Haiti szinte képtelen segíteni magán a Jeanne hurrikán pusztítása után, a világ egyik legszegényebb államaként emlegetett közép-amerikai országban ugyanis hónapok óta belpolitikai viszály dúl, a közigazgatás működésképtelen, a rendőrség és a hadsereg soraiban fejetlenség uralkodik.

Legalább kétezren meghaltak Haitin a Jeanne hurrikán pusztítása nyomán, és nem csupán az időjárási katasztrófa követelt emberéleteket: egy kisfiút például egy segélyszállító teherautó gázolt halálra, amikor a tömeg élén élelmiszert próbált szerezni. Az erős széllel és heves esőzéssel kísért, áradást és földcsuszamlást okozó hurrikán távoztával cseppet sem enyhült a válsághelyzet a karibi országban. Tízezrek maradtak hajlék nélkül, és azon túl, hogy mindenüket elmosta az ár és sár, napokon át egy falat ennivalóhoz, egy pohár vízhez sem tudtak hozzájutni.

Nincs elég élelmiszer, ivóvíz, gyógyszer, sátor, takaró, ruha - panaszkodnak a nemzetközi segélyeket koordinálni igyekvő szervezetek munkatársai. Hogy is lenne most, amikor a nyugati félteke legszegényebb államaként emlegetett Haitin békeidőben sincs semmiből elég? Ráadásul a karibi országot az idén már másodszor sújtja a természet, a májusi heves esőzések következtében is legalább 2500-an haltak meg, és szintén tízezrek maradtak otthon nélkül. Az ENSZ vezetésével a segélyszervezetek - többek között az Oxfam és a CARE - éppen csak hozzáláttak a helyreállítási munkákhoz, amikor Jeanne lecsapott. Nem kell azonban a mostani hurrikánhoz hasonló erejű szélvész ahhoz, hogy katasztrófát okozzon, elég egy nagyobb esőzés, máris házak százai omlanak össze, falvak válnak megközelíthetetlenné, ültetvények pusztulnak el. A hegyes-dombos Haiti felületének ugyanis kevesebb mint 2 százalékát borítja erdő, a fák, illetve gyökereik hiánya miatt nincs, ami útját állja a hegyoldalakról lezúduló víznek, mindennaposak a földcsuszamlások.

Az egykor erdőben gazdag Hispaniola szigetén évszázadok óta folyik a fák pusztítása. A 17-18. században a francia gyarmatosítók a cukornádültetvényeknek csináltak helyet a trópusi erdők kivágásával, később a cukorfinomítók fűtéséhez kellett a tűzifa, majd az európai bútorgyárak mahagóni iránti éhsége tizedelte meg az állományt. Az utóbbi évtizedekben is elsősorban a szántóföldi terület növelése, illetve a főzés, energiatermelés tűzifaigénye volt a pusztítás forrása. 1950-ben még így is az ország területének 25, 1987-ben azonban már csak 10, 1994-ben pedig mindössze 4 százalékán állt erdő.

A katasztrófa által leginkább sújtott 200 ezres Gonaives városban - ahol legalább ezerre teszik a halottak számát - az utcákat és a megmaradt házakat iszap borítja, mindenfelé emberi és állati tetemek hevernek, a kórházat is elsodorta a víz. Ha lenne is segély, akkor sincs elegendő jármű az eljuttatásához, ha pedig mégis elindulna néhány teherautó, biztos, hogy elakad az iszaptól és törmeléktől járhatatlan utakon. A segélyszervezetek arra panaszkodnak, hogy a kormánytól nem kapnak elég segítséget a szállítmányok célba juttatására, az ország vezetése viszont azzal vádolja a szervezeteket, hogy nem adják ki elég gyorsan a raktáraikban felhalmozott segélyeket.

A segélyszervezetek csak az országban állomásozó néhány száz fős ENSZ-békefenntartó alakulat fegyveres fedezékében mernek hozzálátni az élelmiszerosztáshoz, egyébként a kiéhezett emberek egymást ütve-verve próbálnak mindent megkaparintani. Az ENSZ-katonáknak az utóbbi napokban több alkalommal is a levegőbe kellett lőniük, hogy feloszlassák a tömeget és megakadályozzák a lincselést. Sokszor azonban a szállítmányok el sem jutnak a leginkább rászorulókhoz, mert a fegyveres bandák már útközben megtámadják a kamionokat, illetve fényes nappal kifosztják a raktárakat.

Megnehezíti a segélyosztást az is, hogy az országban hónapok óta fejetlenség uralkodik: amióta februárban egy lázadás nyomán elűzték Jean-Bertrande Aristide elnököt, lényegében nincs központi hatalom. Boniface Alexandre ideiglenes államfő és Gerard Latortue ideiglenes kormányfő nem élvezi a lakosság bizalmát, intézkedéseiknek még a fővárosban, Port-au-Prince-ben sincs sok foganatjuk, vidéken pedig szinte semmi befolyásuk. Gonaives városát, mely legutóbb éppen azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy az Aristide elleni felkelés tűzfészke volt (HVG, 2004. február 21.), fél éve különféle fegyveres bandák tartják ellenőrzésük alatt, a helyi rendőrség nem működik, közigazgatásról nem lehet beszélni. Gonaives-ből indult ki egyébként annak idején a forradalom is, melynek eredményeképpen Haiti a világ első fekete köztársasága lett - az idei esztendőt eredetileg a függetlenség kikiáltása 200. évfordulójának megünneplésére szánták.

VASS PÉTER

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Halálos helikopterbaleset

Halálos helikopterbaleset

Az elnöki hatalomról szavaz ma Egyiptom

Az elnöki hatalomról szavaz ma Egyiptom

Szupermázlista autós, akit centikkel kerültek el a hegyről lezúduló sziklák földrengés után – videó

Szupermázlista autós, akit centikkel kerültek el a hegyről lezúduló sziklák földrengés után – videó

Kiderült, mire költenek sok pénzt a mobilosok

Kiderült, mire költenek sok pénzt a mobilosok

Eurómilliárdos Adidas-szerződés a Reálnak

Eurómilliárdos Adidas-szerződés a Reálnak

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk