Bizonyos területeken - elsősorban az agrárszférában - már fél év után látható előnyöket hozott az újonnan csatlakozott országok számára az uniós tagság, ám a gazdaság minden területét érintő hatások mérlegét még korai lenne megvonni.

A lengyel parasztgazdák - évek óta először - tavaly nem zúdították tiltakozásképp a vasúti sínekre a gabonájukat, nem tülekedtek a malmok előtt, és közúti blokádokat sem emeltek a felvásárlási anomáliák ellen demonstrálva. Múlt év novemberében ugyanis megkezdték a gabona intervenciós felvásárlását a termelőktől. Gregor Kreuzhuber, a nemrég leköszönt Európai Bizottság agrárbiztosának szóvivője leszögezte: "Május végéig minden gazda eladhatja majd a búzáját, kukoricáját, árpáját tonnánként egységesen 101,31 euróért." Nem váltak valóra az euroszkeptikusok prognózisai, a gazdák villámgyorsan felismerték az uniós pénzek, mindenekelőtt a közvetlen beruházási támogatás nyújtotta lehetőségeket. Tavaly októberben 1,4 millió lengyel parasztgazdának megkezdték a hektáronkénti 200-500 zloty közötti támogatások kifizetését.

"A gazdák hihetetlen pragmatizmusáról tanúskodnak a felmérések, ők azok, akik a leginkább az integráció gazdasági előnyeire összpontosítanak" - állítja Barbara Fedyszak-Radziejowska faluszociológus. Az EU-csatlakozás után fél évvel készített felmérés szerint minden második lengyel gazda elégedett az integrációval, mivel kelendővé váltak az általuk termelt élelmiszerek. A csatlakozás után olyan lengyel árucikkek törtek be az uniós piacokra, amelyek iránt korábban nem igazán volt kereslet, például a vaj, a tej, az ecetes hering, a kolbász, a gyümölcslé és különféle édességek. Varsói szakértők szerint a hirtelen megugrott uniós kivitelnek köszönhetően a lengyel élelmiszerexport 2004-ben akár 10 százalékkal emelkedhet az egy évvel korábbihoz képest, és értéke elérheti az 5 milliárd eurót.

A csatlakozás előtti ígéretekben bízók a múlt év elején belekezdtek a mezőgazdasághoz kapcsolódó - mezőgazdaságigép-gyártó, építőipari, vegyipari - vállalkozásuk korszerűsítésébe, és már június első felében ugrásszerű forgalomnövekedést tapasztaltak. A 2003 őszén még a csőd szélén álló Ursus traktorgyárat a tavasszal olyan megrendelésözön árasztotta el, hogy máig alig tudja utolérni magát. Maria Bienkowska, az Ursus marketingfőnöke számára nem kétséges, hogy a gyárat az uniós SAPARD-program mentette meg, amelynek keretében az agrártermelők például beruházásaik költségének a felét visszakapják.

Az EU-tagság hátrányaitól szemmel láthatóan a leginkább tartó agrárszféra Szlovákiában is kézzelfogható eredményeket könyvelhetett el a csatlakozással. Területalapú támogatásként a szlovák gazdák tavaly akár 4000 koronát is kaphattak hektáronként, a 2003-beli legfeljebb 700 koronával szemben. Igaz, eddig csak a nemzeti "részt" vehették fel, amivel a szlovák kormány az uniós átlag 52 százalékára egészíti ki a támogatást. A rá eső penzum kifizetését Brüsszel a pontatlanul kitöltött igénylések ellenőrzéséhez kötötte. Sok gazda azonban halogatja a szükséges nyomtatványok aláírását, szakértők szerint azért, mert a támogatások következtében nyereségessé válnának, és így adót kellene fizetniük.

A termelői árak emelkedése is megörvendeztette a szlovák gazdákat. A sertéságazat a csatlakozás előtt már az utolsókat rúgta, ám májustól a hús felvásárlási ára 12 koronával 42 koronára emelkedett kilogrammonként. A növénytermesztők is megörültek az intervenciós rendszernek, ám csalódniuk kellett: most is éppoly kiszolgáltatottak, mint eddig. Az intervenciós raktárakat működtetők kapacitáshiányra játszanak. Erre hivatkozva nem vették át a gabonát, helyette az intervenciós rendszeren kívüli raktárt ajánlottak fel - és a garantált ár kétharmadáért vásárolták meg a terményt. Az elégedetlenkedő csallóközi gazdáknak a földjüktől több száz kilométerre lévő raktárakat ajánlottak, így ők kénytelenek a csatlakozás előtti nyomott árakon eladni termékeiket.

