Az erősödő Oroszország és a szuperhatalmi státusát védelmező USA közötti érdekellentétek komoly politikai vitákba torkollhatnak. A párharc a volt szovjet tagköztársaságok területén dőlhet el: ha az USA "hazai pályán" is kordában tudja tartani Moszkvát, Oroszország nem válik újra nagyhatalommá.

,,Oroszország számára stratégiai fontosságú, mi történik a volt szovjet tagköztársaságokban, és alapvető érdekünk, hogy jószomszédi kapcsolatokat tartsunk fenn a határaink mentén lévő országokkal" - nyilatkozta külföldi újságíróknak egy neve mellőzését kérő orosz külügyi illetékes. Egyben megerősítette: Moszkva nem nézi jó szemmel, hogy Amerika folyamatosan igyekszik növelni térségbeli befolyását.

A legutóbbi és talán a leglátványosabb orosz-amerikai nézeteltérés Grúzia ügyében alakult ki: Moszkva azzal vádolja - valószínűleg nem minden alap nélkül - Washingtont, hogy részben az Egyesült Államok áll Eduard Sevardnadze volt grúz államfő tavalyi bukása és a közismerten Amerika-barát Mihail Szaakasvili hatalomra jutása mögött. Szaakasvili, aki elnökké választása utáni első nyilatkozataiban ismét arra kérte Oroszországot, hogy ha már nem segíti Grúziát, legalább ne gerjesszen újabb feszültségeket az országban, a grúziai orosz támaszpontok felszámolását sürgeti, és el akarja érni, hogy Moszkva három éven belül vonja ki a Grúziától gyakorlatilag elszakadt Abháziában, illetve Dél-Oszétiában lévő egységeit. A grúz kérést hétfőn Moszkvában megismételte Colin Powell amerikai külügyminiszter is, aki Tbilisziből, Szaakasvili beiktatási ünnepségéről érkezett az orosz fővárosba. Moszkva, amely korábban két támaszpontot már bezárt Grúziában, hallani sem akar a három évről, és arra vállalna kötelezettséget, hogy 11 év múlva - amikor felépülnek Oroszországban a hazatérők otthonai - zárja be bázisait.

Az ideiglenesen Grúziában állomásozó amerikai katonáknak az ügye is napirenden van, akiknek az eredeti megállapodások értelmében ugyan hamarosan távozniuk kellene a volt szovjet tagköztársaságból, ám az eredetileg a grúz terroristaelhárító egységeket kiképző amerikaiak most orosz források szerint arra készülnek, hogy segítséget nyújtsanak az épülő, Azerbajdzsánt és Törökországot összekötő olajvezeték védelméhez. Elemzők szerint Grúzia miatt több nézeteltérés is kitörhet még Oroszország és Amerika között, és csak két-három év múlva derülhet ki, ki nyeri meg a volt szovjet tagköztársaságért vívott párharcot. Oroszország mellett az évszázados kapcsolatok és a közös történelem, Amerika mellett pedig a katonai és gazdasági fölényben megmutatkozó nagyhatalmi státus áll.

Az orosz-amerikai ellentétek Grúzia mellett az amerikai támaszpontoknak otthont adó közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokban - Üzbegisztánban, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban - is fellángolhatnak, és a két hatalom érdekei Belaruszban, Moldovában és Ukrajnában is ütközhetnek. Erre utal, hogy - orosz vádak szerint - az Európai Unió mellett az Egyesült Államok keze is benne van abban, hogy Vlagyimir Voronyin moldovai elnök tavaly az utolsó pillanatban elutasította az orosz békefenntartók moldovai jelenlétének meghosszabbításával számoló moszkvai rendezési javaslatot.

