A megrendítő EP-választási vereség hatására sem kíván változtatni gazdasági megszorító programján Gerhard Schröder német szociáldemokrata kancellár, akitől és pártjától elsősorban azért fordultak el a szavazók, mert a társadalmi igazságosság elvének feladását vetik a szemére.

Már a helyszín is bizarr volt: Berlin keleti felében, az egykori NDK jelképének számító volt Köztársasági Palota szerkezeti elemekig lecsupaszított szürke-fekete épületében tartotta éves közgyűlését múlt kedden a német gyáriparosok szövetsége, a BDI. Az egykor különböző fényforrásokkal telezsúfolt, csillogó-villogó, a köznyelvben az építtető pártfőtitkár Erich Honecker neve után csak "Erich lámpaboltjaként" emlegetett palota mára csúf torzó: az újraegyesítés után azbesztszennyezésre hivatkozva azonnal bezárták, és hozzáláttak a kibelezéséhez. A szerkezetek és a falak még állnak, és a most éppen a jövő évre tervezett lebontás előtt furcsa reneszánszát éli a korábban az NDK állampártjának kongresszusai számára emelt épület. Hol nosztalgia-bejárásokat szerveznek benne, hol kiállításokat: most a kínai terrakottakatonákat lehet megtekinteni. Hogy a német ipar krémje miért itt rendezte éves kongresszusát (fáradságos munkával erre az egy alkalomra szőnyegpadlóztatva a különben csupasz termet), azt nem tudni, de az ötlet jó volt: mindenki felfigyelt az eseményre.

Ennél bizarrabb már csak az volt, ami ott elhangzott. "Kancellár úr, a német ipar támogatja az ön reformpolitikáját" - biztosította Michael Rogowski BDI-elnök a díszvendégként jelen lévő Gerhard Schröder szociáldemokrata (SPD) kormányfőt. Még bátorította is: bármilyen nehéz is, ne adja fel, mert olyan ez, mint az úszás: aki nem csinálja, elsüllyed. Hogy mit nem tanácsos a nagyipar képviselői szerint abbahagynia a kancellárnak, az egy percig sem volt kétséges: az Agenda 2010 néven elhíresült, döntő többségében szociális megszorításokat tartalmazó reformcsomag (HVG, 2004. február 14.) megvalósítását. Amit, ha lehet, szíveskedjék még kiegészíteni is, kancellár úr - így a gyáriparosi jó tanács -, például a felmondási védettség további lazításával, illetve a gazdaság bizonyos területein alacsony bértarifájú szektorok létrehozásával.

Nos, ha az előző vasárnapi EP-választáson az SPD-re szavazó 5 549 243 választópolgár közül (1999-ben még 8 millió 300 ezren voltak) bármelyik bérből és fizetésből élő, kisnyugdíjas vagy munkanélküli figyelemmel kísérte a BDI-eseményről beszámoló tudósításokat, akkor nagy valószínűséggel megbánta, hogy a szocikra adta a voksát. Meglehetősen fura érzés lehet ugyanis azt látni-hallani, hogy az elvileg és ideológiáját tekintve a munkavállalók érdekeit képviselő, a szociális igazságosságot, a társadalmi szolidaritást zászlajára tűző párt kancellárja a lehető legnagyobb egyetértésben értekezik a gyárosokkal, és még a dicséretüket is bezsebeli.

A külső szemlélő esetleg felületesnek minősíthető megfigyelését aztán alátámasztotta a neves közvélemény-kutató intézet, az Institut für Demoskopie múlt hét közepén közzétett elemzése, amely azt vizsgálta, miért szenvedte el az EP-választásokon mindössze 21,5 százalékot elért SPD háború utáni történetének legsúlyosabb vereségét (nem is beszélve az ezzel egy időben tartott türingiai tartományi parlamenti választásokról, ahol sikerült 14,5 százalékra leküzdenie magát). E szerint a 141 éves párt a kormányzati felelősség súlya alatt nem kevesebbet veszít el, mint saját identitását.

