Maratoni alkudozás után az Európai Unió megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal és némi meglepetésre rögvest a március óta várakoztatott Horvátországgal is. Zágráb az osztrákok állhatatosságának és a britek becsvágyának köszönheti a sikert.

Az EU és Törökország közötti csatlakozási tárgyalások ünnepélyes megnyitásának eredetileg tervezett 7 órás időpontja után szállt fel csak Ankarából hétfőn este Abdullah Gül török külügyminiszter repülőgépe. Azt követően, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja főhadiszállásán Tayyip Erdogan miniszterelnökkel az élen összegyűlt török vezetők áldásukat adták a nem sokkal korábban az uniós külügyminiszterek luxemburgi tanácsülésén jóváhagyott, a tárgyalások célját és szabályait rögzítő dokumentumot.

A szőrszálhasogató diplomáciai egyeztetések nyomán megszületett "tárgyalási keret" első verzióját az Európai Bizottság dolgozta ki és terjesztette a tagállamok elé az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács 2004. decemberi ülésén elfogadott "elnökségi következtetések" alapján, ezért Brüsszelben senki sem számított arra, hogy végül késhegyig menő politikai csatározás lesz körülötte. Annál is inkább, mivel előzőleg a huszonötök csaknem háromhetes huzavona után nagy nehezen egyetértésre jutottak abban, hogy a Ciprusi Köztársaság elismerése ugyan "a csatlakozási folyamat elengedhetetlen része", és ezért mielőbb kívánatos lenne, ám nem előfeltétele a tárgyalások megkezdésének, miként Nicosia szerette volna.

A török EU-tagság mellett hagyományosan elkötelezett, de az EU soros elnökeként a történelmi jelentőségű tárgyaláskezdésben még inkább érdekelt Nagy-Britannia hiába győzte le azonban Ciprus ellenállását, alig egy héttel a még tavaly decemberben kitűzött határidő, október 3-a előtt Ausztria rukkolt elő régi-új követeléssel. A huszonötök között a török EU-tagsággal a legkevésbé rokonszenvező osztrák közvéleményre, no meg rossz nyelvek szerint az október 2-ai stájerországi tartományi választásokra is tekintettel Bécs hatalmas elánnal megint azt próbálta elérni, hogy a tárgyalási keretben ne a csatlakozás legyen megnevezve egyetlen, a felek számára közös végcélként, hanem alternatívaként valamiféle "kiváltságos partneri viszony" lehetőségét is kínálják fel.

Lényegében elszigetelődött azonban ezzel a javaslattal Ausztria, hiszen még a többi, a törökök felvételétől szintén óvakodó tagállam is megelégedett azzal a diplomatikusan megfogalmazott formulával, miszerint biztosítani kell, hogy Törökország "a lehető legszorosabb szállal, teljes mértékben kapcsolódjék az európai struktúrákhoz" akkor is, ha végül mégsem tudná vagy akarná a teljes jogú tagsággal járó kötelezettségeket vállalni. Mi lenne ez, ha nem az a bizonyos "privilegizált viszony" - tárták szét a karjukat az osztrákok makacssága láttán az EB tisztségviselői.

Teltek-múltak a napok, de Bécs váltig kötötte az ebet a karóhoz. Olyannyira, hogy a brit elnökség vészforgatókönyve szerint Luxemburgban már vasárnap este összesereglett uniós külügyminiszterek előtt merev álláspontjával sarokba szorult Ausztriát képviselő Ursula Plassnikra szinte lehetetlenséggel felérő feladat hárult: úgy engedni, hogy utána az eredményt győzelemként lehessen feltüntetni. A kör négyszögesítésében az osztrákok segítségére siettek a kudarctól rettegő britek, akik felismerték, hogy a megoldás kulcsa a március 16-án elnapolt horvát csatlakozási tárgyalások elindítása lehet. Ezt egyébként Wolfgang Schüssel osztrák kancellár is világossá tette a Financial Timesnak előző héten adott interjújában, amikor utalt arra, hogy ha az EU Törökországban megbízik, Horvátországtól sem tagadhatja meg ugyanezt.

A sors fintora, hogy éppen a britek voltak azok, akik addig a legkeményebben utasították el a török- és a horvátkérdés közötti árukapcsolást, amit az osztrákok már nyár elején pedzegettek. Csakhogy a török ügy - tágabb geopolitikai vonatkozásai és az unión belüli erőviszonyokra gyakorolt hosszú távú hatása miatt is - sokkal fontosabbnak bizonyult London számára, semhogy ne tudott volna nagyobb rugalmasságot tanúsítani Horvátország hágai Nemzetközi Törvényszékkel (NT) való együttműködésének megítélésében. Ettől tették ugyanis függővé márciusban a huszonötök, hogy mikor nyitják meg a csatlakozási tárgyalásokat Zágrábbal.

A britek dolgát csupán az bonyolította, hogy az EU saját menetrendje szerint előbb Carla Del Ponte hágai főügyésznek kellett megállapítani, hogy a horvát hatóságok "teljes mértékben" együttműködnek a volt Jugoszlávia területén elkövetett emberiség elleni és háborús bűncselekményeket vizsgáló ENSZ-törvényszékkel. Márpedig Del Ponte még szeptember utolsó napján zágrábi megbeszélései után is elégedetlennek mondta magát, elsősorban azt nehezményezve, hogy a Hága által körözött, amúgy viszont hazájában háborús hősként tisztelt Ante Gotovina tábornok még mindig szabadlábon van.

Pár nap alatt megváltozott azonban a főügyésznő véleménye, és hétfőn kimondta a horvátokat boldogító igent, ami után persze kimozdult a holtpontról a török tárgyalási keret körül folyó alkudozás is. Ha igazak a brüsszeli diplomáciai körökben már korábban is elterjedt feltételezések, hogy Del Ponte munkájában mindenekelőtt a brit titkosszolgálat információira támaszkodott, a fordulat aligha véletlen.

Minden követ megmozgattak a britek, hogy még október 3-án megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, s bár ez csak londoni idő szerint jött össze, Straw nem leplezte elégedettségét. Nem panaszkodhattak az osztrákok sem, akik a horvát áttörés után már beérték annyival, hogy a tárgyalási keret 7. pontjában nagyobb hangsúlyt kapott: az EU befogadóképességét is figyelembe veszik a török csatlakozásról szóló végső döntésnél. A megalázó helyzetbe került törökök érthetően kérették magukat egy kicsit, az utolsó pillanatban a tárgyalási keret ama passzusába kötöttek bele, amely szerint Törökországnak a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos politikáját fokozatosan összhangba kell hoznia az EU és a tagállamok pozíciójával. Ankara attól félt, hogy ez korlátozza mozgásterét Ciprussal kapcsolatban, ám a szöveg csiszolásával erre is találtak megoldást, így Luxemburg felé véve az irányt a török külügyminiszter büszkén jelenthette be, hogy új korszak nyílt országa történetében.

A hajnalba nyúló, harmincórás egyezkedés legnagyobb nyertese talán mégis inkább Horvátország, amely mindenekelőtt a körülmények szerencsés egybeesésének, a brit-osztrák különjátszmának köszönheti a hivatalos napirenden eredetileg nem is szereplő, villámgyors tárgyaláskezdést. A horvátok malmára hajtotta persze a vizet, hogy brüsszeli folyosói beszélgetéseken gyakran hangzott el: politikailag rossz üzenet lenne, ha az EU hamarabb kezdené el a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, mint a jugoszláv utódállammal.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Inspirál vagy irritál? - Az emancipáció megosztó élharcosai és visszás nőtörténetek

Inspirál vagy irritál? - Az emancipáció megosztó élharcosai és visszás nőtörténetek

Nagyon nem tetszik az Európai Bizottságnak a magyar energia- és klímaterv

Nagyon nem tetszik az Európai Bizottságnak a magyar energia- és klímaterv

Indiában már 78-an meghaltak az extrém meleg miatt

Indiában már 78-an meghaltak az extrém meleg miatt

Nem, ez nem egy hajléktalanszálló, hanem egy "orvosi szoba" a Honvédkórházban

Nem, ez nem egy hajléktalanszálló, hanem egy "orvosi szoba" a Honvédkórházban

Két helyen is dugó alakult ki az M0-son baleset miatt

Két helyen is dugó alakult ki az M0-son baleset miatt

Ön is látta a videót a rémisztő ugrótoronyról? És az megvan, hogy kamu?

Ön is látta a videót a rémisztő ugrótoronyról? És az megvan, hogy kamu?