Megszégyenülten távozott posztjáról a múlt hét végén Hervé Gaymard, a kínos lakásbérlési botrányba keveredett francia gazdasági csúcsminiszter. Raffarin kormányfő a cégmentő csodamenedzser hírében álló Thierry Bretont nevezte ki utódjául.

Méregtelenítési kúrára kell fogni az állami büdzsét - hirdette meg néhány hete költségvetésihiány-csökkentő programját a tavaly decemberben gazdasági csúcsminiszterré kinevezett Hervé Gaymard, miközben ő maga népes családjával éppen egy 600 négyzetméteres, az állam által havi 14 ezer euróért bérelt lakásba költözködött a párizsi Champs-Élysées közelében. A luxus szolgálati otthont a miniszterelnöki hivatal utalta ki a nyolcgyermekes Gaymard-nak, aki rögtön átalakítási-felújítási munkákat rendelt meg több mint 30 ezer euróért - szintén az állam költségére.

Az ügyet a Le Canard enchainé szatirikus hetilap szellőztette meg először február közepén - a 400 ezres példányszám azon a héten nyolc százalékkal ugrott meg -, és a történet tíz nap alatt akkora botránnyá dagadt, hogy a múlt hét végén a miniszter kénytelen volt lemondani. Pedig a 44 éves Gaymard valójában nem követett el törvénytelenséget, csak élt a francia politikai elitnek járó, a fejlett demokráciákban példátlan kiváltságokkal. Csakhogy az ő esetében ez különösen visszásan hatott, hiszen mindig is feltűnően nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyszerű sorból származó, dolgos, puritán konzervatív családapa példaképeként tekintsenek rá.

Annyira beleélte magát ebbe a szerepbe, hogy a lakásügy kipattanásakor - vesztére - azt nyilatkozta a Paris Match hetilapnak: ha nem egy suszter-cipőboltos apa fia, hanem nagypolgári család sarja lenne, neki is telne saját házra, nem szorulna szolgálati lakásra. A kínos történet itt dagadt botránnyá, kiderült ugyanis, hogy a puritán Gaymard-nak nem is egy, hanem öt saját tulajdonú lakóingatlana van: egy 200 négyzetméteres lakás Párizsban a Boulevard Saint-Michelen, amelyet egy szintén nyolcgyermekes családnak ad bérbe, két garzon és két ház vidéken; na meg egy szolgálati lakással is rendelkezik a választókörzetében, Albertville-ben.

A közvéleményt már ez is sokkolta, ám az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor az ország pénzügyeiért felelős, a kiadáscsökkentésről szónokló Gaymard ártatlan kék szemekkel állította a tévékamerák előtt: fogalma sem volt, mennyit fizet az állam a szolgálati lakásáért, amelyet ő egyébként nem is nézett meg előre, mert a heti 120 órás munkaideje mellett erre nem volt ideje, oda költözött, ahová mondták.

Az újabb lakásbotrány - merthogy hasonlóakra a jobb- és a baloldalon egyaránt jócskán volt már példa a múltban is - a lehető legrosszabbkor jött a hitelét és népszerűségét rohamosan vesztő konzervatív Jean Pierre Raffarin kormányának. Hónapok óta rendszeresen tízezrek tüntetnek országszerte a közkiadások és juttatások lefaragása miatt, és egyre nagyobb feszültséget szül a növekvő munkanélküliség, amely éppen a Gaymard-ügy kipattanásakor közölt adatok szerint ismét 10 százalékosra kúszott fel. Utoljára 2000-ben volt ilyen gyászos e mutató, amelyet Raffarinék ahelyett, hogy ígéretükhöz híven 9 százalékra szorítottak volna le, tovább rontottak: két és fél éves ténykedésük során 200 ezerrel nőtt a munkát hiába keresők száma Franciaországban. A rossz közhangulatot érzékelve a miniszterelnök rögtön felismerte, nem szabad kiállnia gazdasági miniszteréért, ezért rábízta, ha tudja, magyarázza ki magát, ha nem, távozzon.

Érzékenyebben érintette Gaymard erkölcsi bukása Jacques Chirac államfőt, akinek köztudottan nagy tervei voltak a fiatal, hozzá feltétlenül hű, ezért csak Chirac-bébiként emlegetett politikussal. Neki kellett volna felvennie a kesztyűt a félelmetes gyorsasággal előretörő Nicolas Sarkozyvel (HVG, 2004. december 3.), aki immár a köztársasági elnöki posztot megcélozva osztja meg a konzervatív tábort. Gaymard jó alanynak tűnt az ellensúly szerepére, és mostanáig szépen haladt előre a ranglétrán: 2003-ban mezőgazdasági miniszterré nevezték ki, majd tavaly decemberben éppen Sarkozy helyét, a gazdasági csúcsminiszteri posztot foglalhatta el, és úgy tűnt, őt szemelte ki az államfő a népszerűtlensége miatt előbb-utóbb távozásra kényszerülő Raffarin helyére.

