Másfél évvel a Jugoszláviát felváltó szerb-montenegrói államszövetség létrejötte után is a függetlenség kikiáltását tekinti legfőbb céljának a montenegrói kormánykoalíció, noha az EU egyelőre kitart a két jugoszláv utódállam kényszerházassága mellett.

Saját himnusz nélkül vágtak neki a tavaly februárban megalakult szerb-montenegrói unió sportolói az athéni olimpiai játékoknak, miután a közös parlamentnek a nyári szünet előtt nem sikerült megvitatnia a Szerbia és Montenegró állami jelképeiről szóló törvényjavaslatot. Zoran Szami házelnök a montenegrói kormánykoalíció két pártjára hárította a felelősséget a kudarcért. Jellemző, hogy mind a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPSZ), mind a Montenegrói Szociáldemokrata Párt (SZDP) most meglehetősen lanyha érdeklődést tanúsított a Jugoszlávia örökébe lépő új államszövetség szimbólumai iránt, néhány héttel korábban viszont lelkesen megszavazta, hogy Montenegró visszanyerje a függetlensége idején, 1878 és 1918 között, a Petrovicsok uralkodása alatt használt zászlaját és címerét. Sőt három nappal azután, hogy a podgoricai honatyák jóváhagyták a Montenegró állami jelképeiről szóló törvényt, július 15-én a parlament épületére fel is vonták a régi-új - aranyszínű kétfejű sassal díszített, vörös - nemzeti lobogót. A DPSZ egyik befolyásos vezetője, a Milo Gyukanovics miniszterelnökhöz közel álló Miodrag Vukovics a minap egy tévényilatkozatában azt is kijelentette, hogy egy év múlva, 2005. július 13-án, azaz az államiság napján Montenegró ki fogja kiáltani a függetlenségét.

Belgrád vonakodik attól, hogy Szerbia és Montenegró - Csehország és Szlovákia mintájára - megállapodjon a különválásról. A mértékadó szerbiai politikai pártok közül egyedül a Miroljub Labusz miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett liberális G17+ hangoztatja azt, hogy Szerbia számára Montenegró fölösleges teher, és a két ország külön-külön jobban boldogul. A Szlobodan Milosevics-féle szocialisták által támogatott kisebbségi kormány legerősebb pártja, a Szerbiai Demokrata Párt, és személy szerint Vojiszlav Kostunica kormányfő azonban az államszövetség megerősítését szorgalmazza. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint a szerb miniszterelnök hamarabb megbékélne Koszovó, mint Montenegró elvesztésével.

Semmi mást nem követel Kostunica, csak az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, Javier Solana bábáskodásával 2002 márciusában tető alá hozott belgrádi egyezmény, és a tavaly februárban elfogadott alkotmányos alapokmány következetes betartását - szemben elődeivel, Zoran Zsivkoviccsal és a 2003 tavaszán meggyilkolt Zoran Gyingyiccsel. Ők már csak a Gyukanovicshoz fűződő közeli kapcsolatuk miatt is szemet hunytak afelett, hogy Podgoricában az első pillanattól fogva meglehetősen rugalmasan kezelték az EU által a csatlakozás távoli ígéretével rájuk erőltetett államszövetséget, ezért az utóbbi másfél év alatt a lobogónál, a címernél és a himnusznál fontosabb célkitűzések sem valósultak meg.

Ma is csak papíron létezik az EU "külügyminiszterének" érdemeire utalva Szerbiában és Montenegróban sokak által csak Solaniának nevezett államalakulat, mert működnek ugyan a közös intézmények - van szövetségi parlament, elnök és öt tárcából álló kormány -, ám egyelőre nemhogy közös piacról, még vámunióról sem lehet beszélni. Az eltérő valutával - Szerbiában dinárral, Montenegróban euróval -, külön-külön jegybankkal rendelkező országok gazdasági rendszereinek közelítését megnehezíti, hogy érdekeik sok esetben szögesen ellentétesek. Szerbia például magas vámokkal védi lerobbant feldolgozóiparát és mezőgazdaságát, miközben a nyitott és méreténél fogva gyorsabb alkalmazkodásra képes montenegrói gazdaságnak a kereskedelmi akadályok gyors lebontására van szüksége. Az egységes gazdasági térség megteremtése mellett Brüsszel az EU-hoz való közeledés, vagyis a Szerbia és Montenegróval kötendő társulási és stabilitási egyezmény előfeltételének tekinti az igazságügy, a bűnüldözés és a hadsereg reformját is, valamint a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést. A podgoricai kormánypolitikusok szerint Montenegró egyedül hamarabb teljesíthetné az EU kritériumait, a háborús bűnösök kézre kerítésének és Koszovónak a problémáját pedig végképp koloncnak érzik.

