Érdemi eredmény nélkül, jelképes gesztusokkal ért véget Hu Csin-tao kínai pártfőtitkár-államfő amerikai látogatása. Kínai részről csak általános ígéret hangzott el a kereskedelmi hiány csökkentésére, és az USA nem kapott támogatást az iráni atomambíciókkal szembeni keményebb fellépéshez sem.

Megvolt a 21 tisztelgő lövés, a díszőrség, a barátias kézfogás, kattogtak a fényképezőgépek, és még a Nap is verőfényesen sütött a Fehér Ház kertjében, az összhang mégsem volt tökéletes.

HVG
Röviddel azután, hogy Hu Csin-tao kínai pártfőtitkár-államfő elkezdte üdvözlő beszédét, az újságírók sorából egy középkorú nő kiabálva kérte számon rajta a Peking által ártalmas szektának tartott Falunkung vallási közösség üldöztetését. Kínosan hosszú percek teltek el, amíg a biztonsági emberek kiemelték és elnémították a nőt - aki öt éve Máltán Hu elődje, Csiang Cö-min közelébe is oda tudott férkőzni -, majd később George W. Bush amerikai elnök elnézést kért az incidensért, amit a kínaiak odahaza azonnal kivettek az állami tévé és az amerikai CNN hírcsatorna élő közvetítéséből.

A vendéget a hírek szerint ingerültté tevő epizódot protokollbaki is kísérte, amikor a ceremónián eljátszott himnuszt a Kínai Köztársaságénak konferálták be, noha ezt az elnevezést nem Peking, hanem az általa renegát tartománynak tekintett Tajvan használja. Ez még véletlen volt, az azonban már korántsem, hogy Bush a nagyszabású körítés ellenére nem elnöki vacsorán, hanem ebéden fogadta Kína első emberét és annak küldöttségét, az előbbi ugyanis csak a hivatalos államfői vizitre érkezetteknek jár. Ennek csak felszíni magyarázata, hogy a korai nyugovóra téréséről híres amerikai elnök hivatali idejének eddigi öt éve alatt mindössze öt ilyen formális vacsorát adott, az igazi ok, hogy a protokoll hierarchiája adta lehetőséget kihasználva az amerikai adminisztráció csupán munkalátogatásnak minősítette Hu washingtoni útját, noha a kínai diplomácia hónapokig tartó tárgyalásokkal próbálta elérni a "teljes jogú" államfői bánásmódot. Ám csak annyit tehetett, hogy Kínában így kommunikálták az eseményt.

A fehér házi fogadtatás nüanszaival már csak azért is foglalkozni lehetett, mert a kínai-amerikai csúcstalálkozó semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem járt, Bush és Hu jószerével elbeszélt egymás mellett. Az amerikai elnök az általánosságokon túl semmit nem kapott vendégétől Észak-Korea már valószínűleg meglévő nukleáris eszközei, illetve Teherán atomambíciói ügyében. Mi több, a kínai pártfőtitkár-államfő világossá tette, hogy Iránnal szemben a diplomáciai megoldást szorgalmazza, azaz továbbra sem mutatkozik partnernek ahhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa - ahol Peking vétójoggal rendelkező állandó tag - az amerikai törekvéseknek megfelelően szankciókkal sújtsa a teheráni rezsimet.

Nem jutott előbbre Bush az amerikai kereskedelmi hiány és a washingtoni politikusok szerint 40 - a közgazdászok véleménye alapján inkább csak 10 - százalékkal alulértékelt jüan problémájában sem. Hu megismételte, hogy a valutaárfolyam-politikában óvatos lépéseket tesznek - a tavaly júliusban a dollárhorgonyról eloldott és 2,1 százalékkal felértékelt jüan azóta kevesebb mint 1,2 százalékot erősödött -, ám részletekkel nem szolgált. Az amerikai pénzügyminisztérium várhatóan rövidesen nyilvánosságra hozza jelentését, ebben árfolyam-manipulációval vádolhatja meg Kínát, a kongresszusban pedig benyújtásra vár az a törvénytervezet, amely 27,5 százalékos büntetővámmal sújtaná a kínai árukat, ha Peking nem "korrigálja" a Washington által sürgetett mértékben a jüan kurzusát. A novemberi időközi törvényhozási választások közeledtével az igyekezet érthető, ám elemzők szerint nem biztos, hogy egy ilyen szankciót az USA meg tudna védeni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt. A WTO-nak 2001 óta tagja Kína is, és ezért az 1990-es évek közepével szemben már nem léptethetők ellene életbe következmények nélkül egyoldalú gazdasági büntetőintézkedések.


