Bár az orosz parlament két évvel ezelőtt elfogadta a mezőgazdasági termőföldek privatizálását lehetővé tévő földkódexet, meglehetősen lassan halad a magánosítás. A külföldiek változatlanul ki vannak zárva: termőterületet nem vehetnek, és még a bérlet engedélyezése is több évig tart számukra.

"Nem lesz itt semmiféle bazár" - fakadt ki két évvel ezelőtt, az oroszországi termőföldek adásvételét lehetővé tévő törvény elfogadása után az egyik Moszkva környéki kolhoz igazgatója. Úgy tűnik, a szovjet hagyományokhoz ragaszkodó vezetőnek többé-kevésbé igaza lett, hiszen az idei év elejéig a mintegy 220 millió hektárnyi termőföldnek csak a 31 százaléka került magánkézbe, a helyi vezetők jelentős része pedig a törvény életbe lépése ellenére is ott akadályozza a földvásárlást, ahol csak tudja. A termőföldek adásvételét az sem gyorsította fel, hogy a földkódex mellett elkészült a szövetségi földkataszter is, így - legalábbis elméletben - minden egyes földterületnek ismert az értéke.

A földtörvény, illetve a kataszter mégsem működik igazán: a mezőgazdasági területek eladásának részleteiről - egyebek mellett az értékesítés idejéről, illetve a befolyó pénz felhasználásáról csakúgy, mint a törvény végrehajtási utasításának elfogadásáról - a 89 oroszországi régió törvényhozása külön-külön dönt. Hasonló a helyzet a földek felértékelésével kapcsolatban is: szövetségi szinten ugyan már megvannak a szabályok, ám a helyi illetékesek többsége még nem végezte el a földek felmérését, ami ugyancsak lassítja azok értékesítését. A HVG értesülései szerint azokban a régiókban sem feltétlenül jó a helyzet, ahol már végeztek a felméréssel: a szakértők szerint a felmérők - valószínűleg nem véletlenül - sok esetben feltűnően alacsony értéken vezettek be a könyvekbe bizonyos földterületeket.

Hivatalosan sikeresnek minősítik ugyan a a földtörvény eddigi végrehajtását, hangsúlyozva, hogy a 145 millió orosz állampolgár közül 12 millióan már földtulajdonossá váltak, ám független szakértők úgy vélik, a törvénnyel eddig épp azt nem sikerült elérni, ami a Vlagyimir Putyin orosz államfő által is határozottan támogatott reform célja volt. Nem alakult ki ugyanis a termőföldek piaca, nem áramolnak az agráriumba a befektetések, és az orosz társadalomban évszázadok óta "szent tehénként" tisztelt mezőgazdasági földeket továbbra sem tekintik termelőeszköznek.

A földek 69 százaléka még mindig állami, illetve önkormányzati tulajdonban van, mindeddig nem jött létre a földadásvétel infrastruktúrája, és csak elvétve akadnak olyan vállalkozások, amelyek közvetítéssel, illetve értékfelméréssel foglalkoznának. Az 1917-es földosztás, majd a húszas évek végén kezdett erőszakos szövetkezetesítés után megcsontosodott termelési szerkezet így csak lassan változik: megjelentek ugyan az átlagosan 50-60 hektáron termelő modern farmergazdaságok, de a sokszor veszteséges kolhozok és szovhozok továbbra is a mezőgazdasággal foglalkozó vállalatok közel négyötödét teszik ki.

A privatizációt ellenzők egyik fő érve, hogy amennyiben valóban szabad lenne a vásár, a föld túlnyomó része a már most is milliárdos oligarchák kezébe kerülne, és így végleg kisemmizetté válna a mezőgazdasággal foglalkozó mintegy harmincmillió orosz. Igaz, a földtörvénybe beépítettek egy olyan gátat, amely szerint egy személy, illetve egy vállalat egy szövetségi régióban legfeljebb a mezőgazdasági földek tíz százalékát szerezheti meg, ám a jelenlegi oroszországi viszonyok közepette ez a korlátozás valószínűleg viszonylag könnyen kijátszható. A másik, nem teljesen alaptalan ellenérv szerint, ha engedélyeznék a külföldiek földvásárlását, akkor néhány éven belül a kínai bevándorlók kezére jutnának a kelet-szibériai földterületek.

Mivel a tulajdonszerzés nehéz, Oroszország-szerte divatba jött a földbérlet intézménye. A bérlet azonban több okból sem tekinthető ideális megoldásnak: az utóbbi évek eseményei megerősítették azokat a nemzetközi tapasztalatokat, melyek szerint a bérlők sohasem viselkednek úgy, mint az igazi tulajdonosok. Mivel a bérleti szerződések rövid határidővel felmondhatóak, és viszonylag gyorsan változnak a szabályok is, a bérlők csak a legszükségesebb beruházásokat hajtják végre, és nem foglalkoznak minőségi kultúrák termesztésével. Az is gondot jelent, hogy a külföldiek ugyan bérelhetnek - legfeljebb 49 éves időtartamra - termőterületeket, ám ehhez a hatóságok vagy negyven különféle engedélyt követelnek tőlük, és így csak a legkitartóbbak vágnak bele a legalább kétéves, sokszor szélmalomharcnak tűnő engedélyeztetési folyamatba.

Részben a piac hiányának tulajdonítható, hogy az oroszországi bankok alig foglalkoznak mezőgazdasági hitelezéssel, így a vállalatok főként saját forrásaikra, illetve az utóbbi években csak az infláció mértékével bővült állami pénzekre alapozva fejleszthetik tevékenységüket. A nem hivatalos adatok szerint 80-100 ezer milliárd dollárt érő oroszországi földvagyonra jelzáloghiteleket is fel lehet venni, ám a kataszterek tisztázatlansága akadályozza ezen hitelek megadását. Az pedig további nehézséget jelent, hogy a magán-, illetve állami és önkormányzati tulajdon mellett létezik még a közösségi tulajdon is: ilyenkor egy adott földterület sokszor 50-100 személy tulajdonában van, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a jelzáloghitelek felvételét. Elemzők szerint az elkövetkező években aligha várható komolyabb áttörés az oroszországi termőföldtulajdon szerkezetében, mivel semmi sem utal arra, hogy belátható időn belül gyökeresen megváltozna az a szemlélet, amely az orosz nemzet szellemiségének anyagi megnyilvánulásaként tekint a termőföldre.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világ

Mindent vissza

Precedensértékű per kezdődött a napokban Moszkvában: először indult eljárás egy olyan ügyben, melynek felperese az...

Mindenki Meghan Markle körömlakkjáról beszél

Mindenki Meghan Markle körömlakkjáról beszél

Beszorult egy férfi az étterem zsíros szellőzőjébe: csak két nap múlva találtak rá

Beszorult egy férfi az étterem zsíros szellőzőjébe: csak két nap múlva találtak rá

Összevissza beszél a Google vezetője a titokzatos kínai keresőről

Összevissza beszél a Google vezetője a titokzatos kínai keresőről

Az EU meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat

Az EU meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat

Eszét vesztő ellenzékről ír a kormányoldali média

Eszét vesztő ellenzékről ír a kormányoldali média

Tordai: Csal a kormány, kártya nélkül lehet szavazni a Parlamentben

Tordai: Csal a kormány, kártya nélkül lehet szavazni a Parlamentben