Történetének legnagyobb bővítési hullámát ünnepelte a múlt héten a NATO, ám egyelőre kérdés, hogy a hét új tagállam csatlakozása gyengíti vagy erősíti az új kihívásokkal szembesülő szövetséget. A NATO keleti terjeszkedésével párhuzamosan az USA is átcsoportosítja katonai támaszpontjait Európában.

Az észak-atlanti szövetség megoldotta a kör négyszögesítésének problémáját. A NATO 19 tagországának zászlói ez idáig kör alakba rendezve díszítették a szervezet brüsszeli székháza előtti terecskét, ám helyszűkéből kifolyólag múlt péntek óta az immár 26 tagország lobogóit új helyen, négyszög alakzatban levert zászlórudakon lengeti a hűvös belga szél. Az április 2-ai brüsszeli bővítési ünnepség nemcsak a közvetlenül érintettek, hanem a szemlélők számára is igen emlékezetes marad: végső soron külügyminisztert ritkán látni sírni, márpedig az emelkedett pillanat arra késztette Szolomon Paszit, a bolgár diplomácia vezetőjét, hogy egy könnycseppet morzsoljon szét a szeme sarkában, amikor a hét új tag közül elsőként a zöld-piros-fehér bolgár lobogó kúszott fel a magasba.

A 26 NATO-tagország külügyminisztereinek múlt pénteki, a bővítési ünnepség kapcsán tartott találkozóján nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok számára mindenekelőtt a - Szlovénia kivételével - megkérdőjelezhetetlenül atlantista beállítottságú újoncoktól várható politikai támogatáson van a lényeg. Colin Powell amerikai külügyminiszter ezt az alkalmat ragadta meg ahhoz, hogy első ízben, hivatalosan is a NATO Tanács elé terjessze a javaslatot, miszerint a katonai szövetség - amelynek 17 tagja az USA oldalán már amúgy is részt vesz az iraki akcióban - július 1-jén, a szuverén iraki kormány hatalomátvételének tervezett napján, egy erre felhatalmazó ENSZ BT-határozatot követően, szervezetként is vállalja át az afganisztánihoz hasonló stabilizációs feladatokat a közel-keleti országban. Míg azonban újdonsült francia kollégájától, Michel Barnier-tól és Joschka Fischer német külügyminisztertől Powell inkább csak hűvös megjegyzéseket zsebelhetett be, az újoncoknál maradéktalan egyetértésre talált. "A kommunista diktatúrát megszenvedett országoknak erkölcsi kötelességük, hogy segítséget nyújtsanak a még ennél is rosszabb zsarnokságot megélt nemzetnek" - állt ki a NATO iraki szerepvállalása mellett Mircea Geoana román külügyminiszter, akit hasonló határozottsággal erősített meg bolgár és szlovák kollégája.

"A történelem legnagyobb és legsikeresebb szövetségének" nevezte az immár 26 országot egyesítő NATO-t Powell, midőn a hét új tagállam vezetőjét köszöntötte néhány nappal korábban Washingtonban, ám elemzők szerint a győzedelmes retorika ellenére a jelenlegi NATO nem az a csoport, amelybe közel másfél évtizede a még a keleti blokkhoz tartozó országok be akartak lépni. Ronald D. Asmus, a German Marshall Fund kutatója a szervezet belső folyóirata, a NATO Review hasábjain nemrég úgy fogalmazott, hogy miközben az új tagállamok végre elérik hőn áhított céljukat, paradox módon egyre zavarosabbá válik a NATO helyzete. Egy másik szakértő, Sean Kay az ohiói Wesleyan Egyetemről a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva azt fejtegette, a NATO csak az új tagállamokban kelt lelkesedést, ami hamar alábbhagy, mihelyt megértik, hogy egy "gyors hanyatlásban lévő intézményhez" csatlakoztak, amely nem alkalmazkodott kellőképpen az új fenyegetésekhez.