A cikk folytatása (Oldaltörés)

A Hu amerikai útját aprólékos gonddal előkészítők a csúcstalálkozók gyakorlatát alkalmazva vigyáztak arra, hogy a kereskedelmi feszültségeket jól időzített bevásárlásokkal próbálják enyhíteni. A pártfőtitkár-államfő előtt az eddigi legnagyobb létszámú kínai üzletemberi delegáció érkezett az Egyesült Államokba, ahol sebtében elköltöttek 16,4 milliárd dollárt, és nemcsak szóját, távközlési berendezést és autóalkatrészt vettek, hanem csirkehúst is, noha Kína a világ legnagyobb baromfi-exportőre, és egyáltalán nem szorul behozatalra. A legnagyobb tétel mégis 80 Boeing- 737-es utasszállító repülőgépre leadott, 4,6 milliárd dollár értékű megrendelés volt.

A kereskedelmi mérleg javítására és a szerzői jogok fokozottabb védelmére egyaránt felmutatható lépésként Kína kötelezővé tette számítógépgyártó cégei számára, hogy termékeikre eladás előtt jogtiszta szoftvereket telepítsenek. Ez csak a nemrég az IBM pc-üzletágát fölvásárló kínai Lenovótól több mint egymilliárd dolláros bevételt hozhat a Microsoft számára, amelyet Hu azzal is kitüntetett, hogy útját a kínai áruk legfontosabb amerikai kapujának számító Seattle mellett, a szoftveróriás alapító-elnöke, Bill Gates otthonában rendezett vacsorával kezdte, majd másnap a Boeing közeli gyárában folytatta.

Mindez persze korántsem tünteti el a kétoldalú kereskedelem tavaly 202 milliárd dolláros - a trend folytatódása mellett az idei év végére akár a 300 milliárd dollárt is elérő - amerikai hiányát. Ami a másik oldalon hozzájárult ahhoz, hogy Kína valutatartaléka az első negyedév végére 875,1 milliárd dollárra emelkedett, ez már - az eddig élen álló Japán előtt - a világ legnagyobbjának számít, és az ütemet látva már az idén elérheti az ezermilliárd dollárt. A pénz egy részéből pedig Peking amerikai államkötvényt vesz, amiből már 265 milliárd dollárnyit gyűjtött össze, és ez közgazdászok szerint szűkítheti az USA Kínával szembeni mozgásterét. Ráadásul a kereskedelmi mérleg egyensúlyhiányának washingtoni tálalása sem nélkülözi a politikát. Az USA Ázsiával szembeni deficitje ugyanis az utóbbi egy évtizedben állandónak mondható, azaz csak ottani kereskedelmi partnerei között rendeződtek át az erőviszonyok, és az amerikaiak fogyasztási lázából immár Peking, Washington potenciális riválisa húzza a legnagyobb hasznot.

Bár a vetélkedés tényét Bush és Hu a békés együttműködést hangsúlyozó mondatok mögé rejtette, beszédes a pártfőtitkár-államfő Egyesült Államokat követő úti célja: Szaúd-Arábia. Washington legfontosabb Öböl menti szövetségese egyben a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező ország, amellyel Peking is igyekszik minél jobb kapcsolatokat kiépíteni. Bár Rijádban hangsúlyozzák, hogy az amerikaiakkal ápolt különleges viszonyt nem fenyegeti semmi, Abdullah szaúd-arábiai uralkodó államfőként első hivatalos útján Kínában járt, amit mindössze három hónappal később már viszonoz is Hu. Arról nem is beszélve, hogy tavaly Peking legnagyobb külföldi olajszállítója Szaúd-Arábia volt, amely a kínai behozatal 17,5 százalékát fedezte.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Új videó jött: ilyen lesz a Motorola összehajtható telefonja? Nem lenne rossz

Új videó jött: ilyen lesz a Motorola összehajtható telefonja? Nem lenne rossz

Visszaszólt a Fidesznek Czeglédy Csaba

Visszaszólt a Fidesznek Czeglédy Csaba

Ez történt: kínosan egyszerűen buktatták le a kormány informatikai trükkjét

Ez történt: kínosan egyszerűen buktatták le a kormány informatikai trükkjét

A szélsőjobb ellen kelt ki Szanyi Tibor

A szélsőjobb ellen kelt ki Szanyi Tibor

Megszólalt az osztrák elnök is: csak az előrehozott választással állítható vissza a bizalom

Megszólalt az osztrák elnök is: csak az előrehozott választással állítható vissza a bizalom

Mészárlást rendeztek egy brazil bárban

Mészárlást rendeztek egy brazil bárban