Németországban országszerte utcai megmozdulásokon tiltakoztaka munkanélküli-ellátás szabályainak szigorodása ellen. A főkéntaz egykori NDK-s nagyvárosokra koncentrálódó akciók a keletiek általános elégedetlenségét is kifejezésre juttatták, ami intő jel leheta közelgő tartományi választások előtt.

Kísérteties képet mutatott hétfő este a berlini Wilhelmstrasse. Néhány száz méterre attól a helytől, ahol tizenöt évvel ezelőtt a két városrészt és egyben két világrendet elválasztó fal állt, sok ezer ember kiabálta teli torokkal, hogy "tűnjön el a fal". Hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, azt is közölték, kinek a nevében szólnak: "Mi vagyunk a nép, mi vagyunk a nép."

Az NDK bukását és az újraegyesítést megelőző 1989-es ősz legendás, úgynevezett hétfői tüntetéseinek jelszavait azonban most nem a Walter Ulbricht építtette betonfal, hanem a Wilhelmstrassét keresztben eltorlaszoló rendőrségi rohamkocsik falanxa előtt kiabálták. Azoktól ugyanis nem tudtak továbbmenni, holott a mintegy 25-30 ezer ember egészen a Willy Brandt-házig, a szociáldemokrata párt (SPD) központjáig akart vonulni, hogy ott fejezze be a délután az Alexanderplatzon kezdett tiltakozást a munkanélküliek ellátásának nagyon kemény megszigorítása (HVG, 2004. július 24.) ellen. Az egykori legendás szociáldemokrata politikusról elnevezett épület elé azonban nem juthattak el, annak sarkánál megállították őket. Talán kegyeletből, nehogy a nagy előd szobra, ha esetleg kinézne az előcsarnokból, megpillantsa, hogyan reagál a nép utódainak kormányzati intézkedéseire. Meghallani azonban meghallhatta, a rendőröknek szóló füttykoncertet csakúgy, mint a szavalókórus rigmusait, amelyekkel arra biztatták az ördögöt, szíveskedjen már elvinni Gerhard Schröder kancellárt.

Az indulatok nem korlátozódtak a fővárosra. A berlinivel egy időben Lipcsében, Magdeburgban, Halléban, Chemnitzben, Rostockban hírügynökségi adatok szerint összesen 90 ezer ember vonult az utcára, ajkukon az egységes szitokszóval: "Hartz IV.". A munkanélküliek ellátásának szabályait szigorító törvényjavaslatok kidolgozása ugyanis Peter Hartz, a Volkswagen-konszern személyzeti igazgatójának nevéhez fűződik, őt kérte fel Schröder a munkaerő-piaci helyzet áttekintésére.

A Hartz-féle javaslatok első három fejezete - így például a munkaerő-közvetítés rendszerének átalakítása szolgáltató intézménnyé, a munkanélküliekből vállalkozókat csinálni hivatott "egyszemélyes részvénytársaságok" ötlete - szinte észrevétlenül megvalósult. A csomag negyedik eleme azonban óriási ellenállást váltott ki. E szerint a munkanélküli-segély ezentúl nem igazodik korlátlan ideig az utolsó nettó jövedelemhez - eddig annak minimum 53 százaléka volt -, hanem egy év után összevonják a szociális segéllyel. Elnevezését tekintve ugyan továbbra is munkanélküli-ellátás, de rászorultsági szempontok alapján állapítják meg: igénylőjének pontos bevallást kell adnia vagyoni helyzetéről, lakásviszonyairól, bankszámlájáról, életbiztosításáról.

Természetesen Schröder nem azért kérte meg Hartz barátját, hogy dolgozza ki javaslatait, és nem azért verte keresztül előbb saját pártjának frakcióján, aztán az alsóházon, majd az ellenzékkel egyeztetve a felsőházon a törvényeket, mert mindenáron meg akarta találni annak módját, hogyan veszítheti el a 2006-os választásokat. Az SPD ugyanis történelmi mélyponton van, a közvélemény-kutatók szerint, ha most vasárnap lennének a választások, csak a megkérdezettek 24 százalék szavazna a pártra. Schrödert a 2005-ös költségvetés kényszerítette a fájdalmas lépésre: a korábbi ellátási szintet már jövőre sem tudták volna biztosítani az amúgy is deficites államháztartás még nagyobb eladósodásának veszélye nélkül. Már tavaly is 73,7 milliárd eurót - ez több, mint a központi kiadások egynegyede - költöttek munkanélküli-ellátásra, illetve munkaközvetítésre, továbbképzésre, átképzésre.

