A független Szingapúr 39 éves történetének második hatalomváltására kerül sor augusztus 12-én: a városállam alapítójának fia, Li Hszien Lung veszi át a kormányrudat. Ismét kiteljesedik a családi uralom, hiszen az új kormányfő tanácsadójának teszi meg apját, több családtagja pedig vezető állami cégek élén áll.

"Életem végéig Szingapúr jövőjének a részese kívánok lenni" - jelentette ki a múlt héten a modern kori délkelet-ázsiai városállam alapítójának tekintett, 80 éves Li Kuan Ju annak kapcsán, hogy idősebbik fia, Li Hszien Lung augusztus 12-én átveszi a kormány élén a stafétabotot. Az idősebb Li - aki tárca nélküli rangidős miniszterként a jelenlegi kormány második legbefolyásosabb tagja - a hatalomváltással sem kényszerül visszavonulni a politikai élettől: mint azt a Reuters brit hírügynökségnek adott interjújában kifejtette, fia számít rá az új kabinetben is, vélhetően tanácsadóként, mégpedig elsősorban külpolitikai kérdésekben segíti 52 éves elsőszülött gyermekét. Politikai megfigyelők azonban egyetértenek: a Szingapúr patriarchájaként tisztelt idősebbik Li szerepe ennél jelentősebb lesz, hiszen már most tudni vélte, hogy fia mely posztokon és milyen személycseréket kíván leendő kormányában végrehajtani. A stafétabotot átadó Go Csok Tongtól nem vesz búcsút az új kormányfő: a hírek szerint apja helyét veszi át, az új kabinet rangidős minisztere lesz.

A múlt században a maláj szigetvilág részeként előbb a Kelet-indiai Társaság fennhatósága alá tartozó, majd önálló brit koronagyarmattá vált, 1965-ben pedig Malajziától függetlenedett Szingapúr történetében e mostani a második hatalomváltás. Az első 1990-ben esett meg, amikor a középosztálybeli kínai családból származó, a cambridge-i egyetemen jogot tanult idősebb Li - 31 évi kormányzás után - úgy döntött, inkább a háttérből irányít, és 72 évesen lemondott a miniszterelnökségről, illetve a városállamot egypártként kormányzó Népi Akciópárt (PAP) elnöki posztjáról. A helyére került Gónak már eleve nem jósoltak nagy jövőt, személyét csak átmenetként tekintették a két Li között. Nem véletlenül: az idősebb Li rangidős miniszterként a kabinet tagja maradt, ráadásul fia, a most hatalomra kerülő ifjabb Li már akkor bekerült a kormányba, és jelenleg az egyik miniszterelnök-helyettesként a pénzügyminiszteri és a jegybankelnöki posztot egyidejűleg tölti be.

A mostani hatalomváltással a Li család uralma a városállamban újból kiteljesedik, hiszen a leendő kormányfő öccse a legnagyobb szingapúri vállalat, a távközlési Singapore Telecom elnöke, második felesége pedig a vezető állami vállalatokat összefogó Temasek holding első embere. A szingapúriak többsége azonban a hatalomkoncentrációt jelentő családi befolyás kiterjesztésében nem talál semmi kivetnivalót, visszautasítják azokat a feltételezéseket, hogy a Li família tagjai előrejutásukat nem tehetségüknek, hanem politikai kapcsolataiknak köszönhetik. Elhiszik, hogy az elsőszülött Li fiú érdemei alapján lett mindössze 32 évesen hadseregtábornok, majd politikában eltöltött hat év után miniszterelnök-helyettes. Aligha lehetne ez másképp, hiszen a törvényhozást két mandátum híján uraló PAP képviselői, a párt végrehajtó bizottsága és a kormány egy emberként jelölte őt kormányfőnek.

Nem mintha az ellenzékiségnek nagy hagyományai lennének a szanszkrit nyelven Oroszlánvárost jelentő Szingapúrban, hiszen a PAP 1965 óta egyfolytában hatalmon van. Az idősebb Li által meghonosított erős központi vezetés, a PAP mindenek feletti uralma a jövőben is biztosított, hiszen az új kormányfő sem ellenzi azt a választás idején bevetett burkolt kampányfogást, hogy az ellenzékre szavazó körzetek az állami támogatás visszafogásával számolhatnak. A leendő kormányfő, miközben azt állítja, hogy bármiféle kérdést illetően nyitott a társadalmi vitára, arra is figyelmeztet, hogy nem hajlandó megtűrni a hivatalos vezetés politikáját romboló, kritizáló hangnemet. Az ilyesfajta nézetek terjedése aligha valószínű azok után, hogy az utóbbi években két ellenzéki politikus is alaposan pórul járt: egyikük a vele szemben indított személyiségi jogi pereskedés nyomán csődbe ment, a másik viszont börtönben végezte.

