Majd négy évtizednyi megszállás után a Gázai övezet zsidó kolóniáinak egy hét alatt lezajlott és viszonylag békés kiürítése után Izrael további dilemma elé kerül: folytassa-e a visszavonulást Ciszjordániában. A palesztinoknak pedig dönteniük kell erőszak és tárgyalás között.

A könnyek, dulakodások és megannyi dráma ellenére sem váltak valóra azok a jóslatok, melyek szerint tömeges öngyilkosságba, fegyveres ellenállásba, netán polgárháborúba torkollik a Gázai övezet egyoldalú izraeli kiürítése. Sőt a tervezettnél majd háromszor gyorsabban, egy hét alatt fejeződött be a tengerparti sávban létesített 21 zsidó kolónia kiürítése, miután hétfőn az utolsó telepet is elhagyták lakói. Az akció sikeres lebonyolításában komoly szerepet játszott, hogy az izraeli hadsereg felkészülten, józan, óvatos és érzékeny hozzáállással hajtotta végre Ariel Saron kormányfő történelminek mondott tervét.

Lapzártánkkor azonban úgy tűnt, hogy a telepek felszámolását ellenző izraeli szélsőjobboldal nem is annyira a Gázai övezetben, hanem Ciszjordánia északi részén akarja erejét fitogtatni, ahol a terv részeként szintén felszámolnak négy kolóniát. Közülük kettőben beszivárgott ezer-ezer keményvonalas telepes ásta be magát, akik arcukat elfedve e hét elején állítólag fegyveres ellenállásra készültek. A Gázai övezetből kitelepített 8500 telepessel szemben Ciszjordániában 230 ezer telepes él, nyilvánvaló, hogy a tiltakozók így akarták a további kivonulásoktól eltántorítani a jövőbeni izraeli kormányokat.

Ettől függetlenül az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezetben létesített zsidó kolóniák evakuálásával Izrael bebizonyította, hogy szembe tud szállni az izraeli politikára komoly befolyással bíró telepeslobbival, illetve annak ideológiájával, a messianisztikus cionizmussal. Sőt a Háárec izraeli újságban Ari Savit történész úgy vélte, a telepesmozgalom történelmi vereséget szenvedett, hiszen rabbinikus vezetése kudarcot vallott azzal a felelőtlen ígérettel, hogy a kiürítésre soha nem kerülhet sor.

A zsidó állam azt is megmutatta, hogy képes olyan föld feladására - a Gázai övezetből történő tényleges katonai kivonulásra októberben kerülhet sor -, amelyet a bibliai kötődés okán a magáénak tekint, és amelyet a palesztinok maguknak követelnek. Hite szerint az izraeli kormányfő ezzel nemcsak országa biztonságát erősítette, de a 2000-ben kezdődött palesztin felkeléssel szembeni kemény fellépés miatt sokat bírált Izrael nemzetközi elismerést is szerzett. A palesztinok nehezményezték is, hogy a világ televíziói az otthonukért küzdő telepesek fájdalmának bemutatásával szemben alig szenteltek figyelmet a palesztinok szenvedéseinek.

Saron azonban mindezért komoly politikai árat fizetett: nemcsak az izraeli társadalmat, de saját Likud pártját is megosztotta, melynek lázadói a 2006 végén esedékes választás előrehozatalát kényszeríthetik ki. Addig azonban az izraeli választóknak - akiknek 60 százaléka amúgy támogatta a gázai kivonulást - meg kell emészteniük, mi is történt, és válaszolniuk kell a kérdésre: hogyan tovább. Saron a hét végén jelezte, hogy további egyoldalú kiürítésekre nem kerül sor, hanem csakis a palesztinokkal való tárgyalások keretében, aminek viszont feltétele a palesztin militánsok lefegyverzése. Persze azt is hangoztatta, hogy a nagyobb ciszjordániai teleptömböket soha nem számolja fel.

