Sikerül-e saját üstöküket megragadva kihúzni magukat abból a gödörből, amibe a szociális megszorítások miatti elégedetlenség juttatta őket? - ez a német szociáldemokraták alapvető kérdése azt követően, hogy a múlt hét végén váratlanul lemondott pártelnöki posztjáról Gerhard Schröder kancellár.

Olyasmi történt múlt szombaton a német szociáldemokraták (SPD) székházában, a berlini Willy Brandt Házban, ami akár csak 48 órával korábban is elképzelhetetlen lett volna. A legendás pártelnök, az SPD-ben még mindig csak "A Willy"-ként emlegetett nagy előd embernagyságon túlmagasodó szobra melletti pódiumon ott állt Gerhard Schröder, a ma hivatalban lévő utód, ám a vele szemben helyet foglaló újságírók már nem őt kérdezték, a tévékamerák már nem őt keresték. Franz Müntefering, a párt 64 éves főtitkára és parlamenti frakcióvezetője volt a sztár, az ő gyors, pattogó, határozott válaszai kerültek a noteszekbe, hosszú és mély barázdákkal ráncolt arca uralta a képernyőket. A figyelemváltás oka: pár perccel korábban fejeződött be az SPD elnökségi ülése, amelyen egyhangúan jóváhagyták Schröder indítványát, miszerint a március 21-ére összehívandó rendkívüli kongresszus mentse fel őt pártelnöki tisztsége alól, s válassza meg utódául Münteferinget.

Az SPD elnöki posztja nem nyugdíjas állás, Brandt 1987-es lemondása óta egyetlen utód sem húzta tovább négy évnél. A pártot 1999 óta vezető Schröder öt éve tehát újkori rekordnak számít, ám arra azért még nem volt példa, hogy a hivatalban lévő kancellár odadobja a gyeplőt a lovak - vagyis az őt a kormányfői tisztbe emelő, illetve onnan bármikor elmozdítani képes párt és elsősorban annak frakciótagjai - közé.

Arra sem igen volt még példa persze, hogy az SPD ilyen mélyre süllyedjen a közvélemény szemében. A legfrissebb felmérések már arról tudósítanak, hogy az a párt, amely 1998-ban a szavazatok 40,9 százalékával került hatalomra, és másfél évvel ezelőtt is még 38,5 százalékkal tudta megőrizni pozícióit, ma legfeljebb a választók 24 százalékának voksaira számíthatna. Ráadásul a tagok is sorra hagyják el a 141 éves múltjára oly büszke SPD-t: a tíz évvel ezelőtti 850 ezerrel szemben ma csak 650 ezer tagja van, és a veszteség éppen az utóbbi egy évben volt a legnagyobb: 63 ezer fő.

Az okok, legalábbis a friss kilépők esetében, egyetlen fogalom köré csoportosíthatók: Agenda 2010. Így nevezte el Schröder azt a reformcsomagot, amelyet saját, személyes terveként terjesztett tavaly márciusban a parlament alsóháza elé, és amely a gazdaság, elsősorban a szociális ellátórendszerek átalakítását szolgálja. Ebben az évben elmarad a nyugdíjak különben esedékes emelése, január elsejétől többet kell fizetni a gyógyszerekért, csökkent a bejáró dolgozók közlekedési adókedvezménye, kisebb a lakásépítési támogatás, és negyedévenként tíz euró "belépődíjat" kell fizetni az orvosi rendelőben.

A búcsú a jóléti államtól nem megy könnyen, bár ma már közhely, hogy a stagnáló német gazdaság nem képes a korábbi színvonalú szociális ellátásokat biztosítani. Hiszen, mint azt a kijelölt pártelnök, Müntefering a sajtótájékoztatón felidézte, különösen az idősebb generációhoz tartozók az ötvenes évek közepétől folyamatosan azt hihették, a növekedés, az életszínvonal és a szociális biztonság állandó javulása valamiféle természeti törvény. Hogy ez nem így van, annak következményeivel legkésőbb a 2002-es választási győzelem után kellett szembenéznie Schrödernek, aki hozzá is látott a megszorítások előkészítéséhez - szűkebb, kancellári kabinetjében és a kormányban (jól értesült berlini megfigyelők szerint az Agenda 2010 például összesen öt ember műve). A pártot többnyire jóváhagyó-rábólintó szerepre kárhoztatta: jellemző, hogy a tavaly márciusban körvonalazott reformtervek csak júniusban kerültek szentesítésre az SPD kongresszusa elé.

