Áttörést ért el Washington azzal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával nemzetközi áldást szerzett a június 30-ai iraki hatalomátadásra, illetve az azt követő átmeneti kormányzati rendszerre. Miközben az új iraki kabinet már meg is kezdte működését, a biztonsági helyzet korántsem javul.

Hosszú böjt után az amerikai kormánynak a múlt héten sikerült nemzetközi támogatást szereznie Irak-politikájához. Igaz, éppen a szuverenitásnak az ENSZ közreműködésével kiválasztott ideiglenes bagdadi kormányra való testálása ügyében, amit a háború ellenzői is kezdettől fogva szorgalmaztak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) egyhangú, 15:0 arányú szavazással meghozott határozatával Franciaország, Németország és Oroszország azért lehet elégedett, mert lényeges pontokban érvényesíthették akaratukat, miközben továbbra is elzárkóznak attól, hogy részt vegyenek az iraki béketeremtésben. Az USA pedig azért, mert a hatalomátadás lényegében úgy valósul meg, ahogy azt George W. Bush elnök május 24-ei beszédében kifejtette.

Ezúttal még az engedmények is - a BT-ben vétójoggal rendelkező nagyhatalmak végül a tervezet ötödik változatát fogadták el - a Bush-kormányt erősítették, hiszen azt mutatták a világnak és a novemberben elnököt választó amerikaiaknak, hogy ez a kormányzat mégsem annyira ádáz: képes együttműködni az ENSZ-szel, és hajlandó a kompromisszumokra. Mindez - megfigyelők szerint - jó belépő az USA kinevezett bagdadi nagykövete, a New York-i egyeztetésekben még ENSZ-nagykövetként rugalmasan eljáró John Negroponte számára.

Engedve a francia-német követelésnek, az amerikaiak belementek, hogy az iraki fegyveres erők kizárólag az ideiglenes kormány ellenőrzése alatt álljanak, és az utóbbinak joga legyen kivonnia magát a "kényes hadműveletekben" való részvétel alól, amilyeneket egyébként a külföldi koalíciós csapatok most már ENSZ-felhatalmazással hajthatnak végre Irakban. Amerikai elemzők szerint egyébként Párizs, Moszkva és Peking irakibb akart lenni az irakiaknál, amikor a megszálló haderő teljes háttérbe szorítását, illetve az iraki kormány fennhatósága alá helyezését szorgalmazta. Az ugyanis nyilvánvaló - folytatódik az érvelés -, hogy az új kabinet egyelőre nem képes fenntartani a rendet, ha pedig ezt a külföldi csapatok teszik, az iraki kormánynak kifejezetten érdeke, hogy ne azonosítsák a megszállók minden intézkedésével. Nem véletlen, hogy a július 1-jén hivatalba lépő, szuverenitására egyébként kényes új iraki kormány előbb fogadta el az amerikaiak és a britek által fogalmazott - éppen a katonai megszállás ügyében meglehetősen homályos - határozati javaslatot, mint a BT vonakodó állandó tagjai.

A határozatba orosz javaslatra bekerült egy - az afganisztáni politikai erőket egy asztalhoz ültető 2002-es bonni találkozó mintájára megrendezendő - úgynevezett megbékélési konferencia terve. Az amerikai-brit tervezetből viszont megmaradt, hogy az Irakban tartózkodó külföldi csapatoknak továbbra is joguk lesz irakiakat letartóztatni, tömegpusztító fegyverek után kutatni és bizonyos börtönök fölött is megtarthatják a fennhatóságot. Az iraki hatóságok ugyanakkor nem állíthatják bíróság elé a megszállók katonáit, akkor sem, ha azok mondjuk véletlenségből civileket lőnek le.

Noha a BT-határozat bizonyos területeken - például az ideiglenes kormány tanácsadó testülete tagjainak kiválasztásában, a népszámlálás megszervezésében, a választások előkészítésében - kulcsszerepet szán az ENSZ-nek, kétséges, képes lesz-e a világszervezet ennek megfelelni. Az apparátusban ugyanis még élénken él a tavaly augusztusi bagdadi robbantás emléke, amelynek során meghalt a misszió vezetője és 21 munkatársa. Bár az amerikaiak ezúttal 4-5 ezer katonát különítenek el az ENSZ-alkalmazottak védelmére, aligha lesz túljelentkezés az iraki állásokra.

A BT új Irak-határozatának időzítése tökéletesen megfelelt Bushnak, aki a külvilágtól hermetikusan elzárt georgiai Sea Island szigeten éppen aznap estétől látta vendégül a legfejlettebb ipari országok, a G8 állam-, illetve kormányfőit. Igaz, ott már nem ment minden olyan olajozottan. Az ENSZ-beli sikeren felbuzdulva ugyanis Bush fölelevenítette korábbi ötletét, miszerint a NATO - amelynek 26 tagállama közül 16 állomásoztat katonákat Irakban - vállaljon komoly szerepet az iraki béketeremtésben, de ezt a "régi Európa" szóvivőjeként is föllépő Jacques Chirac francia elnök többször is mereven elutasította, mondván: "Nem hiszem, hogy a NATO dolga lenne beavatkozni Irakban."

