John Kerry politikai arculatának felrajzolása, programjának megfogalmazása, az ingadozó szavazók elhódítása, és velük a novemberi választás megnyerése jegyében kezdődött meg hétfőn az amerikai Demokrata Párt elnökjelölt-állító konvenciója Bostonban.

Nagy kár, hogy Bill Clinton nem lehet a párt elnökjelöltje - sóhajthattak föl sokan hétfőn este Bostonban a demokraták konvencióján. Legtehetségesebb politikusuk ugyanis bebizonyította, hogy közönségét magával ragadó szónoki képességei csöppet sem csorbultak, és a távolságtartóan fanyar kommentárok szerint pontosabban és hatásosabban megfogalmazta, miért kellene a republikánus George W. Bush kormányát leváltani, mint arra eddigi kampánya során a lapzártánk után, csütörtökön hivatalossá váló jelölt, John Kerry massachusettsi szenátor valaha is képes volt. A nyitó nap egyébként a párt politikai arisztokráciáját vonultatta föl, Clinton és felesége mellett Jimmy Cartert, a másik még élő volt demokrata elnököt, valamint Al Gore-t, aki négy éve több voksot szerzett, mint Bush, ám az emlékezetes floridai szavazatszámlálási jogi küzdelmet elveszítve a Fehér Ház sorsáról döntő elektori kollégiumban alulmaradt.

Gore erre humorba ágyazott cinizmussal maga is emlékeztetett, ám a konvenció résztvevőit arra sürgette, a dühükből nyert energiát arra fordítsák, hogy Kerryt és alelnökjelöltjét, John Edwards észak-karolinai szenátort győzelemhez segítsék a november 2-ai választáson. Az óvatos hangnem korántsem véletlen, hiszen a demokraták kínosan ügyelnek arra, hogy soha nem látott egységes párt benyomását keltsék, és ennek demonstrálásával segítsék Kerryt egy olyan választási küzdelemben, amely a szemben álló ideológiák és hatalmi elképzelések - valamint azok világpolitikai következményei - szempontjából sokak szerint talán a legfontosabb a második világháború óta. A demokraták elszántságát növeli, hogy öt évtizede először nemcsak a végrehajtó hatalom nincs a birtokukban, de a kongresszus mindkét házában kisebbségbe szorulva a törvényhozási ágban is statisztaszerepre kényszerülnek.

A konvencióra időzített egységdemonstráció persze nem az ő találmányuk. Így tettek 2000-ben a clintoni nyolc év után revánsra készülő republikánusok is, amikor philadelphiai gyűlésükön a keresztény koalíció még véletlenül sem bírálta Bush - később választási luftballonnak minősült - "együttérző konzervativizmusának" számukra elfogadhatatlan centrista nézeteit. Most a szakszervezetek nyelik le, hogy Kerry, bár tesz nekik gesztusokat, alapvetően mégis az általuk az amerikai munkahelyek elveszejtőjének tekintett szabadkereskedelmet támogatja, míg a demokraták balszárnya az abortusz kérdésében képviselt felemás álláspontját, a pacifisták pedig az iraki megszállás fenntartását tolerálják nyögvenyelősen. Mégis kevesen kételkednek abban, hogy ha visszaszerzik a Fehér Házat, a demokraták körében is újra föllángolnak a frakcióharcok. Annál is inkább, mert a delegátusok körében végrehajtott közvélemény-kutatás az abortusz további liberalizálása, az iraki háború és megszállás ellenzése melletti elsöprő többséget mutatja, arról nem is beszélve, hogy a küldöttek 91 százaléka tartja illegitimnek a 2000-es választás eredményét és ezzel Bush elnökségét.

Az óvatosság persze csak Bostonra és a konvenció hivatalos programjára jellemző, választási kampány ugyanis még soha nem polarizálta olyan mértékben a modern amerikai társadalmat, mint a most zajló. A politikai vita munkahelyi ellentéteket szít, családokat oszt meg, szélsőséges reakciókat kelt, és a dokumentumfilmek között minden idők legnagyobb, százmillió dollár fölötti bevételét hozta Michael Moore Fahrenheit 9/11 című, propagandisztikus elemekkel alaposan átszőtt, vállaltan Bush-ellenes alkotásának, amelyet néhány - föltehetően republikánus érzelmű tulajdonos birtokában lévő - kisebb mozihálózat még csak a műsorára tűzni sem volt hajlandó.

