Földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett el - főképp iraki politikája miatt - a Tony Blair kormányfő vezette brit Munkáspárt a múlt csütörtöki részleges helyhatósági választáson. Blair a jelek szerint mégis kihúzza az alig egy év múlva esedékes parlamenti választásig.

"Elnézést kérek azoktól az önkormányzati vezetőktől, akik elveszítették mandátumukat" - üzente Tony Blair brit munkáspárti kormányfő múlt pénteken Washingtonból, ahol a napokban elhunyt Ronald Reagan amerikai exelnök búcsúztatásán vett részt. Az egymást követő második parlamenti ciklusban, épp hét éve kormányzó Blair okkal kért bocsánatot a pártja színeiben indult városatyáktól. Politikai elemzők egybehangzóan állítják, hogy a kormányfő - a britek többsége, sőt a Munkáspárt tekintélyes része által is ellenzett, és mint időközben kiderült, téves - iraki politikája volt a legfőbb okozója pártja megalázó vereségének a "szupercsütörtöknek" aposztrofált június 10-ei részleges, 166 helyhatóság összetételéről döntő választáson. Ezt maga a brit kormányfő is elismerte, hiszen bocsánatkéréséhez azt is hozzátette: "Úgy tűnik, Irak árnyékként vetül a Munkáspártra." Pedig aligha a párt önkormányzati vezetőin kellett volna elverni a port, már csak azért sem, mert Irak kérdésében a most kiesetteknek legalább a fele szembefordult Blair háborúpárti álláspontjával.

Az európai parlamenti (EP) választással egybekötött megméretésen a Munkáspárt nemcsak történetének eddigi legnagyobb vereségét szenvedte el - 476 mandátumot és 8 önkormányzatot veszített el -, hanem azt a példátlan megaláztatást is el kellett viselnie, hogy mindkét parlamenti ellenzéki párt túltett rajta, és a harmadik hellyel kényszerült beérni. A pálmát legfőbb riválisa, a Konzervatív Párt vitte el. A toryk 279 mandátummal és 13 önkormányzattal gyarapodtak. A legkisebb parlamenti párt, a Liberális Demokrata Párt 132 helyhatósági helyet és 2 új helyhatóságot szerezve futott be másodikként. A kormánypárt különösen a muszlimok lakta városokban morzsolódott föl, volt olyan helység, ahol negyedszázados munkáspárti hatalom dőlt meg.

Az iraki kalandért a Blair-kormány önkormányzati szinten egyszer már súlyos árat fizetett. Blair már a Szaddám Huszein rendszerének megdöntését követő gyors iraki katonai sikerekből is képtelen volt politikai muníciót gyűjteni: tavaly májusban a "terítékre került" 10 ezer önkormányzati helyből 833-at elveszített, miközben a konzervatívok 566 újat nyertek (HVG, 2003. május 10.). Vigaszul szolgálhat a Munkáspárt számára, hogy a londoni főpolgármestert, Ken Livingstone-t annak ellenére újraválasztották, hogy Blair hívó szavára visszatért a kormánypártba. Igaz, a választók még élénken emlékeznek arra, hogy a főpolgármester tavaly tömegtüntetésekkel próbált nyomást gyakorolni a kormányzatra az iraki háború kérdésében, ezért is tűnt hihetőnek, hogy kampányában unos-untalan a Blairéktől való függetlenségét hangoztatta.

A modern kori brit történelem során eddig nem fordult elő, hogy hatalmon lévő párt legalább a második helyet ne szerezze meg a parlamenti ciklus folyamán tartott helyhatósági választáson. Méltán büszkélkedett Charles Kennedy pártelnök a liberális demokraták eredményével, azt állítva, hogy a mostani választás világosan megmutatta: az évszázadok óta kétpólusú brit parlamentarizmus háromoldalúvá vált, a választók immáron politikai tényezőként számolnak pártjával.

Nem vontak le azonban messzemenő következtetést politikai elemzők Blair múlt heti vereségéből - ami pedig az egyidejűleg megtartott EP-választások eredményeivel is egybecsengett -, azt állítva, hogy az utóbbi egy évben a sorozatos belpolitikai válságokból, ha megtépázva is, de győztesen kikerült brit kormányfő az egyetlen, aki képes a Munkáspártot harmadik alkalommal is győzelemre vinni a jövő tavasszal esedékes alsóházi választáson. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy a választók szerint Blair személye legalább annyira hátrányos a Munkáspárt számára, mint amekkora előnnyel kecsegtet.

A mostani kudarcot egyes politikai elemzők elbagatellizálják, mondván, szinte hagyomány, hogy a hatalmon lévő párt elveszíti a helyhatósági választást. Ez történt 1999-ben is, és két év múlva Blair ismét győzelemre vitte a Munkáspártot. Politikai elemzők ugyanakkor elismerik, hogy a toryk az utóbbi fél évben megerősödtek, a tavaly novemberben elnökké választott Michael Howard céltudatos, határozott politikájának hála, ám aligha valószínű, hogy egy év alatt képesek ledolgozni az alsóházban jelenleg 161 mandátumos többséggel rendelkező Munkáspárt előnyét.

Erősíti viszont a vereség Blair párton belüli ellenzékét, legfőbb kritikusai máris támadásba lendültek. Clare Short - aki az iraki háború elleni tiltakozásul tavaly májusban lemondott nemzetközi fejlesztési miniszteri tisztségéről - kijelentette, a választók büntették meg Blairt Irakért, amire pártja képtelen volt. Az exminiszter arra utalt, hogy hiába került szembe Irak miatt - hatalmát is kockáztatva - Blair a Munkáspárt tagságával, sőt a párt alsóházi képviselőivel is időről időre, a kormányfőnek mindig sikerült annyi támogatót maga mellé állítania, ami elégséges volt pozíciója megtartásához. Robin Cook, az iraki háború miatt az alsóházban a munkáspárti frakció vezetéséről lemondott politikus sem hagyta ki az alkalmat Blair megleckéztetésére. Az exkülügyminiszter azt állította, az iraki konfliktusban való brit szerepvállalás okán elpártolt szavazók mindaddig nem térnek vissza a Munkáspárthoz, amíg Blair a kormányfő. A nem titkoltan Blair pozíciójára pályázó Gordon Brown pénzügyminiszter viszont ezúttal kiállt főnöke mellett, és visszautasította azokat a párton belüli véleményeket, hogy a kormányfő személye immáron tehertétel a Munkáspártnak. A pénzügyminiszter higgadtságának hátterében állítólag az áll, hogy megegyezett Blairrel: a harmadik munkáspárti győzelem után átveheti a kormányrudat.

TÁLAS ANDREA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola

Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola

Több tízmillió forintot költött a NAV pisztolyokra és paprikaspray-re

Több tízmillió forintot költött a NAV pisztolyokra és paprikaspray-re

Bombafenyegetés miatt kiürítették a Call of Duty játékokat fejlesztő stúdiót

Bombafenyegetés miatt kiürítették a Call of Duty játékokat fejlesztő stúdiót

A német gazdaságban sikersztori, a társadalmat azonban megosztja a migráció

A német gazdaságban sikersztori, a társadalmat azonban megosztja a migráció

Gőzerővel törli a videókat a YouTube, három hónap alatt 58 millióig jutottak

Gőzerővel törli a videókat a YouTube, három hónap alatt 58 millióig jutottak

A használt autós bizniszbe is belevágott a Netrisk

A használt autós bizniszbe is belevágott a Netrisk