Az EU összesen csaknem 350 millió választópolgárának legfeljebb fele fog a héten az urnákhoz járulni, hogy megválassza a következő öt évre az Európai Parlament tagjait. A kampányt szinte mindenütt az aktuális belpolitikai csaták uralják - derül ki alábbi, 10 országot átfogó összeállításunkból.

Ausztriában ünnepnap június 10-e, emiatt sokan négynapos utazásra indulnak. Ez az egyik oka annak, hogy az előrejelzések szerint a választásra jogosultaknak csak mintegy negyven százaléka járul majd az urnákhoz. Ám ennél fontosabb, hogy az osztrákok meglehetősen szkeptikusak az EU-val kapcsolatban. Amikor ugyanis 2000 februárjában Ausztriában a Néppárt (ÖVP) a szélsőséges populista Szabadságpárttal (FPÖ) kormányt alakított, az utóbbi hatalomba kerülésére a többi 14 uniós ország szankciókat hirdetett. A büntetés nem jól sült el: ahelyett ugyanis, hogy az FPÖ-t izolálta volna, Ausztria lakosságát kovácsolta össze. Az osztrákok párthovatartozás nélkül igazságtalannak találták a kollektív büntetést, döbbenten figyelték, hogy Európa-szerte nem hajlandók kezet fogni Ausztria vezető politikusaival, így az EU-ügyért mindig is elkötelezett kereszténydemokrata kancellárral sem.

A szankciókat pár hónap után feloldották, a rossz szájíz azonban megmaradt. Az unió legfrusztráltabbnak mondható tagországának lakói egyedül érzik magukat a közösségben, nem képesek igazán érvényt szerezni érdekeiknek, például a teherautó-tranzit okozta zsúfoltság rendezésének, és kis ország létüket nem tudják megfelelő szövetségekkel ellensúlyozni. Drámaként élik meg, hogy 21 európai parlamenti (EP) mandátumukból három most odavész az új uniós tagok miatt. S azt még inkább, hogy a tízek igazi alulfejlettsége miatt Burgenland elveszti az unió regionális támogatását.

"Nem keresek új állást. Miniszterelnökként is nagyon érdekes munkám van" - tagadta múlt csütörtökön Guy Verhofstadt belga kormányfő, hogy az Európai Bizottság (EB) elnökének babérjaira vágyna, de kétséges, hogy a 10 milliós Belgiumban akad-e akár csak egy ember is, aki ezt elhitte. Belgiumban az EP-választás ügye az ugyanaznap tartandó regionális választások, valamint Verhofstadt politikai jövője közé "szorult". Bertie Ahern ír miniszterelnök, az EU soros elnöke egyelőre lakatot tett a szájára, hogy kit fog Romano Prodi EB-elnök utódának javasolni a június 17-18-ai csúcstalálkozón, mégis egyre többen jósolják befutónak a belga kormányfőt.

Verhofstadt szinte minden íratlan kritériumnak tökéletesen megfelel: liberálisként konszenzusos figura lehet az EP szocialista, illetve néppárti szárnya számára, jól beszél franciául, angolul, németül, sőt olaszul is, kis országból való, amely egyúttal az eurózóna tagja is, kiváló kommunikátor, és ami a fő, egyértelműen bírja Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár bizalmát. Sajátos módon a mostani EP-választásokon hazai ellenlábasa az a Jean-Luc Dehaene volt belga miniszterelnök, akinek EB-elnökké emelését tíz évvel ezelőtt a konzervatív John Major brit kormányfő vétója akadályozta meg, és akinek kereszténydemokrata pártja június 13-án a liberálisok leváltására készül a flamand regionális kormányban.