Az éles küzdelem ráadásul a szavazók minden eddiginél kisebb - kevesebb mint tíz százalékra tehető - csoportjáért folyik, akik még bizonytalanok, kire voksoljanak novemberben. Bush és Kerry minden közvélemény-kutatásban fej-fej mellett halad, ebben az esetben pedig megismétlődhet a négy évvel ezelőtti történet, amikor a függetlenként induló Ralph Nader a demokrata elnökjelölt vesztét okozó szavazatmennyiség elszipkázásával újra kikaparhatja a gesztenyét a republikánusoknak. Ezt persze a demokraták megakadályozhatják, ha elnökként hiteles és elfogadható arcélt szabnak Kerrynek, ami 2000-ben nem sikerült Gore-ral. A bostoni konvenciónak ez a legfontosabb feladata és legnagyobb tétje, hiszen a véleményszondázások azt mutatják, Kerry hiába választotta a déli szavazók meghódítására alelnökjelöltnek Edwardsot, támogatottságot egyelőre nem nyert vele. Sőt a Washington Post napilap és az ABC News híradó közös felmérése szerint még a demokraták csaknem fele sem tudja, a választás fontos kérdéseiben - gazdaság, nemzetbiztonság, iraki háború, terrorizmus - milyen álláspontot képvisel Kerry, aki az utóbbi időben annak ellenére teret veszített Bushsal szemben, hogy a hivatalban lévő elnök népszerűtlensége amúgy mit sem csökkent.

A párttársak aprólékosan koreografált felvezetése után a jelöltséget csütörtökön elfogadó beszédében Kerry ezért nem hibázhat. Különösen, mert a konvenció utánra időzítve készen áll a Bush-tábor propaganda-nehéztüzérsége, amely egyfolytában azt sulykolja az amerikaiak fejébe: a demokrata elnökjelölt liberális (ez Amerikában a kelet-európai kommunistázással egyenértékű szitokszó), vietnami háborús múltja ellenére nemzetbiztonsági kérdésekben puhány, szenátori pályafutása alatt általában, az iraki háború kérdésében pedig konkrétan nem tudott következetes álláspontot képviselni.

Kerry és a demokraták ugyanakkor azt hangsúlyozzák, alapos korrekcióra van szükség, mert Bush elnöksége alatt kisiklatták a korábban sikeres gazdaságpolitikát, a gazdagoknak kedvező adómódosításokkal veszélyesen eladósították az államháztartást, a terrortámadást követő patrióta érzelmeket kihasználva és megcsúfolva megnyirbálták a szabadságjogokat, az iraki háborúval pedig egyszerre vitték tévútra a terrorizmus elleni küzdelmet, terhelték túl az amerikai hadsereget, tették Amerika ellenségévé az arab világot és fordították el Washingtontól a szövetségeseit. Boston tétje az, hogy Kerry képes-e ezt az üzenetet és saját programját a véleményükben még befolyásolható szavazókhoz hatékonyan eljuttatni, hogy azt ne tudják "felülírni" saját érveikkel a konvenciójukat augusztus 30-án New Yorkban kezdő republikánusok.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Észak és Dél

A tősgyökeres New England-i patrícius-családba, egy diplomata fiaként 1943.

Csődbe ment az egyik mobilgyártó

Csődbe ment az egyik mobilgyártó

Elfogták a veszprémi férfit, aki verekedés közben megölt egy vendéget

Elfogták a veszprémi férfit, aki verekedés közben megölt egy vendéget

Az ukrán elnökválasztás eddigi talán legbizarrabb incidense ez volt

Az ukrán elnökválasztás eddigi talán legbizarrabb incidense ez volt

Eladó az egyik legszebb régi hazai Mercedes, amit részben egy magyar tervezett

Eladó az egyik legszebb régi hazai Mercedes, amit részben egy magyar tervezett

Elhunyt Martin Böttcher, a Winnetou-filmek zeneszerzője

Elhunyt Martin Böttcher, a Winnetou-filmek zeneszerzője

Benzema mesterhármasával nyert a Real Madrid a La Ligában

Benzema mesterhármasával nyert a Real Madrid a La Ligában