Izrael háborúban elfoglalt területeket tarthat meg, és nem kell palesztin menekülteket visszafogadnia - egyezett bele az Egyesült Államok. Az otrombának tűnő amerikai külpolitikai fordulatra számos magyarázatot találni, a béke lehetősége azonban nem került közelebb.

A Hamász szélsőséges palesztin szervezet újdonsült vezetője, Abdelaziz al-Rantisszi szombati izraeli likvidálásával mintha csak jelképes pecsétet nyomtak volna Ariel Saron izraeli kormányfő és George W. Bush amerikai elnök három nappal korábbi megállapodására. Saron washingtoni látogatásán ugyanis, a két politikus közötti levélváltás formájában, olyan izraeli-amerikai alku született, amely - sarkosan fogalmazva - egyet jelent a palesztinok vereségével.

Felrúgva azt a több évtizedes hagyományt, hogy semleges közvetítőként az Egyesült Államok nem szól bele az izraeli-palesztin konfliktus alapvető kérdéseibe, Washington most hirtelen kettőben is állást foglalt - Izrael javára. Bush elfogadta, hogy az 1948-as arab-izraeli háborúban a mai Izrael területéről elmenekült 700 ezer palesztin és az ő leszármazottaik több milliós tábora nem költözhet vissza eredeti lakhelyére, márpedig a visszatérés jogának elismerése a palesztinok egyik fő követelése.

Az amerikai elnökök közül elsőként Bush arra is áldását adta, hogy Izrael ne vonuljon vissza maradéktalanul az 1967-es háborúban elfoglalt palesztin területekről: a Gázai övezet teljes kiürítéséért és négy ciszjordániai zsidó kolónia felszámolásáért cserébe Izrael megtarthatja a nagyobb ciszjordániai telepfürtöket. Ezzel Washington nemcsak a háborús hódítást hagyta jóvá utólag, de olyan - a nemzetközi közösség által illegálisnak tartott - zsidó kolóniák létezését is, amelyekre az amerikai külpolitika eddig a béke akadályaként tekintett.

A békefolyamat végét látta a történtekben Jasszer Arafat palesztin vezető, Ahmed Korej kormányfő pedig "katasztrófának" nevezte Bush váltását - az arabok ugyanezt a szót (nakba) használják az 1948-as menekültválságra is. Arab vezetők élesen elítélték az amerikai engedményeket, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok egyértelműen Izrael mögé állt, ami az erőszak további fokozódásához vezet. Az arab világban általános vélemény, hogy Bush véget vetett az általa tavaly elindított békefolyamatnak, a kölcsönös engedmények alapján 2005-re palesztin államot ígérő útitervnek, és nem marad más hátra, mint az ellenállás.

Talán még fel sem ocsúdtak a palesztinok az amerikai fordulat láttán, máris újabb csapás érte őket: izraeli rakéták Gázában végeztek al-Rantisszivel, aki Ahmed Jaszin sejk három héttel korábbi, hasonló likvidálása után állt a Hamász élére. Bár a rakétatámadás néhány órával egy izraeli katona halálát okozó palesztin öngyilkos merénylet után történt, a támadás azért is váratlanul érhette a palesztinokat, mert elmaradt a Hamász által Jaszin meggyilkolása után beígért, "földrengéssel felérő" bosszú. Még a Washingtonnal baráti kapcsolatban álló arab rezsimek is azt sugallták, hogy al-Rantisszi meggyilkolása a Bush-Saron-alku következménye.

Az izraeliek biztonságérzetének szétzilálásában főszerepet játszó, többtucatnyi öngyilkos merényletet elkövető Hamász katonai ütőképessége - két meghatározó vezetőjének egy hónapon belüli eltüntetésével - átmenetileg minden bizonnyal csökkent. Az intelligens szervezőként emlegetett, még az alapító korosztályhoz tartozó al-Rantisszi a Hamász keményvonalas stratégája volt. Talán vesztét is ez okozta, a pilóta nélküli izraeli felderítőgépek állítólag már két hete kutattak utána.

De a nyugalom aligha tart sokáig. Az új vezetők a fiatalabb és kevesebb politikai tapasztalattal bíró nemzedékből kerülnek majd ki, amelynek tagjai még elődjeiknél is hajthatatlanabbak - az új utód nevét már nem is hozták nyilvánosságra. Mivel a szervezet legismertebb arcai külföldi száműzetésben élnek, a gázai katonai parancsnokok saját kezükbe vehetik az irányítást. Az is bosszúra sarkallja az utódokat - vélekedett Haszan al-Kasif palesztin politikai elemző -, hogy jól tudják: ha elmarad Jaszin és al-Rantisszi likvidálásának megtorlása, a Hamász veszíthet a palesztinok körében a több mint három és fél éve tartó intifáda során szerzett népszerűségéből.

Izraeli kommentárok egy részében megfogalmazódott az a remény, hogy az amerikai politika változása talán önvizsgálatot indít el a palesztinok körében. Saron arra hivatkozva szánta rá magát az egyoldalú lépésekre, hogy az Arafat vezette Palesztin Hatóság (PH) nem száll szembe a terroristákkal, ezért nincs kivel tárgyalni. A PH viszont azért nem vállalta az intifáda alatt megerősödött szélsőséges fegyveres csoportok elleni fellépés kockázatát, mert Izrael túl keveset kínált cserébe. A Bush-levél után még inkább kétséges, hogy az Arafat-féle vezetés képes lesz cselekedni.