Az élelmiszeriparon belül elsősorban a tejfeldolgozók profitáltak a csatlakozásból. Sikerült - a vaj, a tej és a tejföl esetében - a beszerzési árak felemelésére kényszeríteni a szupermarketláncokat, miután áruhiányhoz vezetett, hogy néhány hónapig a gyártók demonstratív módon főként külföldre szállítottak. Rosszul járt viszont a húsfeldolgozó ágazat, az uniós szabványok teljesítésére képtelen kisüzemek nagy része bezárt. A dunaszerdahelyi járásban például a 18 húsüzem közül kettő maradt talpon, a többi részben feketén működget. Komoly áremelésre - a disznóhúson és a vajon kívül - egyelőre nem került sor; az ősszel a cukor és a cukrásztermékek árának 25, illetve a tej és a tejtermékek árának 15 százalékos emelkedését jósolták, ami azonban egyelőre elmaradt.

Az olcsó lengyel élelmiszer kissé átrendezte a csehek vásárlási szokásait: tízezrek járnak át a határ túloldalára, ahol lényegesen kevesebbe kerül a cukor, a kávé, a tea, a zöldség, de még a cipő, a ruha vagy éppen a szőnyeg is. Kiderült, hogy érdemes autót is a szomszédban - nemcsak Lengyelországban, de még Németországban is - vásárolni, például egy átlagosan felszerelt Skoda Octavia mintegy 100 ezer koronával olcsóbb a határon túl. A németek és az osztrákok viszont a cseh határvidéken szerzik be mindennapi szükségleteiket - a hazainál jóval olcsóbban.

A sokat emlegetett árrobbanás Csehországban nem következett be, Szlovákiában és Lengyelországban viszont erőteljesebb a drágulás. Közel fél évvel a csatlakozás után - hármuk közül - Csehországban regisztrálták a legalacsonyabb, 3,1 százalékos inflációt, ami azonban kétéves csúcsot jelent, míg Lengyelországban az áremelkedés 4,5 százalékos, Szlovákiában pedig 6,3 százalékot ért el. A külkereskedelmi forgalom terén is javított - a különösen a feldolgozóipari, gépipari termékek kivitelében jeleskedő - Csehország: az uniós tagországokba irányuló export megugrása következtében előrejelzések szerint 2004-ben 40-45 milliárd koronára mérséklődhet az előző évben még 70 milliárdos deficit.

Ennek látható jeleként sűrűsödött a kamionforgalom - az utóbbi három hónapban legalább 30 százalékkal -, túlterhelve az autópályákat és gyorsforgalmi utakat. Különösen a hetvenes évek elején átadott Brünn-Prága autópálya "dugult be", amely alig bírja a növekvő igénybevételt. Prága azonnal lépett: általánossá vált a külföldi kamionok mérése, és túlsúly esetén a rendőrök könyörtelenül bírságolnak. Januártól egyébként módosul az autópályadíj, és eldöntötték, hogy 2006-tól - az úthálózat fejlesztésének finanszírozására - útadót vezetnek be, ami nemcsak a 600 kilométernyi autópályára, hanem a mintegy 1900 kilométernyi gyorsforgalmi útra is vonatkozna.

Az uniós pénzek lehívása a felzárkózási alapokból azonban igen problémás. A szükséges törvények és szabályok ugyan elkészültek, ám tele vannak joghézaggal. A prágai pénzügyminisztérium megrendelésére a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég által készített tanulmány is rávilágított arra, hogy az egyes minisztériumok szabályai az európai pénzek szétosztására sürgős felülvizsgálatra szorulnak. A Hospodárské Noviny című politikai-gazdasági napilap szerint a legtöbb gond - végrehajtási rendeletek hiányában - a munkaügyi és a népjóléti tárcánál van. Brüsszel - e hiányosságok miatt - augusztusban le is állította a PHARE-program keretében Csehországnak szánt 65 millió euró folyósítását. Pedig érdeklődésben nincs hiány: novemberig az ipari és kereskedelmi minisztériumhoz 877 uniós pályázat érkezett, túlnyomórészt fejlesztési, modernizációs célú technológiavásárlás címén. A tárca - a túlzott igények láttán - kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni Brüsszellel 15 millió euró átcsoportosítására a kevésbé népszerű programoktól.

Alaptalannak tűntek azok az aggodalmak Szlovákiában, hogy nem lesz elegendő a követelményeknek megfelelő pályázat. Ha a tavaly beadott kérelmek mind nyernének, akkor a 2006-ig az önkormányzatok, a nonprofit szervezetek és a vállalkozások számára előirányzott összes pénz elfogyna. A legnagyobb gondot az elbírálás jelenti: az illetékes hivatalok képtelenek feldolgozni a pályázatokat, óriási késésben vannak. Egyedül a mezőgazdasági pályázatok esetében működik olajozottan a gépezet: a SAPARD-ügynökség tavaly nyáron egy hónap alatt elbírálta a kezdeti roham idején beadott igényeket, és már ki is osztotta a 2006-ig szóló költségvetés 60 százalékát.