Folyamatosan megsérti az SPD napi politikája - így a közvélemény-kutatók - a választók szemében a társadalmi egyenlőség szociáldemokrata alapelvét. Két évvel ezelőtt még csak a megkérdezettek 47 százaléka látta úgy, hogy Németország gazdasági és társadalmi viszonyai nem kedveznek a különbségek kiegyenlítésének, ma már a 63 százalékuk vélekedik így. A reformok előnyei és hátrányai egyenlőtlenül oszlanak meg az átlagemberek és a gazdagok között, az előbbiek kárára - ezt tavaly nyáron még csak 49 százalék látta így, ma már 59 százalék. Helmut Kohl konzervatív kormányának utolsó évében, 1998-ban a megkérdezettek 71 százaléka úgy vélte, a társadalmi igazságosság egyre kevésbé érvényesül. Az SPD választási győzelme után akkor a tendencia megfordult: három év szociáldemokrata-zöld kormányzás után 2001-ben már csupán a polgárok kisebb hányada (46 százalék) érzékelte a helyzet romlását - de mostanra, a szociális megszorítások következményeként, sikerült a Kohl-éra eredményét túlszárnyalni: 73 százalék látja veszélyben a társadalmi igazságosság érvényre jutását.

"Csak ezt a politikát tudom és akarom folytatni" - jelentette ki a választási vereség keserűségét nem tagadó Gerhard Schröder, aki a lutheri "Itt állok és nem tehetek másként" modernizált változatával érzékeltette elszántságát. Valószínűleg tényleg nem tehet már mást: ha enged a reformokból, akkor politikai vereséget szenved, és ráadásul nem oldotta meg a gazdaság és elsősorban a költségvetés problémáit. Ha viszont kitart, akkor talán még lehet esélye, hogy 2006-ra megmutatkoznak a szociális reformok első eredményei.

Az, hogy a választási kudarc ellenére Schröder nyugodtan számol a 2006-ig terjedő időhorizonttal, azzal is magyarázható, hogy az ellenzék - bár természetesen nem győzi learatni a diadal babérjait - nem is gondol előrehozott választásokra. "A kormány kitölti 2006-ig szóló hivatali idejét" - jelentette ki Angela Merkel kereszténydemokrata pártelnök-frakcióvezető az EP-győzelem másnapján. A visszafogottságban azért jó adag számítás is lehet: hadd végezzék el addig a népszerűtlen feladatokat a szocik. Ez éppen az EP-választás előtt két nappal volt jól látható: ekkor került a nyugdíjak megadóztatásáról szóló törvény - e szerint a jövőben az adózatlan jövedelemből vonják majd a nyugdíjjárulékot, a nyugellátás után is adózni kell majd - jóváhagyásra a tartományok képviselőiből álló felsőház elé, ahol a jobboldali-konzervatív pártok vannak többségben. A CDU-CSU kormányozta tartományok többsége persze fennhangon elvetette a nyugdíjak megadóztatását, de három tartomány csöndben "átszavazott". Jól jön majd a bevétel, ha mi leszünk kormányon, gondolhatták.

Más kérdés, hogy Merkel mellett a szociáldemokraták is megelőlegezik-e Gerhard Schrödernek a hátralévő két évet. A választási sokk után a pártban újra felerősödtek azok a hangok, amelyek a munkavállalói érdekek erősebb képviseletét, a szakszervezetekkel való együttműködést szorgalmazzák. A pártelnöki tisztségben Schrödert márciusban felváltó Franz Müntefering (HVG, 2004. március 27.) ugyan újra hitet tett az Agenda 2010 folytatása mellett, ám kérdés, hogy akár ő, akár a Sigmar Gabriel volt alsó-szászországi miniszterelnök köré tömörülő fiatal SPD-s képviselők meddig maradhatnak lojálisak egy olyan politikához, amely 2006-tól talán újabb 16 év ellenzéki létet hozhat az SPD számára.

WEYER BÉLA / BERLIN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Így vette át a Prima Primissima közönségdíját L. Ritók Nóra

Így vette át a Prima Primissima közönségdíját L. Ritók Nóra

38 éve halt meg John Lennon – újra az utolsó kép a zenészről és gyilkosáról

38 éve halt meg John Lennon – újra az utolsó kép a zenészről és gyilkosáról

Bikinis és félmeztelen Mikulások kocogtak a belvárosban (fotók)

Bikinis és félmeztelen Mikulások kocogtak a belvárosban (fotók)

Lehet, hogy ennyi volt Arjen Robbennek

Lehet, hogy ennyi volt Arjen Robbennek

Azonnal legitimálta a közmédia Hadházy tüntetését

Azonnal legitimálta a közmédia Hadházy tüntetését

Rami Malek lehet az új James Bond főgonosza

Rami Malek lehet az új James Bond főgonosza