A növekvő szociális elégedetlenség ellenére is folytatni kívánja az óvatos reformokat Dominique de Villepin francia kormányfő, aki a jobboldalon pár hónap alatt a legveszélyesebb kihívójává vált az elnökjelöltségre pályázó, radikális változásokat sürgető Nicolas Sarkozy belügyminiszternek.

Több mint négymillió televíziónéző előtt, kétórás egyenes adásban próbálta megvédeni kormánya politikáját Dominique de Villepin két nappal azután, hogy október 4-én a baloldali pártok által is támogatott francia szakszervezetek eltérő becslések szerint országszerte fél-egymillió embert szólítottak utcára tüntetni a privatizáció, a magas munkanélküliség és a bérek vásárlóerejének csökkenése ellen. A nemzetgyűlés őszi ülésszakának nyitányára időzített országos sztrájk az állami és a magánszektorra egyaránt kiterjedt, komoly fennakadásokat okozott a légi forgalomban és a városi tömegközlekedésben, a francia szakszervezeti mozgalom történetének legszebb lapjait idézve.

A kedélyeket ráadásul igencsak feltüzelte előzőleg már egy politikai felhangoktól sem mentes szociális konfliktus. Két héttel korábban a korábbi állami tőkeinjekciók ellenére is veszteséges SNCM nevű földközi-tengeri hajózási vállalat tervezett magánkézbe adásának hírére a cég alkalmazottai sztrájkot kezdtek előbb Marseille-ben, majd Korzikán. Az utóbbin persze hamar nacionalista színezetet öltött a tiltakozás, főleg azután, hogy egy korzikai szakszervezeti aktivisták által eltérített komphajót a francia csendőrség különleges kommandója foglalt vissza.

A kudarcba fulladt május végi EU-népszavazást követően Jean-Pierre Raffarin örökébe lépett Villepin hiába bizonygatta a parlamentben, majd a tévékamerák előtt is, hogy meghallotta a francia társadalom üzenetét. A France 2 tévécsatorna hatalmas nézettségű csütörtök esti műsora után végzett közvélemény-kutatás szerint a miniszterelnök csak a megkérdezettek 38 százalékában ébresztett bizalmat. A válaszadók 61 százalékát nem győzte meg Villepin szereplése, noha az 52 éves, arisztokratikus megjelenésű, művelt és szellemes politikus láthatóan minden tőle telhetőt megtett. Bírálói azonban - az ellenzéki szocialista párttól a szakszervezeteken és a jobbközép kormánypárt UDF-en át egészen a Le Pen-féle ultranacionalistákig - egyöntetűen a konkrétumokat hiányolták a szép szavak mögül. Jellemző, hogy még a befolyásos vállalkozók szövetsége, a Medef elnökasszonya, Laurence Parisot is Villepin szemére vetette, hogy nem ismeri eléggé a vállalati szférát.

Eleve nem volt könnyű dolga a kormányfőnek. A felmérések szerint a franciák túlnyomó többsége (a megkérdezettek háromnegyede) rokonszenvezik a szakszervezetek követeléseivel, noha egyébként ez utóbbiak hagyományos befolyása a dolgozók körében érezhetően egyre kisebb. Ugyanakkor a franciák meglehetősen bizonytalannak érzik a jövőjüket. A Raffarin által kemény politikai harcban keresztülvitt megszorító reformok nem értek még be, némelyik - mint legutóbb az egészségbiztosítási szabályok szigorítása - inkább csak újabb terheket rótt a lakosságra. A nemrég bejelentett adóreformnak is legfeljebb lélektani hatása lehet, hiszen először csak 2007-ben - az elnökválasztás évének tavaszán - érezhetik majd a pénztárcájukon a könnyebbséget az elsősorban megcélzott alsó középosztályhoz tartozó adófizetők.

Franciaország legnagyobb problémája mégis a csaknem 10 százalékos munkanélküliség, amely statisztikák szerint ötödik hónapja lefelé araszol, de az emberek nem látnak áttörést. Sőt azt is a munkavállalói jogok korlátozásaként élik meg, hogy a Villepin-kormány nemrég rugalmasabb foglalkoztatási lehetőséget teremtett a kisvállalkozások számára. Pedig a Matignon-palota szándéka szerint ezzel is a munkanélküliség lefaragását segítenék. Villepin ugyanis erre tett fel mindent. Aki kézzelfogható eredményt tud felmutatni, felbecsülhetetlen értékű politikai tőkére tehet szert, és Villepin nincs híján az ambícióknak. Bár váltig tagadja, hogy az elnökjelöltségen járna az esze, mindenki úgy tekint rá, mint a 72 éves Chirac kiszemelt utódjára, akinek esélyeit ráadásul javítja a szocialisták belső megosztottsága.

