A 25 évvel ezelőtti iráni iszlám forradalom szinte megrengette a világot, mára azonban a síita mullahok rendszere valamelyest megszelídült. Ám az továbbra sem dőlt el, hogy a konzervatívok vagy a reformerek kerülnek-e ki győztesen a hatalmi harcból, és van-e jövője a politikai iszlámnak Iránban.

Forrong az iráni politikai élet, ám - legalábbis egyelőre - nem az 1979-es iszlám forradalom 25. évfordulója, hanem a február 20-ai parlamenti választásokra készülő jelöltek egy részének kizárása hevíti az indulatokat. A papság keményvonalas szárnyának képviselőiből álló Őrök Tanácsa - a parlament felett álló testület - hétfőn elutasította a képviselők által sebtiben elfogadott választási törvényt, amely megfosztotta volna a tanácsot attól a jogától, hogy jelölteket vétózzon meg. Az Őrök Tanácsa három hete a 8200 képviselőjelölt majdnem felét, többségükben liberális szellemiségű reformert tartott alkalmatlannak a megméretésre. A rostán Mohamed Khatami mérsékelt elnök testvére, az egyik reformmozgalom vezetője és 80 jelenlegi parlamenti képviselő is fennakadt, akik azóta részleges - nappali - éhségsztrájkot folytatnak tiltakozásul, hétfőn pedig tömeges lemondással fenyegetőztek.

Az Ali Khamenei legfőbb vallási vezető által közvetve és közvetlenül kinevezett, vallástudósokból és jogászokból álló 12 fős testület első körben január 31-éig dönt a fellebbezésekről, de a másodszor is diszkvalifikáltak ismét kérhetnek felülvizsgálatot, így a végső lista február 12-éig áll össze. Úgy fest, hogy az évek óta folyó iráni hatalmi harc egyik legkomolyabb válsága fenyeget, egyes elemzők azonban úgy vélik, mindez csak vihar egy pohár vízben, mivel a keményvonalasok és a reformerek végül meg fognak egyezni.

Az iráni politikai változások - így például az 1979-es események - egyik motorjának számító diákság mindenesetre eddig passzív maradt, és a szélesebb közvélemény sem tanúsított különösebb együttérzést a reformer politikusok iránt. Az apátia egyrészt azzal magyarázható, hogy a reform jelszavával először 1997-ben, földcsuszamlásszerű sikerrel megválasztott, majd 2001-ben újra diadalmaskodott Khatami nem tudta beváltani a nyitásra vonatkozó ígéreteit. Másrészt a reformerők hiteltelenné váltak, hiszen több képviselőjük - élükön az elnökkel - már többször is kilátásba helyezte lemondását, ám mindegyik a hivatalában maradt.

A reformmozgalom éppen akkor látszik kifulladni, amikor sorsdöntőnek ígérkező választás elé néz az ország. A voksolás reformpárti bojkottja a konzervatívoknak kedvezne, a tavaly februárban tartott önkormányzati választáson például a 10-15 százalékos részvételi arány mellett a keményvonalasok visszaszerezték a városi tanácsok feletti ellenőrzést, megszakítva a reformerek választási győzelmi sorozatát. Ha a keményvonalasok elhódítják a parlamentet, és jövőre az elnöki posztot is - Khatami az alkotmány szerint harmadszor már nem indulhat -, akkor a reformerek végképp vereséget szenvednek.

Márpedig az 1997-től datálható reformkísérletek nem múltak el nyomtalanul: a hatóságok például szemet hunynak a viselkedési szabályok olyan megsértése felett, mint például a két nem nyilvános helyen történő "keveredése" vagy a nők sminkje. Már nem veszélyeztetik gyilkos osztagok a másként gondolkodókat, és a liberális szellemiségű újságok notórius betiltása ellenére mindig jelennek meg új reformlapok. Az ország a külvilág felé is nyitottabb lett: a Bám városát a múlt hónapban sújtó földrengés után fogadták az amerikai segélyeket, békésebb lett a korábban ellenséges viszony Szaúd-Arábiával, és napirenden van az Egyiptommal 1979-ben - az Izraellel kötött béke miatt - megszakított diplomáciai kapcsolatok helyreállítása. A múlt heti davosi gazdasági fórumon pedig Khatami - valószínűleg első ízben az iráni vezetők közül - nyilvánosan válaszolt egy izraeli újságíró kérdésére.

Ám mindez alapvetően nem változtat azon, hogy a magát demokratikusnak tartó, de több sebből vérző és rendkívül ellentmondásos iszlám teokratikus állam nem tudott megfelelő válaszokat adni a kihívásokra. Khomeini ajatollah, az 1979-es forradalom vezére például a sah elnyomó rendszere után demokráciát, szabadságot és igazságosságot ígért, ehelyett ma is bevett gyakorlat, hogy újságírókat, diákokat, politikai aktivistákat rendszeresen letartóztatnak, tüntetéseket feloszlatnak. Az Őrök Tanácsa - egy reformlap szerint - 2000 óta 111 törvényt vétózott meg a parlament által elfogadott 295-ből.