Míg a közvéleményt a csúfos lakásbotrány tartotta izgalomban, a politikusok azt találgatták, vajon ki szivárogtatta ki az ügyet. Sokan magára a minisztériumra gyanakszanak, mondván, így akartak bosszút állni a hivatalnokok a közintézményekben nadrágszíj-meghúzási programot hirdető Gaymard-on. Mások viszont azt sejtik, valójában Sarkozy a ludas, aki nemcsak születőben lévő riválisát akarta elgáncsolni, hanem egyenesen az államfőt támadta meg. Chirac környezetéből ugyanis egyre gyakrabban hallani, hogy a 72 éves elnök - korábbi nyilatkozataival ellentétben - mégis vállalna egy harmadik terminust, és komolyan fontolgatja indulását a 2007-es választásokon. Megfigyelők szerint a végső döntést a számára egyes számú presztízskérdéssé előlépett EU-alkotmányról való népszavazás kimenetelétől teszi függővé.

Egyre borúsabbak azonban a kilátások e tekintetben: a választók közel fele még nem döntötte el, hogy miként szavaz majd, és már az is elképzelhető, hogy a vezető politikai elittel és magával az államfővel szembeni elégedetlenségüket azzal is kifejezhetik majd a nyár eleji referendumon a franciák, hogy távol maradnak a voksolástól, vagy mérgükben nemmel szavaznak. A Gaymard-ügy csak olaj volt a tűzre, így aztán Chirac nem is kockáztatta, hogy védelmébe vegye a megtévedt minisztert; egy ideig hallgatott, figyelte a közvéleményt, és amikor látta, hogy a népharag milyen magasra csap, ejtette pártfogoltját.

A balhét - mint mindig - most is a kormányfőnek kellett elvinnie, egy éven belül immár harmadszor kényszerült új gazdasági minisztert kinevezni. Hogy mentse a menthetőt, már péntek este bejelentette, a tárca új első embere Thierry Breton, a híres cégmentő menedzser. Az 50 éves Breton igen színes figura: eredetileg mérnök végzettségű, de életét hosszú ideig az informatikával kötelezte el, közben sikeres sci-fi szerzőként is ismertté vált, több jobbközép kormányban volt már tanácsadó, az utóbbi tíz évben pedig sorra húzott ki a bajból válságba került cégeket. Először a Bullt mentette meg az összeomlástól, aztán a Thomson Multimédián segített, utolsóként pedig a menthetetlennek tűnő France Télécomhoz (FT) szegődött el válságmenedzsernek 2002-ben. Itt is sikerrel tette rendbe a pénzügyeket, s elvezette a céget a privatizációig - igaz, mindennek állítólag 27 ezer munkahely megszüntetése volt az ára.

Breton neve valójában már korábban is felmerült a gazdasági tárca vezetésére, ám akkor még nem vállalta, hogy évi több mint egymillió eurós jövedelmét felcserélje a nyolcadennyit fizető állami státusra. Most viszont engedett a "haza megmentésére" szóló felhívásnak, és hogy a milliomos pénzéhes menedzserről lábra kapott szóbeszédet eloszlassa, máris bejelentette: az FT-től nem vár végkielégítést, mivel önszántából távozott, és szolgálati lakásra sem tart igényt, marad saját párizsi otthonában.

VÁSÁRHELYI JÚLIA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Védett cápák, tengeriuborkák, vidrák

Védett cápák, tengeriuborkák, vidrák

Halálos baleset történt Makkoshotykánál

Halálos baleset történt Makkoshotykánál

Kihúzták a hatos lottó számait

Kihúzták a hatos lottó számait

Kajak-kenu-vb: a női kenu kettes ezüst-, Kozák Danuta kajak egyesben bronzérmes

Kajak-kenu-vb: a női kenu kettes ezüst-, Kozák Danuta kajak egyesben bronzérmes

Ez történt: két igen "kellemetlen" hibát találtak a Windowsban

Ez történt: két igen "kellemetlen" hibát találtak a Windowsban

Egyre kisebb Kásler mozgástere, újabb területet vettek el a minisztériumától

Egyre kisebb Kásler mozgástere, újabb területet vettek el a minisztériumától