A fejlettségükben a NATO átlagos szintjétől messze elmaradó tagországok integrálása aligha könnyíti meg az észak-atlanti szövetség 2002. novemberi prágai csúcstalálkozóján körvonalazott másik két fő teendőt, a hidegháborúból örökölt nehézkes észak-atlanti hadigépezet adaptálását az új biztonsági kihívásokhoz és a minapi véres koszovói zavargások miatt ismét előtérbe került balkáni válságmenedzselést. A szűken értelmezett felelősségi övezetén túlmutató szerepvállalásra törekvő NATO jelentősen kiterjeszti geostratégiai mozgásterét keleti és délkeleti irányba, ami a mostani bővítés legfontosabb hozadéka, ám a tagállamok szaporodása nemhogy megoldaná, várhatóan csak súlyosbítja a szövetség legnagyobb problémáját, hogy tudniillik rendkívül időigényes a döntéshozatal. Mint a tekintélyes londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete egyik tavalyi jelentésében rámutatott, hiába tesz szert új katonai képességekre a NATO, mindenekelőtt a rendkívül operatívan és nagy távolságban bevethető úgynevezett reagáló erők (NATO Response Force - NRF) felállításával, a konszenzuselv alapvetően ellentmond a katonai hatékonyság követelményének.

Sovány vigasz az Egyesült Államok számára, hogy a hangsúlyozottan Amerika-barát új szövetségesek feltehetően az USA pozícióit erősítik az Észak-atlanti Tanácsban. Szeptember 11. óta ugyanis Washington számára a nemzetközi terrorizmus elleni harc és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása abszolút elsőbbséget élvez. Az ehhez igazított amerikai katonai doktrína olyan nagyfokú mobilitást és rugalmasságot követel, amelynek - a gyors politikai döntéshozatal mellett - egyelőre az alapvető technikai feltételei is hiányoznak a NATO-ban. Így például a NATO-nak nincs olyan szállítórepülőgép-parkja, amelynek segítségével nagyobb csapategységeket lehetne átdobni az észak-atlanti térségtől távolabb fekvő válsággócokba.

A NATO ennek ellenére tavaly elkezdte első missziójának végrehajtását hagyományos érdekszféráján kívül, Afganisztánban, ahol átvette az 5700 fős nemzetközi békefenntartó erők (ISAF) irányítását. Ha úgy tetszik, ez az első próbája annak a globális küldetésnek, amelyet a január elején hivatalba lépett új főtitkár, a holland Jaap de Hoop Scheffer "a biztonság mindenirányú exportjaként" írt le. Az afganisztáni feladat is meglehetősen kemény diónak bizonyult azonban a NATO számára, mert egy csapásra kiderült, hogy az Európában gigantikus hadseregeket fenntartó szövetség tucatnyi helikoptert is alig tud kiállítani. Brüsszeli NATO-diplomaták szerint ugyanakkor a tagállamok felismerték, hogy Afganisztánban az észak-atlanti szövetség hitele forog kockán, ezért mindenképp bizonyítaniuk kell.

Csakhogy egyre nagyobb nyomást gyakorol a Bush-kormányzat egyfelől belpolitikai-választási megfontolások, másfelől a kijózanító hadszíntéri realitások miatt a NATO-ra, hogy vegye ki a részét az iraki rendezésből. Úgy tűnik, mára megszelídült az iraki intervenció két leghangosabb ellenzője, Németország és Franciaország is. Berlin és Párizs nem gátolná a szövetség megjelenését Irakban, amennyiben az ENSZ-től kapna rá mandátumot, és amennyiben a világszervezet irányítása alá helyeznék az iraki közigazgatást. A baj az, hogy miként azt De Hoop Scheffer január végi, főtitkári minőségében első washingtoni látogatásán kényszerűen konstatálta, a NATO már közel van ahhoz a ponthoz, amikor nem tud újabb kötelezettségeket vállalni. Nem azért, mintha a tagállamok nem óhajtanának nagyobb mértékben hozzájárulni a küldetésekhez, hanem azért, mert egyszerűen nem rendelkeznek megfelelő katonai kapacitással. Ezért brüsszeli források szerint még ha az észak-atlanti szövetség június végi isztambuli csúcstalálkozóján elvi elhatározásra jutnak is az iraki részvétel ügyében, a NATO legjobb esetben is csak 2005-ben tudja tehermentesíteni az USA-t.