A papság eltávolodása a tömegektől a vallás területén is nyilvánvaló. Az 1983-ban bevezetett iszlám törvények - lopásért például kézlevágás, több mint ötvenféle bűntettért ostorozás jár - ma is érvényben vannak. A házasságtörést megtorló - főleg a nőket sújtó - halálra kövezést tavaly függesztették fel arra hivatkozva, hogy az részvétet keltett az elítéltek iránt. A 65 milliós iráni lakosság mintegy kétharmada harmincévesnél fiatalabb, közülük sokan még nem is éltek a forradalom idején, életüket mégis a 25 évvel ezelőtt bevezetett szigorú vallási előírások határozzák meg. Míg az irániak többsége kétségtelenül vallásos, a londoni The Economist által idézett adatok szerint a lakosság alig több mint másfél százaléka jár rendszeresen a pénteki prédikációkra, sőt az irániak több mint kétharmada még a kötelező napi imát sem mondja el.

Bizonyos értelemben - legalábbis európai szemmel nézve - az iszlám rendszer a modern kor kihívásainak sem tudott megfelelni. Miközben továbbra is tiltják a műholdas tévécsatornák vételét, rengeteg az illegálisan felállított parabolaantenna. Tiltják az alkoholt, de illegálisan bármilyen szeszes ital beszerezhető. Az iszlám köztársaság kikiáltott ellensége, az Egyesült Államok a tömegek szemében nem igazán testesíti meg a "Nagy Sátánt", és valójában egyetlen közel-keleti ország közvéleménye sem annyira Amerika-barát, mint az iráni.

A gazdaság terén is megbukott az iszlám rendszer: az 1900 dolláros egy főre eső hazai össztermék (GDP) alig haladja meg az 1974-es szintet. A kormány bevételeinek 40-50, míg az exportbevételek 80 százaléka ma is a kőolajiparból származik, a gazdaság 60 százaléka államilag felügyelt, további 15 százalék pedig a forradalom után létrehozott, korrupcióval vádolt alapítványok kezén van. A privatizáció, a külföldi tőke becsalogatása és az évente több mint 15 milliárd dollárt felemésztő ártámogatási rendszer megreformálása rendre meghiúsul a konzervatív erők ellenállásán. Számos szakértő véli úgy, hogy ha a csalódott és igazi vezető nélküli, szervezetlen iráni ellenzék nem is, az égető gazdasági gondok - a 20 százalék feletti munkanélküliség, a szegénység és az 1979 óta jószerével stagnáló életszínvonal - kikezdheti a hatalmukhoz foggal-körömmel ragaszkodó keményvonalasok pozícióit.

Az iráni rendszer eddigi stabilitására a hatalmi rendszer kettőssége adhat magyarázatot. Az egyik oldalon található a Khomeini által felépített, a vallásjogi tudósok uralmára alapozott államelmélet, a másikon Irán alkotmányos hagyománya, amelyet még a forradalom sem volt képes eltörölni. Khomeininek a forradalomban betöltött szerepe és karizmatikus személyisége lehetővé tette, hogy egyszemélyi vezetőként álljon az iráni rendszer csúcsán, az 1989-es halála után örökébe lépő Ali Khamenei viszont nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, így az utóbbi évtizedben újjáéledtek Irán alkotmányos tradíciói. Szakértők szerint a reformerek és a keményvonalasok hatalmi harca valójában arról szól, hogyan hozható törvényes összhangba Khomeini államelmélete és az iráni alkotmányos múlt.

KERESZTES IMRE

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

A zöld forradalom

Itt a zöld veszély: a tüzes tekintetű, turbános Khomeini ajatollah forradalma exportjára készül, vérbe és...

Világ

Isten szava

Az 1979-es iráni forradalom gyökere egészen az iszlám születése után szinte rögtön, még a 7.

Két betű van rajta, mégis 270 ezer forintba kerül ez a fülhallgató

Két betű van rajta, mégis 270 ezer forintba kerül ez a fülhallgató

Vigyázzon, adatait ellopó átverés a 99%-os akcióban kínált, olcsó Microsoft Office

Vigyázzon, adatait ellopó átverés a 99%-os akcióban kínált, olcsó Microsoft Office

Kereskedelmi háború: Washington engedhet Pekingnek

Kereskedelmi háború: Washington engedhet Pekingnek

Csavarni egyet a popzenén – NYPE-klippremier

Csavarni egyet a popzenén – NYPE-klippremier

Együttesen verte meg az orvost a család, mert szerintük túl sokat kellett várni

Együttesen verte meg az orvost a család, mert szerintük túl sokat kellett várni

Megvan, mikor szavaznak az új Brexit-javaslatról

Megvan, mikor szavaznak az új Brexit-javaslatról