Az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó rendelkezés értelmében az utolsó, még a bérhez igazodó munkanélküli-segélyt idén december végén kapják kézhez az érintettek, az újféle ellátást viszont majd csak február elején. Merthogy januárra ott a decemberben kapott pénz, érvelt az ügy gazdája, Wolfgang Clement gazdasági miniszter, akit aztán Schröder toscanai szabadságáról rendelt vissza Berlinbe még a múlt hét közepén, hogy egy válságtanácskozás után bejelentsék: mégiscsak lesz januárban kifizetés.

Ez az engedmény persze már nem hatotta meg a tüntetésekre elszántakat, akiket ráadásul a két nagy bulvárlap, a Bild Zeitung, illetve a keleti országrészben elterjedtebb Super Illu folyamatosan riogat, hogy át kell majd költözniük panellakásokba, el kell adniuk a hétvégi házat, felmondani az életbiztosítást. A kormány jócskán megkésve indította saját, a rémhíreket cáfolni hivatott kampányát: az első, egész oldalas magyarázó-magyarázkodó újsághirdetések a tüntetés napján jelentek csak meg.

Schröder sajátos helyzetben van. Reformpolitikáját mind a hazai döntéshozók többsége (HVG, 2004. augusztus 14.), mind a nemzetközi szevezetek támogatják: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy közelmúltban közzétett jelentése például kifejezetten méltatta a "Hartz IV." néven elhíresült szigorításokat. Eközben nemcsak a választók fordulnak el tőle, de a politikai paletta mindkét oldaláról kap hideget-meleget. Az természetes, hogy a keletnémet refomkommunisták pártja, a PDS kihasználja az alkalmat, ám bírálják a CDU egyes vezetői, például Georg Milbradt szászországi miniszterelnök is. Schröder "populista népfrontnak" titulálta a jobb- és baloldali bírálók egymásra találását, amitől "rosszul lesz az ember". Mindenesetre a népszerűtlen intézkedések elleni fellépés kifizetődőnek látszik: a szeptember 19-én esedékes szászországi választásokon a PDS-nek pontosan kétszer annyi szavazatra, 25 százalékra van most esélye, mint az SPD-nek, s az ugyanaznap Brandenburgban rendezendő voksoláson a legfrissebb felmérések szerint a PDS a tartományi parlament legerősebb frakciójává nőheti ki magát.

Nem találja-e furcsának ugyanazokat a jelszavakat használni, amelyekkel 15 évvel ezelőtt a bezártság ellen, a szabadságért, az alapvető emberi jogokért tüntettek? - faggatta hétfőn este a HVG tudósítója az egyik tiltakozót. És a munkához való jog? - kérdezett vissza, majd folytatta a skandálást. Amit tizenöt éve nem tehetett volna meg, mert ahol most állt, az az akkor még hőn áhított Nyugat-Berlin területén volt.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Lázár János megint nekiment multiknak

Lázár János megint nekiment multiknak

Talán rekord: 4,39 gramm/l alkohollal a vérében vezetett egy autós

Talán rekord: 4,39 gramm/l alkohollal a vérében vezetett egy autós

A Fradi értékesebb, mint a Real Madrid - legalábbis a legutóbbi ügyletük alapján

A Fradi értékesebb, mint a Real Madrid - legalábbis a legutóbbi ügyletük alapján

Egymillió ember demonstrált Londonban

Egymillió ember demonstrált Londonban

Szolgálatba állnak a magyar nem mentőhelikopter mentőhelikopterek

Szolgálatba állnak a magyar nem mentőhelikopter mentőhelikopterek

Kínos dolog derült ki a Nokia telefonokról

Kínos dolog derült ki a Nokia telefonokról