Politikai hátországának megrendülésével szembesült az utóbbi napokban Ariel Saron izraeli kormányfő és Jasszer Arafat palesztin vezető, ami tovább csökkentette a Gázai övezet sikeres kiürítésének lehetőségét. A zsidó államban nemzetközi szankcióktól is tartanak.

Az amerikai politika újabb irányváltása az arab-izraeli konfliktusban? - merül fel a kérdés, miután a The New York Times című napilap múlt szombaton azt írta, hogy a Bush-kormányzat jóváhagyta néhány ciszjordániai zsidó telep bővítését. Az új amerikai álláspont állítólag azt követően kristályosodott ki, hogy Izraelben bejelentették, ezer új lakás felépítésére adnak engedélyt Ciszjordániában. Az amerikai áldás azonban a hír szerint csak a már meglévő telepek határain belüli építkezésekre vonatkozik, valamint olyan telepekre, amelyeket - egy másik, idén áprilisban bekövetkezett amerikai pálfordulás szerint - Izrael annektálhat majd.

Az Egyesült Államok hivatalos álláspontja eddig az volt, hogy az 1967-ben elfoglalt Gázai övezetben és Ciszjordániában létesített zsidó kolóniák gátolják a békefolyamatot. Washington egyúttal úgy vélte - mint az a tavaly elindított, de gyakorlatilag kifulladt békejavaslatban, az útitervben is szerepelt -, hogy Izraelnek be kell fagyasztania az új otthonok építését a palesztinok által követelt Gázai övezetben és Ciszjordániában. A washingtoni külügyminisztérium helyettes szóvivője azonban cáfolta, hogy változott volna a kolóniák tengerentúli megítélése, és még azt is visszautasította, hogy az Egyesült Államok szemet huny az új bővítések felett.

Márpedig az izraeli baloldal és a Békét most! izraeli mozgalom éppen azzal vádolja Washingtont, elnézi az építkezéseket, és azzal is, hogy George W. Bush amerikai elnök a választási évben vonakodik bírálni a republikánus, konzervatív jobboldal egy része által egyértelműen támogatott Izraelt. Az esetleges amerikai engedékenységben mindazonáltal az is szerepet játszhatott, hogy Bush így próbált segíteni szövetségesének, Saronnak.

Az izraeli miniszterelnök ugyanis lassan elveszíti az általa vezetett Likud párt támogatását abbéli igyekezetében, hogy parlamenti többséget szerezzen az - amerikaiak által is hőn áhított - egyoldalú gázai kivonuláshoz. Ám a telepek bővítésének bejelentése aligha puhítja meg a Likud keményvonalasait, akik a párt központi bizottságában két hete meggyőző többséggel szavazták le Saront, elutasítva a tárgyalásokat egy nagykoalícióról a gázai kivonulást támogató baloldali Munkapárttal. A konvenció májusban magát a gázai tervet vetette el, így most már másodszor mondott ellent a Likud alapítójának és a telepesítés egykori "keresztapjának", Saronnak.

Továbbra is elszántnak mutatkozik azonban a kormányfő. A Likud-szavazás után figyelmeztette pártját, hogy a "felbomlás felé halad", és választhat: "felelősséggel irányítja tovább az országot, vagy vezetése egy szélsőséges, felelőtlen és rebellis ellenzék kezébe csúszik át". Simon Peresz, a Munkapárt vezetője a másik oldalon látott zavar hatására már az előrehozott választások szükségességéről beszélt. Saront szélsőjobboldali partnerei júniusban hagyták el a gázai terv miatt, így a koalíció - a rebellis Likud-képviselőkkel együtt is - csak 59 mandátummal rendelkezik a 120 fős parlamentben. A kormányfő kedden közölte, november 3-án a knesszet elé terjeszti a gázai tervet.

A minap Jasszer Arafat palesztin vezető is drámai beszédre kényszerült saját politikai bázisa előtt. A palesztin törvényhozásban - tőle szokatlan módon - elismerte a Palesztin Hatóságon belüli korrupció létét, sőt azt is, hogy ő maga is követett el hibákat. Hozzátette, lehetőséget kell adni a fiatalabb nemzedékeknek, át kell szervezni a biztonsági apparátust, és véget kell vetni a káosznak. Szavai mintha csak az izraeli és az amerikai követelésekre adott válaszok volnának, csakhogy semmiféle konkrét javaslat nem hangzott el. Sőt a törvényhozók által még az ülésen orra elé dugott, rendeletekbe szedett reformokat sem írta alá.