A keleti munkaerő-áradat - amitől a régi EU-tagállamok annyira tartottak - viszont elmaradt, az újonnan csatlakozott országok irányából egyedül Lengyelország felől volt némi mozgás. Eddig a legtöbben, közel 50 ezren Nagy-Britanniában helyezkedtek el, Írországban 14 ezren, Svédországban pedig 1600-an kaptak munkát. Nem igazán kvalifikált állásokban: a férfiak zöme falvakban és kisvárosokban dolgozik, elsősorban építkezéseken, a vendéglátásban, parasztgazdaságokban, a nők pedig főként háztartási alkalmazottként, családoknál ápolóként, gondozóként tudtak elhelyezkedni.

Pedig a csatlakozás első heteinek eufóriájában lengyel fiatalokkal zsúfolásig tömött buszok indultak Londonba, de a legtöbb próbálkozó hamarosan visszafordult. A nyugat-lengyelországi Zielona Górában az egyik munkaközvetítő iroda 28 szakmában 700 állást ajánl. A fejvadászokat is meglepte, hogy angliai takarítónői munkára 4500 zloty plusz elszállásolás ígéretével sem találnak jelentkezőt, pedig ebben a vajdaságban 27 százalékos a munkanélküliség. Egy 38 éves munkanélküli lakatos logikus magyarázattal szolgál: nyáron egy német gazdálkodónál dolgozik 3 eurós órabérért, ősztől tavaszig pedig berlini lakásfelújításokon - mindezt feketén, ráadásul úgy, hogy közben rendszeresen hazajárhat.

A keletnémet tartományok még örülnek is a lengyel munkavállalóknak. Előfordul, hogy a szomszédból jött munkaerő ment meg egy-egy gazdaságot a csődtől, mert bizonyos munkákat az olcsó lengyel munkavállalókkal végeztetnek el. A németországi Gubennek és a lengyelországi Gubinnak a partnervárosi együttműködés keretében sikerült kiskaput találnia az átmeneti időszak alatti "korlátlan foglalkoztatáshoz". A német városban egy lengyel beruházó kijárta, hogy a helyi szövőgyárat azzal a feltétellel újítja fel és teszi működőképessé, ha a majdani munkáslétszám harmada lengyel lesz.

Persze azért akad olyan szakma, amelynek képviselői számára nem jelent gondot a távolság. A lengyel orvosok és ápolónők tömegesen jelentkeznek, hogy külföldre menjenek dolgozni, elsősorban Nagy-Britanniába, Svédországba, Németországba, Dániába, Hollandiába. Az ottani kórházak már az EU-csatlakozás előtt meghirdették állásajánlataikat, május óta pedig teljes gőzzel tevékenykednek a munkaközvetítők. A lengyel nagyvárosokban alig találni kórházat, ahonnan ne ment volna Nyugatra orvos vagy nővér. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a közeljövőben 25 ezer lengyel egészségügyi alkalmazott készül külföldre.

KOKES JÁNOS / PRÁGA

SZILÁGYI SZABOLCS / VARSÓ

TUBA LAJOS / POZSONY

TáLAS ANDREA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Magyar mérleg

Tízes skálán hétpontosra értékelte a HVG-nek az EU-pályázati rendszer első éves működését Baráth Etele európai uniós...

Ez a 100 vállalat uralja most a világot: íme a világ legértékesebb márkái

Ez a 100 vállalat uralja most a világot: íme a világ legértékesebb márkái

A Fradi 17 milliárdnyi közpénzt kapott tavaly

A Fradi 17 milliárdnyi közpénzt kapott tavaly

Lenyűgöző fényképet küldött haza a száguldó aszteroida körül keringő űrszonda

Lenyűgöző fényképet küldött haza a száguldó aszteroida körül keringő űrszonda

Nagyon nem tetszik az Európai Bizottságnak a magyar energia- és klímaterv

Nagyon nem tetszik az Európai Bizottságnak a magyar energia- és klímaterv

Kigyulladt kamion miatt zárták le az M7-es autópályát

Kigyulladt kamion miatt zárták le az M7-es autópályát

A volt MTI-vezér "történelmi kötődésből" él exkluzív bérlakásban a Várban

A volt MTI-vezér "történelmi kötődésből" él exkluzív bérlakásban a Várban