A televíziós fellépését övező általános fanyalgás ellenére - a szocialista pártelnök, Francois Hollande által "verbalizmussal" vádolt - Villepin hatalmas fegyvertényként könyvelheti el, hogy a nagyközönség előtt kevéssé ismert kormányzati tisztségviselőből hónapok leforgása alatt államférfiúi babérokra pályázó politikus lett. A közvélemény-kutatások szerint ismertsége és népszerűsége már Nicolas Sarkozyéval vetekszik, holott nemrég még úgy tűnt, a kormányzó jobbközép UMP (Unió a Népmozgalomért) elnöke, a jelenlegi belügyminiszter vetélytárs nélkül marad a jobboldalon. Igaz, a párizsi sajtóértesülések szerint az utóbbi környezetében sokan továbbra is úgy vélik, hogy Villepin kezdeti lendülete hamarosan megtörik. Hiszen a lapzártánkig sem lezárt SNCM-ügy maga és az annak nyomán újra felizzó korzikai feszültség, no meg az október 4-ei országos sztrájk figyelmeztető jel. A nép egyszerű fiaként elért eddigi választási sikereire büszke Sarkozyvel szemben az ENA elitképző főiskolán diplomázott, hivatalnoki karriert befutott Villepin számára még csak most jönnek az igazi erőpróbák, amelyek az eleinte közkedvelt Raffarin népszerűségét is gyorsan megtépázták.

Még sincs nyoma tétovázásnak Villepinben. Úgy tűnik, levonta elődje sorsából a tanulságokat. Mint egy elemző találóan megfogalmazta, a francia miniszterelnök kevésbé liberális, mint Raffarin, viszont gaulle-istább, mint maga Chirac, amit egyelőre legalábbis kiválóan kamatoztat. Az utóbbi hetekben a Sarkozy és Villepin programja közötti különbségek is markánsan kirajzolódtak. Miközben Villepin nyomulása láttán Sarkozy retorikájában a szakítás szóra helyeződött a hangsúly, arra, hogy nem szégyellnivaló más országokban bevált tapasztalatokat átvenni, a kormányfő a sajátos francia útról beszél, a francia "gloire"-ról elmélkedik, arról, hogy nem kell sutba dobni a francia szociális modellt, hanem alaposan meg kell reformálni.

Sarkozy a "korán kelő Franciaország" szószólójaként lép fel, azok nevében, akik nem segélyből, hanem munkából akarnak megélni, míg Villepin szerint a globalizáció gazdasági kényszerét összhangba kell és lehet hozni a szociális igazságossággal. De a köztársaság eszméjét szentnek tartó Villepin szemszögéből eretnekséggel ér fel az is, hogy Sarkozy pozitív diszkriminációval ösztönözné a bevándorlók beilleszkedését. A választók félelmeit inkább leszerelné Villepin fontolva haladása, mint Sarkozy tabudöntögetése, ám az UMP elnökének a meggyengült Chirac és hívei által is támogatott riválisával szemben van egy komoly aduja: mögötte van a párt apparátusa, választási gépezete és pénze.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
"Nem ég az arca, elnök úr?" - Ujhelyi nyílt levelet küldött Ádernek

"Nem ég az arca, elnök úr?" - Ujhelyi nyílt levelet küldött Ádernek

Fülke: Találtunk egy közös pontot Brüsszel és Budapest között

Fülke: Találtunk egy közös pontot Brüsszel és Budapest között

Csalók lepték el a Google Térképet, és nem sikerül őket kisöpörni

Csalók lepték el a Google Térképet, és nem sikerül őket kisöpörni

Lasszóval sem lehet óvó nénit fogni

Lasszóval sem lehet óvó nénit fogni

Kálmán Olga engedély nélkül használja az ATV felvételeit a kampányához

Kálmán Olga engedély nélkül használja az ATV felvételeit a kampányához

Elkelhetnek a Metro áruházak

Elkelhetnek a Metro áruházak