Komoly presztízsveszteséget jelentett az incidens - Voronyin az után mondott nemet, hogy néhány órával korábban aláírta a Moldovából kiszakadt Dnyeszter Menti Köztársaság sorsának rendezését célzó (HVG, 2003. november 29.) orosz béketervet - Moszkva számára: úgy kellett lemondani Vlagyimir Putyin orosz elnök moldovai útját, hogy előző este a tévéhíradók már beharangozták a történelminek szánt látogatást. Elemzők szerint Belaruszban és Ukrajnában kevésbé látványos módon, a nyugati, illetve orosz irányultságú politikai erők támogatásában nyilvánul meg az orosz-amerikai párharc: Alekszandr Lukasenko államfő birodalmában az ellenzék, Ukrajnában pedig az ukrán állam Oroszországtól való eltávolítását szorgalmazó erők számíthatnak Amerika segítségére.

Bár az Egyesült Államok már évek óta növeli katonai, politikai és gazdasági jelenlétét az 1991-ben széthullott Szovjetunió volt tagállamaiban, Oroszország korábban jóval határozatlanabbul igyekezett szembeszállni az amerikai törekvésekkel. A moszkvai politikaváltás hátterében elsősorban az áll, hogy Oroszország gazdasága - főképpen a magas olajárnak köszönhetően - stabilizálódni látszik, és ezzel párhuzamosan Putyin elnöknek sikerült konszolidálnia a belpolitikai helyzetet. Az államfő politikájának egyik meghatározó célja az orosz állam nagyságának helyreállítása, és ebben szövetségesre talált a körülötte szerveződött Egységes Oroszország (JeR) nevű pártban is, amely már kétharmados többséggel rendelkezik az orosz parlamentben.

A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrorista akciók után létrejött orosz-amerikai "antiterrorista szövetség" széthullásához az is hozzájárult, hogy Oroszország csatlakozott a tavalyi iraki háborút ellenző francia-német tengelyhez, mire az USA kizárta Oroszországot az iraki újjáépítésben való részvételből. Az orosz médiumok az iraki válság kezdete óta meglehetősen szkeptikus jelentésekben számolnak be az iraki eseményekről, és sokszor nehéz eldönteni, hogy a szerkesztők az amerikaiak vagy a koalíciós erőkkel szembeszálló iraki fegyveresek győzelmét kívánják-e.

Az Egyesült Államok keménységét elemzők úgy magyarázzák: Washington nem akarja, hogy a volt szovjet tagköztársaságok többsége fölötti befolyás visszaszerzésével Oroszország olyan ugródeszkához jusson, amely lehetővé teszi számára a világpolitika színterére való látványos visszatérést. Ha Moszkva elveszíti ezt a mini hidegháborút, akkor szinte mindenből kiszorul: elszigetelődik, jelentéktelenné válik, és nem kizárt, hogy a volt Szovjetunió sorsára jut - vélik a szakértők. Washington közben úgy is igyekszik nyomást gyakorolni Moszkvára, hogy gyakrabban érik bírálatok Oroszországot a csecsenföldi háborúban elkövetett jogsértések miatt, és az amerikai politikusok az utóbbi hetekben többször is úgy vélekedtek, Oroszország letér a demokrácia útjáról.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

Nyomáspróba

Oroszország január végén egynapos részleges gázszünettel adta Belarusz tudtára, komolyan gondolja, hogy a meglehetősen...

Eltemették a meggyilkolt gdanski polgármestert

Eltemették a meggyilkolt gdanski polgármestert

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

Csak most jöttek rá, hogy nem is annyira sótalanítanak a sótalanító üzemek

Csak most jöttek rá, hogy nem is annyira sótalanítanak a sótalanító üzemek

Bihari Viktória: Egy szuperképességről, amihez nem jár köpeny

Bihari Viktória: Egy szuperképességről, amihez nem jár köpeny

Okostelefonos ima-alkalmazást indított el Ferenc pápa

Okostelefonos ima-alkalmazást indított el Ferenc pápa

Nyomozás a génadatbankban: forradalom vagy totális indiszkréció?

Nyomozás a génadatbankban: forradalom vagy totális indiszkréció?