Igaz, a pártkarrier csak másodlagos volt Schröder számára: 1998-as kancellárjelöltségét is az alsó-szászországi tartományi miniszterelnöki poszton való megerősítést hozó látványos választási sikerrel harcolta ki magának, amikor azt ajánlotta Oskar Lafontaine akkori pártelnöknek, legyen az a mérce, meg tudja-e erősíteni abszolút többségét úgy, hogy még "rá is tesz egy lapáttal". Pártelnök is úgy lett, hogy immár a szövetségi kormány fejeként rúgta össze a port 1999 márciusában az időközben pénzügyminiszterré is avanzsált Lafontaine-nel, aki sértődötten rácsapta az ajtót kancellárra, pártra, mindenkire.

Korántsem ilyen indulatosan távozik most Schröder. Mint azt lemondási szándéka bejelentésekor újságíróknak elmondta, "Franz barátjával" együtt januárban többször és hosszasan beszélgettek arról, miként lehetne feloldani azokat a nehézségeket, amelyek - legalábbis Schröder értékelése szerint - abból fakadnak, hogy az emberekkel nem sikerült kellő mértékben megértetni a kényszerű lépések elkerülhetetlenségét. Végül arra a megállapításra jutottak - így Schröder -, hogy meg kell osztani a munkát, az ő feladata koncentrálódjon ezentúl a kormányra, míg a párt, a politikai meggyőzés legyen Müntefering reszortja.

E tervekről egészen az utolsó pillanatig semmi sem szivárgott ki (Berlinben a múlt héten mindenki kormányátalakításra, néhány megtépázott tekintélyű miniszter cseréjére számított), és ez egyvalamit biztosan mutat: a két politikus egymás iránti bizalmát. Hogy ez a jövőben miként alakul, annak van egy hatalomtechnikai és egy reálpolitikai vetülete. Mert nem csak arra nem volt még példa, hogy egy kancellár önként lemondjon a kormánypárt elnöki tisztéről, de arra sem, hogy a kormánypárt elnöki és frakcióvezetői hatalma (vagyis a kancellár parlamenti sorsa) egy kézben legyen.

Mindenesetre most még minden jel arra mutat, Müntefering lojalitásában nem kell kételkednie Schrödernek. Hiszen maga a kijelölt pártelnök volt az, aki felhívta a figyelmet a német alkotmány azon pontjára, miszerint "a politikai vonalvezetés irányát a kancellár határozza meg". De azért Münteferingnek az a kijelentése sem volt érdemtelen a feljegyzésre, miszerint "az a dolgom, hogy az SPD kormányképes maradjon".

Most már csak az a kérdés, mit fog tudni tenni ennek érdekében - és ez az új helyzet reálpolitikai vetülete. A szegény munkáscsaládból származó leendő pártelnök most azt is elmesélte, hogy az ötvenes években került az első kocsi a család birtokába - egy négykerekű kézikocsi, amin a tűzifát húzták haza a közeli erdőből. Ő az, akiről azt mondják, nem csupán szociológiai terepmunkán látott munkást, és aki minden beszédében nagy teret szentel a szociális igazságosságnak.

Ezzel egy időre bizonyára le tudja csillapítani az SPD balszárnyát, és talán az éppen távozni szándékozók lelkét megcirógatva maradásra is bírhatja őket - de mi lesz utána? Valahonnan ugyanis elő kell teremteni a pénzt a szociális rendszerek működtetéséhez, mert ha ő is csak a megszorításokat tudja ajánlani, akkor mindössze néhány hónapnyi, legfeljebb a legközelebbi szövetségi választásig hátralévő két és fél évnyi időt nyertek a német szociáldemokraták. De Müntefering erről hallani sem akar. "Ellenzékben semmit nem lehet csinálni" - ösztönözte magát és pártját a múlt hét végén az újrakezdésre, majd idézte Ferdinand Lassalle-t, a szociáldemokrata mozgalom alapítóját, aki szerint, amikor nagy a feladat, egymásba karolva kell elindulni. Már csak az a kérdés, merre.

WEYER BÉLA / BERLIN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A pápa látogatásának napjaira is kiterjesztik a csíksomlyói búcsút

A pápa látogatásának napjaira is kiterjesztik a csíksomlyói búcsút

Az angolai bajnokság csak egy kicsit erősebb az NB I-nél

Az angolai bajnokság csak egy kicsit erősebb az NB I-nél

Tüntetők okoztak kilométeres dugót Pécsett hétfő reggel

Tüntetők okoztak kilométeres dugót Pécsett hétfő reggel

Az Európai Bizottsághoz fordul a DK a nyaralók adatainak gyűjtése miatt

Az Európai Bizottsághoz fordul a DK a nyaralók adatainak gyűjtése miatt

Gázolt a 3-as metró a Nyugatinál

Gázolt a 3-as metró a Nyugatinál

Megmarad-e a korcsolyakomplexummá alakított Récsei Központ műemléképülete?

Megmarad-e a korcsolyakomplexummá alakított Récsei Központ műemléképülete?