A változást kéri számon a NATO-tól Oroszország, ahol a bővítés kapcsán rosszallást kifejező hivatalos megnyilatkozások sokasága látott napvilágot. Moszkvában különösen heves érzelmeket váltott ki a három balti szovjet utódállam csatlakozása, hiszen az újonnan belépett közép- és kelet-európai országok miniszterelnökei még el sem utaztak Washingtonból, amikor a NATO harci repülőgépei átvették a saját légierővel nem rendelkező három balti ország, továbbá Szlovénia légterének ellenőrzését. Jellemző, hogy a moszkvai dumában az egyik kommunista képviselő arról szónokolt, "a NATO tankjai már a Kreml falaihoz értek". A múlt heti brüsszeli ceremóniára meghívott Szergej Lavrov külügyminiszter viszonylag békülékeny hangot ütött meg, sőt burkoltan paranoiának bélyegezte egyes honfitársai rémlátomásait, de nem hagyott kétséget afelől, hogy szerinte valójában az egész NATO, úgy, ahogy van, idejétmúlt képződmény. Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter azt is értésre adta, hogy ha a NATO fejleszteni fogja a katonai infrastruktúrát a három balti államban, Oroszország felülvizsgálja védelmi politikáját a régióban. Az oroszokat különösen nyugtalanítja, hogy Észtországra, Lettországra és Litvániára nem terjednek ki az európai hagyományos haderőket korlátozó 1990-es CFE-szerződés rendelkezései, így az Oroszországgal határos balti államokban elméletileg szabadon növelhető a NATO katonai jelenléte. A CFE-egyezmény módosítását viszont Moszkva is hátráltatta azzal, hogy nem teljesítette a Moldovában és Grúziában állomásozó csapatai kivonására az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1999-es isztambuli csúcsértekezletén tett ígéretét.

A bekerítéstől való moszkvai félelmet csak fokozza, hogy a Pentagonban kidolgozták a külföldi amerikai bázisok átcsoportosításának a terveit. A koncepció lényege, hogy olyan kis létszámú, de komoly erők fogadására alkalmas támaszpontokat hoznak létre az Afrikától a Balkánon, a Kaukázuson, a Közel-Keleten és Közép-Ázsián keresztül egészen Délkelet-Ázsiáig húzódó potenciális válságzóna mentén, amelyek az afganisztáni és az iraki kampány mintájára szinte bárhol és bármikor lehetővé teszik a gyors fegyveres beavatkozást. Az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka, James Jones tábornok "tavirózsalevelekhez" hasonlította ezeket a bázisokat, amelyekből egy-egy a friss NATO-tag Bulgáriában és Romániában is létesül. A legutóbb a The Washington Postban megszellőztetett elképzelések szerint Constantába és Szarafovóba telepítik át a jelenleg Németországban szolgáló 71 ezer amerikai majdnem felét. "A védelmet a szövetség határai mentén kell elhelyezni, mert onnan jön a veszély" - fogalmazott Szolomon Paszi. Az USA meg akarja őrizni az Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban a nemzetközi terrorellenes koalíció támogatására létrehozott bázisait is, ám Moszkva szerint ez ellentétes a korábbi megállapodásokkal.

VIDA LÁSZLÓ

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

Leállított radarépítés

Újabb fordulatot vett a hét végén a NATO pénzügyi támogatásával építendő három magyarországi radar egyikének, a...

Összetörték az értékes Zsolnay-szökőkutat Harkányban – videó

Összetörték az értékes Zsolnay-szökőkutat Harkányban – videó

Már az RTL csatornáin is "jobban teljesít" Magyarország

Már az RTL csatornáin is "jobban teljesít" Magyarország

Az MNB tehetetlen a tranzakciós adót ügyfelekre terhelő három bankkal szemben

Az MNB tehetetlen a tranzakciós adót ügyfelekre terhelő három bankkal szemben

Fáklyás vonulással tiltakoznak Kecskeméten a túlóratörvény ellen

Fáklyás vonulással tiltakoznak Kecskeméten a túlóratörvény ellen

Élőszereplős mozi készül a Monopoly társasjátékból

Élőszereplős mozi készül a Monopoly társasjátékból

HPV elleni oltás: a kormány a fiúkat is beoltatná

HPV elleni oltás: a kormány a fiúkat is beoltatná