A NATO részvételéről folyó vita egyébként - hívta fel a figyelmet nemrég Ivo Daalder, a befolyásos washingtoni Brookings Intézet munkatársa - merőben szimbolikus, hiszen a szövetségnek, illetve tagállamainak egyszerűen nincs rá kapacitásuk, hogy Afganisztán mellett Irakban is kulcsszerepet vállaljanak. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó pedig már a Sea Island-i találkozó előestéjén úgy vélte: "Aligha mennek új erők Irakba, annak is örülni kell, ha azok maradnak, amelyek már ott vannak." Chirac és Bush abban végül is megegyezett, hogy ha az új bagdadi kormány kéri, a NATO közreműködik az iraki fegyveres erők kiképzésében.

Chiracnak egyébként az arab világ demokratizálását célzó Bush-terv sem tetszett, pedig az amerikai elnök ezt szánta a G8-csúcs idei vezérfonalának. A francia államfő úgy vélte, az arab világnak nincs szüksége a demokrácia "misszionáriusaira". Az ebédre - amelyen Bush a koncepciót ismertette - közel-keleti és észak-afrikai állam-, illetve kormányfők is hivatalosak voltak. Míg azonban az algériai, a török, a jordán, az afgán és az iraki például elment, az egyiptomi, a szaúdi, a tunéziai és a marokkói nem. Azért mégis elfogadták azt az amerikai javaslatot, hogy a G8, illetve az arab államok vezetői, üzletemberek és a civil szféra képviselői rendszeresen vitassák meg a Közel-Kelet demokratizálásának ügyét.

Erőltetett menetben zajlik eközben Irakban a hatalomátadás. Az amerikai tanácsadók június eleje óta folyamatosan hagyják el a minisztériumokat, illetve húzódnak a háttérbe. Az amerikaiak által tavaly kinevezett iraki kormányzótanácsot feloszlatták, a napi ügyeket az irakiak intézik, az új iraki nagyköveteket is az amerikaiak megkérdezése nélkül nevezték ki. A főhatalmat június 30-áig gyakorló Paul Bremer helytartó búcsúzkodik, már alig ír alá újabb rendeleteket.

Az is jó hír az új iraki kormány számára, hogy a néhány héttel ezelőtt még véres lázadásokat, bombatámadásokat vezénylő Muktada al-Szadr radikális síita vezető múlt pénteken támogatásáról biztosította az új kabinetet, és erre szólította föl híveit is. Politikai szerepvállalásának szándékát jelezheti, hogy pártot akar alapítani, amely részt vehet a jövő évre tervezett első szabad választáson. Más kérdés, hogy sem az amerikaiak, sem az Ali al-Szisztáni ajatollah képviselte mérsékelt síiták nem szívesen rehabilitálnák őt.

Időzített bombaként ketyeg a kurd-síita ellentét is az ország állami berendezkedésének ügyében. A kurdok úgy érzik, az amerikaiak elárulták őket, mivel a BT-határozat - al-Szisztáni kérésére - végül is nem utal a márciusban elfogadott ideiglenes iraki alkotmányra, amely lényegében autonómiát biztosított a kurdoknak. Ajad Alavi kinevezett iraki kormányfő mindazonáltal közölte, hogy ettől még az új választásokig érvényben van az átmeneti alkotmány. Mindez azonban nem nyugtatta meg a kurdokat, akik attól félnek, hogy a többségi síiták csorbítani akarják majd az ő önállóságukat, sőt az egész országban iszlám államot akarnak létrehozni. Mindebből az következik, hogy a végleges alkotmány megszövegezése az iraki kabinet talán első igazi próbatétele lesz.

A legnagyobb veszélyt azonban továbbra is az erőszak jelenti az új iraki kormány működésére és az átmenet sikerére. Vasárnap és hétfőn Bagdadban két öngyilkos merényletben összesen legalább 25 ember vesztette életét, köztük több külföldi alvállalkozó. Az utóbbi napokban pedig elszaporodtak az irakiakkal szembeni célzott gyilkosságok: lelőtték az új oktatási és a külügyminisztérium egy-egy vezetőjét, a Bagdad Egyetem egyik földrajzprofesszorát, és holtan találták az amerikaiak által pénzelt al-Irakija televízió két munkatársát, jelezve: az ellenállók egykutyának tartják a megszállókat és a vele együttműködőket.

RÉTI PÁL / WASHINGTON, KERESZTES IMRE

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A tudás kincstára

A tudás kincstára

A Kétfarkú új alkalmazása megmutatja, hol vannak ingyenes nyilvános wc-k az országban

A Kétfarkú új alkalmazása megmutatja, hol vannak ingyenes nyilvános wc-k az országban

A kormányzati gyűlöletkampányt népszavazással nem lehet megállítani

A kormányzati gyűlöletkampányt népszavazással nem lehet megállítani

Jövőre érkezik John le Carré új regénye

Jövőre érkezik John le Carré új regénye

Magyar kórház épül Ukrajnában, de csak magyarok használhatják

Magyar kórház épül Ukrajnában, de csak magyarok használhatják

Óriási szerencséje volt a kisfiúnak, aki pár másodpercen belül kétszer is meghalhatott volna – videó

Óriási szerencséje volt a kisfiúnak, aki pár másodpercen belül kétszer is meghalhatott volna – videó