A pakisztáni hadsereg vezetése által minap levezényelt kormányfőváltás talán nem törvényellenes, de jól mutatja a Musaraf-rezsim korlátlan hatalmát. A rend mögött azonban egy súlyos politikai válság jelei is láthatók.

"Történt-e valaha is ilyen sima vezetőváltás?" - kérdezte újságíróktól Pervez Musaraf pakisztáni elnök, miután Csaudri Huszein új kormányfő múlt szerdán letette a hivatali esküt, négy nappal elődje, Zafarullah Khan Dzsamali lemondása után. Azt nem tudni, hogy az 1999-ben vértelen puccsal hatalomra jutott, de a katonai diktatúrának a 2002-ben tartott parlamenti választással formálisan véget vető Musaraf komolyan gondolta-e a kérdést, vagy csak ironizált. A kormányfőcserét ugyanis maga az elnök vezényelte le, az ellenzék és egyes elemzők szerint nem éppen a demokrácia szellemében.

A hatalmon lévő Pakisztáni Muszlim Liga (PML) élén álló Huszein miniszterelnöki kinevezése mindenesetre váratlan volt, mivel az 58 éves politikus komoly egészségi problémákkal küzd. Az igazi meglepetés azonban csak akkor következett, amikor kiderült, hogy Huszein csupán átmeneti megoldás: a kormányfői poszt igazi várományosa Saukat Aziz jelenlegi pénzügyminiszter. Ő azonban nem tagja az alsóháznak, ami a kinevezésnek feltétele, de ezt a hiányosságot két hónapon belül orvosolják. Addig is a háttéralkuk mesterének tartott Huszein - aki politikai karrierjét a puccs után Musaraf szolgálatába állította - igyekszik elfogadtatni a párttal a nem igazán politikusi alkatú, de remek szakember hírében álló pénzügyminiszter kormányfői előléptetését.

A Musaraf által 20 hónappal ezelőtt kiszemelt Dzsamali távozását mindazonáltal már régóta rebesgették. A volt kormányfő kezdetben engedelmeskedett az elnöknek, de később egyre inkább önállósulni akart. Az idén áprilisban például csak vonakodva nyújtotta be a parlamentnek a 13 fős nemzetbiztonsági tanács felállításáról szóló törvénytervezetet. Az alsóházban keresztülerőszakolt, de a szenátusban - az ellenzék bojkottja révén - három és fél perc alatt megszavazott törvény a tanács kezébe helyezi az ország stratégiai irányítását. Az elnöki poszt mellett a hadsereg vezérkari főnöki tisztét is betöltő Musaraf így sajátos - a katonák politikai szerepét intézményesítő - hatalmi modellt alakított ki.

Azt is nyíltan feszegetni kezdte Dzsamali, hogy Musarafnak - az iszlámista ellenzéknek a parlamenti támogatásért cserébe tett ígéretének megfelelően - ez év végéig le kell mondania a hadsereg vezetéséről. Az elnök azonban visszakozni látszik, általánosságban arra hivatkozva, hogy az iszlámisták sem állják a szavukat. Az egykori szövetséges végül is fokozatosan elvesztette Musaraf és környezete bizalmát, így menesztése csak idő kérdése volt.

Ugyancsak Musaraf embere a feltehetően hetek múlva a kormányfői székbe kerülő Aziz, akit az elnök az 1999-es puccs után hívott haza pénzügyminiszternek a New York-i Citibanktől. Aziz sikerének tudják be, hogy a - több mint 30 milliárd dolláros külföldi adósság terhe alatt - gyakorlatilag fizetésképtelen Pakisztán kilábalt a pénzügyi válságból. Ez év végén például az ország történetében először zárul sikeresen két IMF-program: egy készenlétihitel-csomag és egy szegénységcsökkentő program. Igaz, sokat nyomott a latban, hogy a 2001. szeptember 11-ei merénylet után a terror elleni harc mellé állva Iszlámábád adósságkönnyítéseket kapott, és özönleni kezdtek a dollármilliárdokra rúgó - főként amerikai - segélyek, illetve hitelek.

Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy Dzsamali kézi vezérlésű elmozdítása aláássa-e a demokratikus fejlődést, annyi bizonyos, Musaraf szeret a politikai elitet és a parlamentet megkerülve kormányozni. Az elnök például rendszeresen ott ült Dzsamali mellett a kabinetüléseken, és olyan vitákon elnökölt, mint a rendőrségi reform, az iskolai tankönyvek felülvizsgálata vagy a központi kormány és a négy tartomány közötti forráselosztás.