Dehaene esélyei igen jók, ráadásul Verhofstadt könnyen leüthető magas labdát adott ellenfelének. A "titánok összecsapásának" becézett múlt heti televíziós kampányvita után ugyanis Dehaene kijelentette, több vitába nem bonyolódik "áljelöltekkel". Arra utalt, hogy vele ellentétben sem Verhofstadt, sem külügyminisztere, Louis Michel nem ül majd be a strasbourgi padba, jóllehet húzónév gyanánt az előbbi a flamand, az utóbbi a vallon liberálisok EP-listavezetőjeként szerepel. Ráadásul a regionális választásokon megeshet, hogy Flandriában kereszténydemokrata-szocialista koalíció váltja föl a mostani liberális-szocialista regionális kormányt, Vallónia "bevörösödik", Brüsszelben pedig vétójoghoz jut a szélsőjobb Vlaams Blok.

Unalmas és egyben nyugalmas a csehországi EP-kampány, belpolitikai témák nem kerülnek terítékre, az ellenzék és a kormánypártok mintha felfüggesztették volna csatározásaikat. Persze azért fel-felhangzik, hogy a voksolás teszt a kormányerők és az ellenzék közötti megméretésre. Az uniós témákról is csak annyira esik szó, hogy a két, alapvetően euroszkeptikus ellenzéki párt nem győzi hangsúlyozni a cseh nemzeti érdekérvényesítés elsődlegességének fontosságát a strasbourgi parlamentben.

Kormányválságot nem, Vladimír Spidla szociáldemokrata kormányfőnek a pártelnökségről való lemondását viszont kiválthatja, ha beigazolódnak az előrejelzések, és az EP-választás a két ellenzéki párt - a jobboldali Polgári Demokrata Párt (ODS) és az eredeti valóját máig megőrző Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt (KSCM) - győzelmét hozza. Márpedig a 24 mandátumból az ODS egymaga legalább kilencet kaphat, épp annyit, amennyire az apadó népszerűségű koalíció három pártja együttesen számíthat. Súlyos vereség a szociáldemokraták számára az is, ha a tavalyi uniós csatlakozásról rendezett referendum idején nyíltan az EU-tagság ellen kampányoló kommunisták több mandátumhoz jutnak.

Franciaországban a voksolás közeledtével egyre növekvő közöny kísérte a meglehetősen lanyha EP-választási kampányt, amelynek két központi témája az európai alkotmányvita és Törökország lehetséges EU-tagsága volt. A TNS-Sofres közvélemény-kutató központ szerint május végén a megkérdezettek 65 százalékát alig vagy egyáltalán nem érdekelte a választás. A mégis urnához járuló franciák zöme - a közvélemény-kutatások szerint mintegy kétharmada - az EP-választást a Jean-Pierre Raffarin vezette jobboldali kormánnyal szembeni elégedetlenségének kifejezésére használhatja fel. Annál is inkább, mivel a választók jelentős része úgy gondolja, Chirac nem vonta le a megfelelő következtetést a kormányzó UMP és általában a jobboldal márciusi, a regionális választásokon elszenvedett katasztrofális vereségéből, hiszen újra Raffarint bízta meg kormányalakítással. Elemzők ezért biztosra veszik, hogy Franciaországban folytatódik a baloldal előretörése: a szocialista párt, a kommunisták és a zöldek együtt a voksok több mint 40 százalékára számíthattak, míg az UMP és a jobboldal második legerősebb pártja, az UDF együtt sem remélhet többet 30 százaléknál. Az ultranacionalista Nemzeti Fronttól szakértők a márciusi 12 százalék körüli eredmény megismétlődését várták.

Az elkerülhetetlennek látszó, akár már augusztusra előrehozott szejmválasztás lázában égő lengyel politikai pártok kampányát egyetlen cél vezérli az erőpróbának tekintett EP-voksoláson: az uniós csatlakozási szerződés nemzeti érdekek alapján történő újratárgyalásával fenyegetődző, populista Andrzej Lepper, a baloldali Önvédelem (SO) elnevezésű párt elnökének mindenáron történő lejáratása. "Ha Lepper hatalomra kerül, szökj át Svédországba" - ilyen és ehhez hasonló szlogenek terjednek a pártjával az előrejelzések szerint a második helyen végző pártvezérről, aki ezzel mit sem törődve gőzerővel kampányol, természetesen az embereket leginkább érintő témára, a nagyarányú munkanélküliségre összpontosítva. Emellett híveinek előírta, naponta legalább két órán át nemzeti színekben pompázó nyakkendőt viseljenek.