A gázaiak abban sem bíznak, hogy a megszállás valóban megszűnik. Izrael ugyanis ellenőrzése alatt tartja a sáv és Izrael határát, a légteret és a tengerpartot, azaz továbbra is elvághatja a jelenleg 1,3 millió palesztin és 21 kolónián 7500 zsidó telepes otthonául szolgáló Gázai övezetet a külvilágtól. Ráadásul Saron közölte, az egyoldalú izraeli lépések nem vezetnek önálló palesztin állam létrejöttéhez, az izraeli sajtó kiszivárogtatásai szerint pedig a kormányfő zárt körben állítólag azt találta mondani: "megígértem, hogy halálos csapást mérek rájuk, és így is lett".

A Bush-levélben foglaltak mindazonáltal elvileg nem akadályoznak meg egy majdani békekötést. Valószínűleg egyik oldalon sem gondolják komolyan, hogy egy békemegállapodás esetén négymillió palesztin menekült valóban visszatelepülhet Izrael területére, hiszen az a zsidó állam demográfiai öngyilkosságával volna egyenértékű. Az Ehud Barak volt izraeli kormányfő idején folytatott béketárgyalásokon az is kiderült, hogy a határok kérdésében is lehetséges a kompromisszum: már akkor felmerült a nagyobb ciszjordániai zsidó telepek megtartása, amit Izrael más területekkel kompenzált volna. Az amerikai elnökök közül pedig ugyancsak Bush volt az első, aki nyíltan kiállt egy életképes palesztin állam mellett, amit egyébként most is hangoztatott.

A palesztinok számára azonban a legnagyobb baj az, hogy az amerikai engedményekkel elvesztették legfontosabb alkupozícióikat, a Bush-levelet pedig bármilyen jövőbeni tárgyalásokon Izrael minden bizonnyal új alapelvnek tekinti majd. A menekültek és a határok mellett a harmadik legfontosabb kérdés Jeruzsálem jövője. A palesztinoknak azonban nem maradt mit adniuk azért, hogy a város keleti felét, illetve az óváros szent muszlim helyeit megkapják.

A Bush-Saron-alku - több értékelés szerint is - a két vezető belpolitikai gyengeségének a következménye. Az Egyesült Államok legfőbb közel-keleti szövetségesének számító Izrael miniszterelnökének látogatásával és a közös fotózással Bush megmutathatta, hogy - az iraki nehézségek ellenére - még mindig ura a térségben kialakult helyzetnek. Saron személyében olyan partnerrel dicsekedhet, aki nemcsak szavakkal, de tettekkel is harcol a terrorizmus ellen, és aki - a gázai kivonulással - mégis először mond le palesztin területen épített zsidó kolóniákról. Mindez jól eladható lehet az amerikai választóknak, akiket a közel-keleti részletek már nem annyira érdekelnek.

Választási évben az Izraelt támogató és a Bush-kormányzat ideológiai hátterét adó fundamentalista keresztények támogatásának megerősítése is fontos lehet, és nem elhanyagolható az amerikai zsidó szavazók megnyerése sem. Mivel a novemberi elnökválasztás igen kiélezettnek tűnik, nem mindegy, hogyan szavaz az a kilenc, akár a mérleg nyelvét jelentő, zsidó lakossággal rendelkező állam, amely a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatból összesen 212-t hozhat - írta a Los Angeles Times. A kilenc között van Florida is, amely - mindössze 537 vokssal - eldöntötte a 2000-es Bush-Gore-csatát.

Saron számára akkor lehet meghatározó Bush támogatása, amikor pártja, a Likud bejegyzett tagjai - több mint kétszázezren - május 2-án kötelező érvényű szavazást tartanak a gázai kivonulásról. A Likud jelentős része és Saron szélsőjobboldali koalíciós partnerei ugyanis nem támogatják a telepek egyoldalú felszámolását, mert azt a terrornak való behódolásként értelmezik. A múlt hét végén - a sikeres washingtoni vizit első hozadékaként - a kormány két fontos minisztere, egyúttal a párt két meghatározó figurája, Benjamin Netanjahu és Limor Livnat a kormányfő mellé állt.

A szélsőjobb esetleges távozása esetén Saron minden bizonnyal a Simon Peresz vezette Munkapárttal köt nagykoalíciót, amit mind az izraeli kormányfő, mind az amerikai elnök ugyancsak sikernek könyvelhet el. Ezek után - írta a Háárec izraeli lap - Saron megalapozottabban reménykedhet abban, hogy az izraeli államügyész a megvesztegetési és választási botrányok kapcsán nem emel vádat a kormányfő ellen, akinek ellenkező esetben minden bizonnyal távoznia kell posztjáról.

KERESZTES IMRE

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Történelmi aranyat nyert a magyar gyorskorcsolyázó

Történelmi aranyat nyert a magyar gyorskorcsolyázó

Záporeső, hózápor, viharos szél is jöhet hétfőn

Záporeső, hózápor, viharos szél is jöhet hétfőn

Újabb toxinos zabpelyheket vonnak ki a forgalomból

Újabb toxinos zabpelyheket vonnak ki a forgalomból

Meghalt a legismertebb orosz jogvédő

Meghalt a legismertebb orosz jogvédő

Orbán miatt nem megy el a volt MDF-es Antall Józsefre emlékezni

Orbán miatt nem megy el a volt MDF-es Antall Józsefre emlékezni

Elfogott tengerészek: az ukrán elnök már csak az egyházban bízik

Elfogott tengerészek: az ukrán elnök már csak az egyházban bízik