Véget ér a király abszolút hatalma Nepálban. Hétfőn az akkor már majdnem három hete tartó általános sztrájk hatására az uralkodó közölte, hozzájárul a korábban általa feloszlatott parlament összehívásához, az ellenzék pedig elfogadta az ajánlatot, és lefújta a tiltakozó akciókat.

Váratlanul jelent meg hétfő este a nepáli televízió képernyőjén Gjanendra király, és talán még váratlanabb volt bejelentése, amellyel - mint mondta - a többpárti demokrácia és a béke helyreállítását kívánta elősegíteni. Az uralkodó beleegyezett abba, hogy ismét összeüljön a három és fél éve éppen általa szétkergetett parlament, és ezzel alighanem olyan folyamatokat indított el, amelyek nyomán könnyen formálissá válhat a mindenkori király szerepe a 27 milliós, jó másfél magyarországnyi himalájai államban.

Gjanendra akkor lépett a nyilvánosság elé, amikor már harmadik hete tömegtüntetésekkel kísért általános sztrájk volt az országban. Ez a demokrácia helyreállításáért indult, de az utolsó napokban már sokkal több, a monarchia léte volt a tétje. A reggeltől estig tartó kijárási tilalom sem segített: a hét végén, majd hétfőn is folytatódtak a demonstrációk. Szombaton, dacolva a rendfenntartó erőkkel és a katonai páncélosokkal, több mint százezren vonultak a főváros, Katmandu utcáira Gjanendra távozását követelve, a könnygázt és gumilövedékeket is bevető rohamrendőrök azonban végül megállították a tömeget. A hét végi összecsapásokban 150-200 ember sebesült meg, de a tiltakozó akciók teljes mérlege ennél szomorúbb: a biztonsági erők többször éleslőszerrel is tüzet nyitottak a tüntetőkre (HVG, 2006. április 21.), akik közül lapzártánkig összesen tizennégyen haltak meg.

A megmozdulásokat egy - hét centrista és baloldali ellenzéki pártot tömörítő - szövetség kezdeményezte, hogy meghátrálásra kényszerítse az uralkodót, aki a parlament után tavaly februárban a kormányt is szélnek eresztette, és magához ragadta a teljhatalmat. Az intézkedést azzal indokolta, hogy a kabinet képtelen volt megfékezni a vidéki települések jelentős részét ellenőrzésük alatt tartó maoista lázadókat. Igaz, nem sikerült ez az 59 éves, öt esztendeje, fivére tragikus halála után váratlanul a trónra került egykori üzletembernek, Gjanendrának sem. A kommunista államrendért fegyverrel küzdő maoisták szeptemberben tűzszünetet hirdettek ugyan, de januárban bejelentették, hogy folytatják harcukat, amely eddig mintegy 13 ezer áldozatot követelt.

A hét ellenzéki párt vezetői már egy évvel ezelőtt megegyeztek abban, hogy békés tüntetések útján együtt lépnek fel a demokrácia helyreállításáért, a maoisták által felkínált támogatásból azonban akkor még nem kértek, mert elvetették az erőszakos módszereket (HVG, 2005. május 28.). Novemberben viszont már laza együttműködést alakítottak ki velük, és papíron is rögzítették, hogy közös céljuk véget vetni a "zsarnoki királyságnak". A maoisták az általános sztrájk kezdete óta mérsékelték is magukat, Katmandu környékén nem szerveztek fegyveres akciókat, és másutt is a korábbinál ritkábban adtak életjelt magukról; az utóbbi hetek első igazán nagy támadását vasárnap hajtották végre egy, a fővárostól mintegy 100 kilométerre fekvő településen.

Az erődemonstrációval nyilván az 1768 óta trónon lévő dinasztiához tartozó királyt akarták még nehezebb helyzetbe hozni. Az eredetileg politikai nyomásgyakorlás eszközének szánt tömegtüntetések radikalizálódása mögött amúgy is sokan az uralkodó száműzését vagy bíróság elé állítását sürgető maoistákat sejtik. A hétpárti szövetség ugyanis nem akar feltétlenül megszabadulni az uralkodótól, egy demokratikus szabályok szerint működő alkotmányos monarchia tökéletesen megfelelne neki. Az indulatok azonban elszabadultak, és a vidékről is tömegével érkező tüntetők a trónfosztás, sőt még Gjanendra meggyilkolásának jelszavát is a zászlajukra tűzték.

Így a világ egyetlen hindu királyságának feje, akiben egykor a hindu istenek leszármazottját tisztelték alattvalói, magára maradt, és kénytelen volt engedményeket tenni. Előbb felajánlotta, hogy a jövő áprilisra parlamenti választásokat ír ki, de javaslatát elvetette az ellenzék, mondván: többre van szükség, az uralkodónak a hatalmat kellene átengednie a pártszövetségnek.

Utóbb ez is kevésnek bizonyult. Ellenfelei akkor is nemet mondtak, amikor Gjanendra - miután a nagy szomszéd, India különmegbízottjával tárgyalt - a múlt pénteken bejelentette: hajlandó átadni "a népnek" a kormányrudat, ha a komoly belső ellentétekkel terhes és valójában csak a király elleni fellépésben egységes hétpárti szövetség kijelöl egy miniszterelnököt. Az ellenzék ezúttal arra hivatkozva mondott nemet, hogy az uralkodó nem reagált több fontos követelésre, például arra, amely szerint - a monarchia sorsáról is döntő - alkotmányozó nemzetgyűlést kellene tartani a világ legmagasabban fekvő országában, ahol becslések szerint a lakosság 40 százaléka szegénységben él.

Hétfőn aztán, úgy tűnik, ez a probléma is megoldódott - könnyen lehet, hogy ismét nemzetközi nyomásra. A maoista lázadók túlzott megerősödését ugyanis külföldön egyre nagyobb aggodalommal figyelik, és a Reuters hírügynökség jelentése szerint India, az Egyesült Államok és az Európai Unió is igyekezett rávenni az ellenzéki szövetséget, hogy egyezzen meg a királlyal. Nem is késett sokat az igenlő válasz az újabb uralkodói bejelentésre: egy veterán, 84 éves politikust, a négyszeres miniszterelnök Girija Praszad Koiralát jelölték a kormány élére, lefújták az általános sztrájkot, és a keddre szervezett tiltakozó menetet örömüneppé minősítették át. Az ellenzék vezetői közölték: a parlamenten belül igyekeznek majd elérni egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, és - akár kormányzati részvétel felkínálásával is - be akarják vonni "a politikai fősodorba" a maoistákat, akik "újabb történelmi hibának" tartják és elutasítják a megegyezést a királlyal.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
31 gyerekülés a 2019-es nagy tesztben, 2 nagyon elvérzett

31 gyerekülés a 2019-es nagy tesztben, 2 nagyon elvérzett

Baj-e, ha Orbán Viktor populista? Jimmy Carter is annak nevezte magát

Baj-e, ha Orbán Viktor populista? Jimmy Carter is annak nevezte magát

Mozog és beszél: életre keltette a Mona Lisát a mesterséges intelligencia

Mozog és beszél: életre keltette a Mona Lisát a mesterséges intelligencia

Brüsszel szerint semmin nem változtat Theresa May lemondása

Brüsszel szerint semmin nem változtat Theresa May lemondása

Nézegessen cuki fehér oroszlánkölyköt!

Nézegessen cuki fehér oroszlánkölyköt!

Meg szeretném érteni: mi történhet most a Huawei-jel? Buknak? Nyerhetnek?

Meg szeretném érteni: mi történhet most a Huawei-jel? Buknak? Nyerhetnek?