Azért a szalonképes riválisok megbélyegzéséről sem feledkeznek meg a pártok. A legesélyesebb, az euroszkeptikus hangokat hallató legnagyobb ellenzéki párt, a jobboldali Polgári Platform (PO) nem győzi felemlegetni a jelenlegi reformkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vezette kormánykoalíció bukását kiváltó korrupciós botrányokat. Pedig a népszerűségét teljesen felélt, szétesett SLD a padlóra került, semmi sem mentheti meg a bukástól, még az sem, hogy jelöltjei közé a Big Brother valóságshow két sztárját is bevette.

A kampány kizárólag belpolitikáról szól, uniós témák szinte szóba sem kerülnek. Pedig a választók megcsömörlöttek az utóbbi hónapokban egyre kiélezettebbé vált pártcsatározásoktól, aminek nyomán Lengyelország - a csatlakozó országok legnagyobbikaként - teljes bizonytalanságban, lényegében nem létező kormánnyal és parlamenttel indul neki története első EP-választásának. Ráadásul a belpolitikai helyzet pattanásig feszült, hiszen a - májusban egyszer már leszavazott, jelenleg ügyvezetőként működő - Marek Belka vezette kabinetről az EP-választás másnapján szavaz újból a szejm, és ha ismét ellene dönt, akkor alkotmányjogilag is elkerülhetetlen a választások előrehozatala.

Aligha szólhatna másról, mint a belpolitikáról az EP-választás Nagy-Britanniában, hiszen a "szupercsütörtöknek" aposztrofált június 10-én a választópolgároknak nemcsak a bővítés nyomán már csupán 78 brit EP-képviselőről kell dönteniük, hanem 166 helyhatóság összetételéről is. Amúgy pedig először nyílik lehetőségük a választóknak arra, hogy ítéletet mondjanak az elsősorban iraki politikája miatt az utóbbi egy évben sokak szerint hiteltelenné és népszerűtlenné vált Tony Blair munkáspárti kormányfő tevékenységéről. Nem véletlen, hogy a Munkáspárt a belpolitikai terepről uniós síkra próbálja terelni a figyelmet, a párt EP-választásra készült manifesztuma arra emlékezteti a választókat, hogy a legutóbbi konzervatív kormány idején a szigetország Európa perifériájára szorult.

Persze az euroszkeptikusnak számító konzervatívok is felvették a kesztyűt: Michael Howard pártelnök az utóbbi napokban uniós témákra összpontosított, azzal vádolva a Blair-kormányt, hogy nem volt elég harcos, az unió leendő alkotmányának előkészületeinél nem képviselte megfelelően a brit érdekeket. Pedig az EP-választások előtti közvélemény-kutatások szerint a népszerűségi listát vezető konzervatívok számára az igazi kihívást nem is a Munkáspárt jelenti, hanem az EU-ból való kilépést szorgalmazó, a többségükben euroszkeptikus britek körében egyre népszerűbbé váló Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP). A közvélemény-kutatásokban a Munkáspárt után a harmadik helyre előrerukkolt - korábbi három mandátumát akár megötszörözni képes - UKIP alaposan megosztja a jobboldalt, szavazatot vesz el a konzervatívoktól, és ezzel akarva-akaratlanul Blairék malmára hajthatja a vizet.

Blair számára sorsdöntő lehet a "szupercsütörtök" kimenetele, hiszen a Munkáspárt súlyos veresége esetén ismét napirendre kerülhet - az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban hangoztatott - lemondatásának kérdése. Persze a kormányfő ezúttal is megúszhatja. Az EP-választásból ugyanis aligha lehet messzemenő következtetést levonni, hiszen a Munkáspárt az 1999-es megméretésben is alulmaradt a konzervatívokkal szemben, ám a két évvel későbbi alsóházi választást könnyűszerrel megnyerte.

