Abszolút többséget szereztek az önálló tartományi joggal rendelkező Hamburg parlamenti választásán a kereszténydemokraták (CDU), a szövetségi szinten kormányzó koalíció pártjai közül a zöldek erősítettek, a szociáldemokraták viszont minden idők leggyengébb eredményét érték el.

Saját, egykor bevehetetlennek hitt fellegvárában szenvedett megrendítő vereséget a kereszténydemokratáktól (CDU) a német szociáldemokrata párt (SPD) vasárnap a hamburgi helyhatósági választáson. Ha egy voksolásból nem is szabad hosszú távú következtetéseket levonni, az már biztosnak látszik, hogy Gerhard Schröder miniszterelnökre és árván hagyott pártjára - a kormányfő néhány napja váratlanul Franz Münteferingre testálta az SPD vezetését (HVG, 2004. február 14.) - hosszú vesszőfutás vár az idei sokszoros németországi választási évben. Elemzők máris azt latolgatják, hogy minden idők legrosszabb hamburgi SPD-, illetve legjobb CDU-szereplése milyen kilátásokat tartogat a népszerűségét folyamatosan veszítő fő kormányerőnek a további helyhatósági, tartományi, illetve európai parlamenti választásokra.

Külön fájhat az északnémet Hanza-várost 2001-ig 44 éven át uraló szociáldemokratáknak, hogy a CDU 47,2 százalékos eredményével nem csupán megnyerte a választást, de még abszolút többséget is szerzett a 121 fős tartományi parlamentben. Ezzel szemben az SPD minden várakozást alulmúlva 30,5 százalékot ért el, ami mindössze 41 mandátumra elég. Más kérdés, hogy szövetségi szinten koalíciós partnerükkel, a zöldekkel együtt még így is kis híján visszaszerezték a hamburgi városházát: a 2001-es eredményét megfejelő zöld párt 12,3 százaléka 17 mandátumot ér, ami az SPD-vel együtt 58 képviselői hely a CDU 63 székével szemben.

Nagy szerencséje a CDU-nak, hogy Hamburg irányításához nincs szüksége eddigi koalíciós partnereire, merthogy egyik párt sem került be az új parlamentbe. A CDU 2001-ben - amikor még csak 26,2 százalékot szerzett - annak köszönhette kormányra kerülését, hogy a liberális FDP és a politikai horizonton üstökösszerűen megjelent Ronald Barnabas Schill fémjelezte Jogállami Offenzíva Pártja (PRO) csatlakozott hozzá. A kereszténydemokraták sikere mellett most éppen Schill távozása volt a hamburgi voksolás egyik legfontosabb üzenete. Ez ugyanis elemzők szerint a német demokrácia erejét mutatja: szélsőség felé hajló nézetekkel nem lehet tartós sikert elérni. A 2001-es választásokon Schill elsősorban rendpárti, idegenellenes nézeteinek köszönhette, hogy a politikai paletta jobb széle felé mutató jegyeket viselő, korábban nem is jegyzett pártja 19,4 százalékot ért el. A "királycsinálóvá" előlépett Schill nyomban feltételt is szabott: be kellett venni őt a hatalomba. A szociáldemokratákat mindenáron felváltani akaró CDU és Ole von Beust polgármester hajlandó volt megfizetni ezt az árat. Még akkor is, ha ezzel magára zúdította a liberális és a baloldali sajtó össztüzét, amelyek nem bocsátották meg neki a "koalíciós érdekházasságot".

Schill kezelhetetlen partnernek bizonyult, belügyi szenátorként meghökkentő húzásokra volt képes: a kábítószer-kereskedéssel gyanúsítottakat például kényszerhánytatásnak vettette alá, s egyebek között javasolta, hogy Németországban is vegyék alkalmazásba azt az ideggázt, amivel a moszkvai rendőrség a 2002-es színházfoglalókat - és túszaikat - megölte. Tavaly augusztusban pedig, amikor a polgármester anyagi visszaélések miatt el akarta távolítani a szenátusból Schill egyik bizalmasát, a szenátor megzsarolta: nyilvánosságra hozza Beust homoszexualitását. A felháborodott Beust - aki különben a CDU liberális, középutas politikusai közé tartozik - ekkor először az irodájából dobta ki a zsarolót, majd azonnali hatállyal fel is mentette tisztségéből. Az időközben a pártalapító politikai ámokfutása miatt egyre inkább megosztottá vált PRO-nak (a mostani választásokra már formálisan is kettészakadtak, Schill saját nevével új pártot alapított) járó alpolgármesteri posztot egy Schill-lel szemben álló politikus kapta. Schill azonban továbbra is tagja maradt a képviselő-testületnek, amely végül a CDU indítványára megszavazta saját feloszlását, s kitűzte az idő előtti választásokat.

Vasárnap este egyébként, amikor nem sokkal az urnák zárása után kiderült, hogy pártja nem került be a városi parlamentbe, Schill kijelentette: kivándorol Németországból, valószínűleg Dél-Amerikába, s még az is lehet, hogy egykor ő lesz majd Uruguay elnöke. A közszolgálati tévé választási műsorának vezetője erre jó utat kívánt neki - és ezzel le is zárult egy populista párt és vezérének zajos, ám rövid életű politikai pályafutása.

Beust személyes varázsának és népszerűségének - mutatnak rá az elemzők - sokat köszönhetnek a kereszténydemokraták, ám emellett a szociáldemokraták is nagyban "segítették" a CDU-t. Az SPD vezetési válsága, Schröder kancellár szociális reformjai - amelyek a lakosság számára elsősorban megszorításokként jelentkeznek - már önmagukban is elegendő "támogatásnak" bizonyultak, az SPD polgármesterjelöltjének kiválasztása pedig arra utalt, mintha a szociáldemokraták eleve nem is akartak volna győzni. A médiamegjelenésre kihegyezett választási harcban a különben igen felkészültnek tartott, de kissé félszeg benyomást keltő Thomas Mirow vesztésre ítélve lépett színre.

A nagy feltűnést keltő hamburgi választási eredmény ellenére egyelőre lényegében semmi nem változott a németországi belpolitikai erőviszonyokban. A felsőházban változatlanul megmaradt az uniópártok többsége, s ugyancsak őrzi fölényét a jobboldal a májusban esedékes államfőválasztást lebonyolítani hivatott szövetségi közgyűlésben, amely a parlament alsóházából és a tartományok képviselőiből áll. Legfeljebb annyi erőeltolódás történt, hogy a magát eddig a mérleg nyelvének tekintő FDP - miután Hamburgban kiesett a parlamentből - kisebb beleszólást kap majd a jobboldali közös jelölt kiválasztásába.

WEYER BÉLA / BERLIN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

Békekötők

Látványos békekötéssel és váratlan közös közlemény kiadásával ért véget Gerhard Schröder német kancellár múlt heti...

Vége az importautó-őrületnek?

Vége az importautó-őrületnek?

Börtönbe megy a volt francia főrendőr, kemény év vár rá

Börtönbe megy a volt francia főrendőr, kemény év vár rá

Ismét téliesebbre fordul az időjárás

Ismét téliesebbre fordul az időjárás

Kiraknák a kastélyokból a fogyatékkal élőket

Kiraknák a kastélyokból a fogyatékkal élőket

A gyilkos, aki az áldozatai szemébe néz

A gyilkos, aki az áldozatai szemébe néz

Újra árat emel a posta

Újra árat emel a posta