A pártpolitikusok csalódottságát csak növelte, hogy Musaraf nem távolította el a bürokráciából azt a mintegy hatszáz katonatisztet, akik kulcsfontosságú állásokat töltenek be a minisztériumokban, az állami vállalatoknál, a közszolgálati intézményeknél, az egyetemeken és a médiában. Az pedig már a katonák túlsúlyával kapcsolatban általában szótlan amerikaiak bírálatát is kiváltotta, hogy áprilisban az egyik vezető ellenzéki politikust 23 évi börtönre ítélték, mert állítólag megkísérelt lázadást szítani a hadseregben.

A polgári kormány és a parlament szerepének erősítése helyett a hadsereg - vélekedett Ahmed Rasid neves pakisztáni szakértő - tovább monopolizálta a hatalmat Musaraf regnálása alatt. A katonák szerepének törvények által is biztosított bebetonozása ráadásul egy olyan időszakban ment végbe, amikor az Afganisztánban megbuktatott tálibokkal szimpatizáló szélsőséges fundamentalisták fokozzák támadásaikat, országszerte súlyosbodnak a szunnita-síita szektaharcok, és két kisebbfajta lázongásra is sor került. A június közepén az ország északi részén kirobbant tiltakozások miatt majd két hétig kijárási tilalmat rendeltek el, Baludzsisztán tartomány több részét pedig baludzs nacionalisták bénították meg rakéta- és aknatámadásokkal.

Az utóbbiak elégedetlenkedésében valószínűleg már szerepet játszottak a baludzs etnikumú Dzsamali menesztéséről szóló híresztelések is. A pandzsábi Huszein kinevezése pedig csak tovább erősítette a politikai és a katonai elit java részét adó Pandzsáb elleni érzéseket a másik három tartományban: Szindben, Baludzsisztánban és az Észak-nyugati Határvidéken.

Oszama bin Laden sorsa is fejfájást okoz Musarafnak. A még mindig szabadon lévő szaúdi származású terrorvezér az idén szólította fel híveit a Musaraf-kormány megdöntésére, és elképzelhető, hogy a június 10-én Karacsiban egy katonai konvoj ellen elkövetett, 13 halálos áldozattal járó támadás már az al-Káida-vezért követő pakisztáni szélsőséges szunnita mozgalmak műve volt. Közben a pakisztáni hadsereg és félkatonai alakulatok nyílt kihívást intéztek az afgán-pakisztáni határ mentén fekvő, viszonylagos függetlenséget élvező pastu övezet déli része, Vazarisztán ellen, ahol egyes feltételezések szerint Bin Laden bujkál.

Az indiai szubkontinens brit gyarmatosítói által Afganisztán felé ütközőzónaként létrehozott törzsi terület egyes részeire először léptek pakisztáni katonák a független Pakisztán 1947-es létrehozása óta. A 2001. szeptember 11-ei merényletek óta Iszlámábád összesen több mint hetvenezer katonát telepített az övezetbe az al-Káida-vezetők utáni hajsza során. Musaraf ugyanakkor példa nélküli fejlesztéseket is elindított az elmaradott, félfeudális területeken, de a "furkósbot és mézesmadzag" politikája csak félig sikeres. A terroristák bujtatásával vádolt több mint százhúsz törzsi vezetőnek csak mintegy a felét adták fel, és a majd hatmillió lakosú övezetben egyre komolyabbak a pakisztáni hadsereggel szembeni ellenérzések, ami beláthatatlan katonai és politikai kockázatot jelenthet Musaraf számára.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Így zajlik a süketek párbeszéde a Brexitről

Így zajlik a süketek párbeszéde a Brexitről

Az államfőnél tiltakozott a szakszervezetek szövetsége a rabszolgatörvény ellen

Az államfőnél tiltakozott a szakszervezetek szövetsége a rabszolgatörvény ellen

Eljárás indult Brüsszelben a magyar sofőr ellen, aki a kormány Verhofstadt-plakátos kisbuszát vezette

Eljárás indult Brüsszelben a magyar sofőr ellen, aki a kormány Verhofstadt-plakátos kisbuszát vezette

Megmosta Orbán Viktor egykori iskolatársának a fejét az ÁSZ

Megmosta Orbán Viktor egykori iskolatársának a fejét az ÁSZ

Megszólalt egy miniszter a tüntetésekről: Fiatalokat láttam, akik még egy napot sem dolgoztak

Megszólalt egy miniszter a tüntetésekről: Fiatalokat láttam, akik még egy napot sem dolgoztak

Ádernek üzentek Strasbourgból: Ne írja alá!

Ádernek üzentek Strasbourgból: Ne írja alá!