"Mutassák fel a piros lapot a vörös-zöldeknek" - biztatta híveit Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, a keresztényszociális CSU elnöke a kampány kezdetekor pártja nürnbergi nagygyűlésén, és az ellenzéki német konzervatív pártok azóta is előszeretettel használják a fegyelmezés és büntetés szótárát a szociáldemokrata-zöld koalícióval az EP mandátumaiért vívott választási harcban. "Intő" jár Gerhard Schröder kancellárnak és Joschka Fischer külügyminiszternek, tudatják a választókkal, miközben természetesen azt is megmondják, mi lenne a megoldás: "Németország többre képes" - hirdetik Berlin utcáin az Angela Merkel kereszténydemokrata (CDU) pártelnök fotójával ékesített óriásplakátok, azt a benyomást keltve, mintha az lenne a tét, ki kerül Németország élére.

A CDU-CSU elsősorban belpolitikai térnyerésre kívánja használni az EP-választásokat. Ehhez a törekvésükhöz kedvező hátteret ad a továbbra is gyengélkedő gazdaság és a négy és fél milliós szinten megrekedt munkanélküliség. Utóbbi ráadásul még növekedhet is, mert a kormánykoalíció nem megfelelően készítette fel az országot az EU-bővítésre, és a tíz új tagállam jelentette kihívás még jobban kimutatja majd Németország versenyhátrányát - ijesztgetnek a konzervatívok.

Ezzel a taktikával - amit időnként kiegészítenek az esetleges török EU-tagság veszélyeinek felfestésével - minden bizonnyal meg is nyerik az EP-választásokat, bár valószínűleg kisebb arányban, mint legutóbb. A vezető kormánypárt, az SPD kampányának középpontjában ugyan a külpolitika áll, ők viszont arra építenek, amit nem csináltak. Az "Európa - békehatalom" szlogen arra hivatott emlékeztetni a választókat, hogy Schröder annak idején nemet mondott az iraki háborúban való részvételre. Mindazonáltal kérdéses, hogy a 2002-es választási harcban egyszer már bevált patron hoz-e másodszor is sikert.

Aligha volt taktikus Silvio Berlusconi olasz kormányfő részéről, hogy jó egy héttel az EP-választás előtt hívta hivatalos látogatásra Rómába az olaszok többsége által elutasított iraki háború megtestesítőjének tartott George W. Bush amerikai elnököt. A kampány egyik meghatározó témája ugyanis a Berlusconi-kormánynak az iraki háborús konfliktusban való szerepvállalása, a kritikusok élén a jelenleg ellenzékben lévő balközép Olajfa koalíciót egyelőre csak jelképesen vezető Prodi EB-elnökkel. A posztjáról októberben leköszönő, egyes hírek szerint ismét belpolitikai ambíciókat dédelgető Prodi az arcképét is adta az Olajfa koalíció "Irak, az elhibázott háború" szlogenű EP-plakátjához.

Pedig Berlusconi saját maga állt az általa vezetett Forza Italia listájának élére, jóllehet azt hangoztatta, nem kíván EP-képviselő lenni. A szavazás időpontja amúgy jó alkalomnak kínálkozik arra, hogy a választók megvonják a Berlusconi-kormány mérlegét: annál is inkább, mert épp egy nappal előtte ünnepli a kormány fennállásának harmadik évét. Márpedig a választási ígéreteinek teljesítésével adós maradt, egyre csökkenő népszerűségű Berlusconinak aligha lesz oka az örömre, hiszen pártja - két koalíciós partnerével együtt - a szavazatok alig több mint kétötödére számíthat, míg a rivális Olajfa koalíció baloldali szövetségeseivel 50 százalék körüli támogatottságra tarthat számot.

Vissza Európába! - ezzel a szlogennel kampányolnak a spanyol szocialisták (PSOE), akik arra készülnek, hogy megismétlik márciusi sikerüket, amikor a parlamenti voksoláson nagy meglepetésre kiütötték a hatalomból a Néppártot (PP). Erre meg is van minden esélyük - a legutolsó felmérések 5-10 százalékkal több voksot jeleztek számukra, mint jobboldali ellenlábasuknak -, a madridi merényletet rosszul kommunikáló PP mindmáig nem tért magához a vereségtől, a március óta eltelt idő pedig rövid volt ahhoz, hogy a még mindig diadalittas PSOE komolyabb kormányzási hibát kövessen el. Sőt megtartotta legfontosabb - a győzelemben döntő szerepet játszó - ígéretét: kivonta a spanyol katonákat Irakból. A kampányban így a szocialisták ráerősítettek a néppártiak iraki blamázsára, már csak azért is, mert a téma még mindig lázban tartja a spanyolokat: a felmérések szerint a részvétel is igen magas, akár 70 százalék körüli lesz.