Most a palesztinokon a sor, hogy a Gázai övezet leválasztásából ők is sikert kovácsoljanak, és válaszoljanak az igazi kérdésre: erőszak vagy párbeszéd. Mahmúd Abbász palesztin elnök stratégiája, hogy meggyőzze Izraelt, van tárgyalópartner a másik oldalon. Ehhez kétségtelenül kiváló, bár igen nehéz terepnek bizonyul a Gázai övezet. A palesztin elnöknek meg kell akadályoznia, hogy a terület a terror fészkévé váljon, véget kell vetnie a törvénytelenségeknek, és - nyilván izraeli és külföldi segítséggel - fel kell virágoztatnia az övezet gazdaságát.

Abbász eddig sikerként könyvelheti el, hogy a gázai telepek kiürítése alatt szélsőséges ellenzéke - a Hamász és az Iszlám Dzsihád - betartotta a tűzszünetet. A palesztin elnöknek továbbra is a nyugalom fenntartása az érdeke, hiszen az általa vezetett Fatah mozgalomnak a legértékesebb politikai tőkéje, hogy képes tárgyalni Izraellel, mint ahogy azt az oslói megállapodások során bizonyította. A Fatah éppen ezért a gázai kivonulás alatt nem annyira a "harcra", hanem inkább a palesztin gazdaság talpra állítására, a jövőre helyezte a hangsúlyt.

Legkomolyabb politikai ellenfele, a Hamász azonban éppen ellenkezőleg: azt sulykolja, hogy Izrael egyoldalú gázai kivonulása a fegyveres ellenállás győzelmét jelenti. A szervezet politikai szárnyának a vezetői egyre-másra hangoztatják, hogy "a palesztin nép állhatatossága kényszerítette a cionistákat a visszavonulásra", mivel nem bírták elviselni a nekik okozott vérveszteséget. Az intifáda során a Hamász követte el a legtöbb merényletet, csak a kamikaze robbantásokban több mint ezer izraeli vesztette életét. Ennek megfelelően a szélsőséges szervezet szombaton újfent hangoztatta, addig harcol, amíg Izrael fel nem adja Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, bár az konkrétan nem hangzott el, hogy véget kíván vetni az ez év végéig ígért tűzszünetnek.

Az Abbász vezette Fatah és a Hamász számára alapvető fontosságú a január 25-ére kiírt palesztin választás, amelyet július 17-éről halasztottak el. Egyes hírek szerint a palesztin elnök azért a gázai telepek kiürítése alatt jelentette be az új időpontot, hogy egyrészt eleget tegyen a reformokat követelő nemzetközi nyomásnak, másrészt pedig ezzel érte el, hogy a Hamász végül is tartózkodott az erőszaktól az evakuálások során. A szervezet először kíván indulni palesztin parlamenti választáson, és a felmérések szerint a helyek egyharmadára számíthat.

A Hamásznak a Gázai övezet kiürítése után követendő taktikája elemzők szerint attól függ, hogy mivel szerezhet további népszerűséget a palesztinok körében. Abbász tanácsadói szerint a palesztinok belefáradtak az erőszakba, amit a szélsőségeseknek is szem előtt kell tartaniuk. Az intifáda majd öt éve alatt a Hamász, az Iszlám Dzsihád, illetve a Fatah fegyveres szárnya szinte vállvetve szervezte a merényleteket, hogy Izrael kárára magáénak tudhassa a palesztin utca támogatását. Ha igaz Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter egykori mondása, miszerint Izraelnek nincs kül-, hanem csak belpolitikája, akkor a következő fél évben még inkább igaz ez a palesztinokra is.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szúnyoginvázió: rendkívüli irtást rendeltek el a Balatonnál

Szúnyoginvázió: rendkívüli irtást rendeltek el a Balatonnál

Európai Bizottság: oroszok kutyultak bele az EP-választásba

Európai Bizottság: oroszok kutyultak bele az EP-választásba

Karácsony Gergely, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor úgy csaptak össze, hogy ugyanazt akarják

Karácsony Gergely, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor úgy csaptak össze, hogy ugyanazt akarják

Kaotikus volt a vonatútja a Balatonra? A MÁV nagyon sajnálja

Kaotikus volt a vonatútja a Balatonra? A MÁV nagyon sajnálja

Elfogták a nőt, aki agyonütötte az állatkert teknősét

Elfogták a nőt, aki agyonütötte az állatkert teknősét

Holttestet találtak a zalaegerszegi parkerdőben

Holttestet találtak a zalaegerszegi parkerdőben