Arafat nyilvánvalóan a Gázában egyre fokozódó nyugtalanságot próbálta leszerelni. Az övezetben - Saron kivonulási tervének év eleji bejelentése óta - egyre véresebb hatalmi harc dúl, ami az eddigi legerősebb kihívás Arafattal szemben azóta, hogy a palesztin vezető az oslói békefolyamat eredményeképpen egy évtizede visszatért száműzetéséből. Arafat 2002 derekán a mostanihoz hasonló beismerést tett a hibákról, új választásokat és elsöprő változásokat harangozva be, amelyekből aztán nem lett semmi.

A palesztinok segítséget kaptak az el nem kötelezett országok mozgalmától, amely a múlt hét végén bojkottot hirdetett az izraeli telepesek és azon vállalatok ellen, amelyek részt vesznek a ciszjordániai biztonsági fal építésében. "Ezek a szankciók csak a kezdetet jelentik, végül gazdasági és kereskedelmi korlátozások lehetnek belőlük" - vélekedett a Mááriv izraeli lap hasábjain Nica Nahmiasz, a Haifa Egyetem politológusa. A 115 országot - köztük sok arab államot, valamint az Izraelnek komoly hadimegrendeléseket jelentő Indiát és számos hasonló szállításokban reménykedő latin-amerikai országot - tömörítő mozgalom döntése az ENSZ Hágában székelő Nemzetközi Bíróságának nem kötelező érvényű, júniusi határozatát követte, amely a fal ellen foglalt állást.

Izraelben az a félelem alakult ki - állítja a Reuters hírügynökség -, hogy a dél-afrikai apartheid rendszer ellenihez hasonló nemzetközi kampány készülődik. John Dugard dél-afrikai jogász - aki az ENSZ küldötteként a palesztin területek emberjogi helyzetéről készített jelentést - a világszervezet közgyűlésének írt beszámolójában úgy fogalmazott, hogy "a palesztin területeken kialakított apartheid rendszer rosszabb, mint amely a Dél-afrikai Köztársaságban létezett". Bár a zsidó állam nem működik együtt a jelentéstevővel, arra hivatkozva, hogy annak megközelítése egyoldalú, az izraeli főügyész múlt csütörtökön már komolyan figyelmeztette a kormányt, hogy a falat a lehető legközelebb építse az 1967-es határhoz, csökkentve a nemzetközi szankciók kockázatát, egyúttal sürgette a kabinetet, vegye fontolóra a 4. genfi konvenció alkalmazását a Gázai övezetre és Ciszjordániára.

A konvenció a megszállt területeken élő polgári személyekkel való bánásmódról szól. Izrael ugyan de facto elfogadja a konvenció humanitárius előírásait, de elutasítja de jure alkalmazását - írta a Háárec izraeli lap -, mivel álláspontja szerint a Gázai övezet és Ciszjordánia nem áll megszállás alatt, ugyanis egyik sem volt nemzetközileg elismert, szuverén terület az 1967-es elfoglaláskor.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Hivatalos: itt a Porsche Cayenne Coupé

Hivatalos: itt a Porsche Cayenne Coupé

Mennyire gyors a Mol első szuper villámtöltője?

Mennyire gyors a Mol első szuper villámtöltője?

Ez tényleg jól hangzik: a jövőben talán már soha nem kell feltölteni az okosórákat

Ez tényleg jól hangzik: a jövőben talán már soha nem kell feltölteni az okosórákat

Frankenstein a világűrben: megfejtették, hogy jöhetett létre a hóember alakú kisbolygó

Frankenstein a világűrben: megfejtették, hogy jöhetett létre a hóember alakú kisbolygó

Videó: A testünkben mászkáló hangyarobotokat fejlesztettek Kínában

Videó: A testünkben mászkáló hangyarobotokat fejlesztettek Kínában

14 milliót tapsolt el a Fidesz a februári frakcióülésre

14 milliót tapsolt el a Fidesz a februári frakcióülésre