A szingapúri vezetés is tisztában van azzal, hogy a társadalmat nem lehet a végtelenségig rövid pórázon tartani, időnként lazítani kell a gyeplőn. A liberálisabb szemlélet jegyében az állami alkalmazás esetén már nem kizáró tényező a homoszexualitás, lehetővé vált a bárok, szórakozóhelyek éjszakai nyitva tartása, de a sztriptíz, sőt mi több, a rágógumi sem tiltott már. Igaz, az utóbbiból csak a cukormentes változat hozható forgalomba, kizárólag a gyógyszertárakban kapható, ráadásul nyilvántartásba veszik azt, aki vásárol belőle.

A születésszabályozás terén feloldották a - még az idősebb Li által a hatvanas években, a túlnépesedéstől való félelem miatt bevezetett - korlátozásokat, ám hatásuk még nem érződik. A családonként két gyermekben maximalizált születések a népesedés csökkenéséhez, a társadalom elöregedéséhez vezettek, s foglalkoztatási, az egyre több nyugdíjas eltartása nyomán pedig komoly gazdasági problémákat vet fel. Tavaly 36 ezer újszülött látta meg a napvilágot, miközben a 4 milliós népesség fenntartásához évente 50 ezer csecsemőre lenne szükség. Fenyegetőnek tartja a szingapúri vezetés a népesség vallási összetételének a megváltozását: jelenleg három kínaira jut egy muszlim vallású maláj, ám ez az arány - az utóbbiak nagyobb gyermekvállalási hajlandósága folytán - felborulhat.

Miközben a társadalom minden téren túlszabályozott, az utóbbi években elsősorban az ifjabb Li áldásos tevékenysége nyomán a gazdaság számos területén, így a bankszektorban, a pénzügyi szférában megindult a liberalizáció. Ezzel párhuzamosan a kormány adócsökkentést hajtott végre, átalakította a nyugdíjrendszert, és szabadkereskedelmi egyezmények sorát kötötte kereskedelmi partnereivel.

A váltásra nagyon is szükség volt, hiszen kifulladóban az a gazdaságpolitika, amivel az idősebb Li az elmaradott kikötőből a délkelet-ázsiai térség egyik elektronikai, pénzügyi központjává varázsolta Szingapúrt. Az olcsó munkaerővel kecsegtető környező országok - Kína, India, Malajzia - elszipkázzák a külföldi tőkét, és ha nem sikerül a feldolgozóiparral szemben a szolgáltatási szektor, köztük például az egészségturizmus erősítése, a szakképzett munkaerő érdekében az oktatás előtérbe helyezése, akkor a városállam végképp leírhatja a versenyképességét.

A bajok már mutatkoznak is: a szingapúri gazdaság tavaly a térségben a legalacsonyabb, 0,8 százalékos gazdasági növekedést produkált, feleakkorát, mint egy évvel korábban. A gazdaság strukturális hiányosságaira utal szakértők szerint, hogy 17 éve a legmagasabb szintre, 4,5 százalékra ugrott a munkanélküliség. Igaz, az export és a belföldi kereslet élénkülése folytán az idei év - legalábbis egyelőre - reménykeltőnek tűnik: a gazdaság az első negyedévben 7,5 százalékkal bővült, ami elegendő optimizmussal szolgált ahhoz, hogy a kormány módosítsa korábbi előrejelzéseit, és az év egészére a hazai össztermék (GDP) 5,5-7,5 százalékos növekedését prognosztizálja.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A magyar Sheldon szépen helyreteszi a vezetés közben mobilozókat

A magyar Sheldon szépen helyreteszi a vezetés közben mobilozókat

Borús, esős napunk lesz

Borús, esős napunk lesz

Profikat megszégyenítően szelfiztek a gorillák a vadőrökkel

Profikat megszégyenítően szelfiztek a gorillák a vadőrökkel

Terrorista támadást terveztek, őrizetbe vették őket Szaúd-Arábiában

Terrorista támadást terveztek, őrizetbe vették őket Szaúd-Arábiában

Ezek lettek idén az aranyszalagos minőségi magyar élelmiszerek

Ezek lettek idén az aranyszalagos minőségi magyar élelmiszerek

Feltűnik a Sesame Street vicces bábja a Trónok Harcában, és megoldja a trónviszályt

Feltűnik a Sesame Street vicces bábja a Trónok Harcában, és megoldja a trónviszályt