Nem véletlenül talált hűvös fogadtatásra Podgoricában az EU miniszteri tanácsának soros elnöki tisztét betöltő Bernard Bot holland külügyminiszter minapi - feltehetően próbaléggömbként feleresztett - javaslata, miszerint Szerbiának, Montenegrónak és Koszovónak háromoldalú tárgyalásokon kellene egyezségre jutnia a további együttélés módjáról. Július utolsó napjaiban Gyukanovics egy sajtónyilatkozatában újólag értésre adta, hogy kormányát nem lehet eltántorítani a függetlenségről szóló referendum kiírásától, miként azt a holland diplomácia irányítója pedzegette. Gyukanovicsék és az uniópárti ellenzék, no és persze az EU között azonban vita folyik arról, hogy egyáltalán mikor lehet megrendezni a népszavazást.

A veszélyes balkáni precedens elkerülésének szándékával életre hívott szerb-montenegrói államszövetség két, sebtében kidolgozott fő jogforrása, a belgrádi egyezmény és az alkotmányos alapokmány hatályba lépéséről szóló törvény ugyanis ellentmond egymásnak, mert más-más időponttól - a belgrádi dokumentum aláírásától, illetve az alapokmány jóváhagyásától - számítva rendeltek el hároméves moratóriumot a referendumra vonatkozóan. Így a függetlenségpártiak szerint már jövő márciusban urnához lehet szólítani a montenegróiakat, míg az ellenzék és Brüsszel ragaszkodik a 2006-os időponthoz.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az alkotmányos alapokmány szerint kétévi átmenet után, 2005 elején közvetlen szövetségi parlamenti választásokat kellene tartani, ami kétségtelenül növelné az egész államszövetség legitimitását. De ennél is nagyobb fejfájást okoz Gyukanovicsnak, hogy - a közvélemény-kutatásokból ítélve - a mindent átszövő korrupció miatt egyre népszerűtlenebb pártja bajosan számíthat győzelemre. Éppen ezért sokan úgy vélik, Gyukanovics elsősorban azért forszírozná a népszavazást, hogy elodázza a választásokat. Az ő hűséges emberének tartott Filip Vujanovics államfő ráadásul nemrég azzal a logikus érvvel is alátámasztotta a referendum szükségességét, hogy még a szövetségi választások előtt tisztázni kellene, egyáltalán van-e Szerbiának és Montenegrónak közös jövője.

Az sem utolsó szempont, hogy a DPSZ koalíciós partnerei, a Ranko Krivokapics montenegrói parlamenti elnök vezette szociáldemokraták hajthatatlannak tűnnek a népszavazás ügyében, ami kormányválság árnyát vetíti előre. A Milosevics-rezsimmel csak 1996-1997 telén szakító Gyukanovics és a hozzá kötődő jelenlegi hatalmi elit számára persze a referendum maga sem kockázatmentes, hiszen a felmérések szerint 2001 tavasza óta - amikor a választók csaknem fele kész lett volna elszakadni Szerbiától - fokozatosan mind kiegyenlítettebbé válik a viszony a függetlenség hívei és ellenfelei között. Az előbbiek magabiztossága még inkább megrendült, miután napvilágot láttak a 2003 végi népszámlálás eredményei: a magukat montenegróinak vallók aránya az 1991-es 61-ről 40 százalékra csökkent, míg a szerbeké kevesebb mint 9-ről 30 százalékra nőtt.

VIDA LÁSZLÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Szópárbaj

Levélben fordult Vojiszlav Kostunica szerb kormányfőhöz Kovács László külügyminiszter augusztus 4-én, amelyben...

Orbán Viktor sehol nincs a világ leggazdagabb politikusaihoz képest

Orbán Viktor sehol nincs a világ leggazdagabb politikusaihoz képest

Kijózanító kutatók: szabad-e sörre bort, whiskyre vodkát inni?

Kijózanító kutatók: szabad-e sörre bort, whiskyre vodkát inni?

Most akkor lőttek a plázáknak, vagy van remény a túlélésre?

Most akkor lőttek a plázáknak, vagy van remény a túlélésre?

És akkor az üzleti világ a sokk után összefogott a Notre-Dame-ért

És akkor az üzleti világ a sokk után összefogott a Notre-Dame-ért

Videó: parkolás közben robbanhatott fel egy Tesla

Videó: parkolás közben robbanhatott fel egy Tesla

Az Iszlám Állam négy terroristájával végeztek szaúd-arábiai katonák

Az Iszlám Állam négy terroristájával végeztek szaúd-arábiai katonák