A szócsaták legfontosabb témái az európai alkotmány, a terrorizmus elleni harc és a munkahelyteremtés voltak. A szocialisták jelszava arra utal, hogy míg - az országot az utóbbi hetekben memoárkötetének dedikálásával járó, de nem kampányoló - José María Aznar előző kormányfő Amerika-barátságával eltávolította Madridot Európától, addig most Spanyolország a PSOE, pontosabban a pillanatnyilag a legnépszerűbb spanyol politikusnak számító José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő vezérletével visszatér az elárult közösségbe.

Szlovákiából az euroatlanti integrációért korábban nemigen lelkesedő két populista párt küldheti valószínűleg a legtöbb (egyenként 3-4) képviselőt az EP-be, míg az EU-csatlakozás motorjának tartott kormánypártok gyenge eredményre számíthatnak. A legnépszerűbb szlovák politikus, Robert Fico által vezetett baloldali-nacionalista Smer - támogatásukkal kerülhetett áprilisban az államfői székbe Ivan Gasparovic -, valamint az elnökválasztás óta szinte eltűnt Vladimír Meciar által fémjelzett Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (HZDS) együttesen a 14 képviselői hely felét is megszerezheti, míg Mikulás Dzurinda kormányfő megtépázott Szlovák Kereszténydemokrata Uniója (SDKU) jó, ha két képviselőt küldhet.

A kormánytag Magyar Koalíció Pártja (MKP) reményei szerint akár két magyar képviselő is bekerülhet az EP-be. Ez persze mindjárt témát is adott a kampánynak: a HZDS azzal gyanúsította meg az MKP-t, hogy küldöttei nem képviselik majd Szlovákia érdekeit az EP-ben, és Fico is azzal buzdította részvételre a szlovák szavazókat, nehogy túl sok magyar kerüljön be Szlovákiából az EP-be. A meglehetősen lanyha kampánynak egyébként nem volt különösebb belpolitikai felhangja. A legtöbb párt ismert politikusokat állított csatasorba, és egyelőre egyikük sem jelezte, hogy megválasztása esetén lemondana mandátumáról. A részvétel igen alacsonynak ígérkezik, valószínűleg még a 30 százalékot sem éri el, pedig több párt is sajátos kedvcsinálóhoz folyamodott: két világhírű jégkorongozó is szerepel a listákon.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

EP-kampány

"Éljen szavazati jogával az EP-választásokon, járuljon hozzá Európa jövőjének alakításához!

Lejátszott meccsek: szédítő tempóban költik a közpénzt a kormány sportálmaira

Lejátszott meccsek: szédítő tempóban költik a közpénzt a kormány sportálmaira

Magyar kutatók fejlesztettek ki valamit, ami segíthet a stroke-on átesett betegek gyógyulásában

Magyar kutatók fejlesztettek ki valamit, ami segíthet a stroke-on átesett betegek gyógyulásában

Ujjlenyomattal lehet majd nyitni és indítani a Hyundai-okat

Ujjlenyomattal lehet majd nyitni és indítani a Hyundai-okat

Összeállt a fél Beatles és beszállt egy Rolling Stone is (videó)

Összeállt a fél Beatles és beszállt egy Rolling Stone is (videó)

Itt az új golyóstoll, amellyel nem csak fejjel lefelé lehet írni, de akár víz alatt is

Itt az új golyóstoll, amellyel nem csak fejjel lefelé lehet írni, de akár víz alatt is

Videón, ahogy kidobják az MTVA-ból Szélt és Hadházyt

Videón, ahogy kidobják az MTVA-ból Szélt és Hadházyt