Milyen szerepet vállaljon az állam a jövő Németországában - egyebek között erre a kérdésre kell majd választ adnia a két nagy párt programjának, amelynek kidolgozásához egy időben kezdett hozzá a CDU és az SPD.

Annyira egyszerre kezdte meg új pártprogramjának kidolgozását a múlt héten a német kereszténydemokrata párt, a CDU és a szociáldemokrata SPD, mintha ezt is a koalíciós szerződésben testet öltött nagy egyetértés írná elő. Pedig erről szó sincs, sőt nagy valószínűséggel éppen ennek ellenkezője volt a motiváció: a tavaly őszi választásokon mindkét nagy párt olyan mértékben veszített szavazókat, hogy egyedül már egyikük sem volt képes a kormányalakításra. Mielőtt a nagykoalíciós kormányzás pedig végképp egybemosná a két politikai erőt, meg kell mutatni a jelek szerint az "egyik kutya, másik eb" értékítéletre hajló választóknak, hogy mégis van különbség.

A szociáldemokraták kezdték. A múlt hétfőn Berlinben Kurt Beck, a párt ügyvezető elnöke - akit a túlterheltségből fakadó betegsége miatt április elején váratlanul lemondott Matthias Platzeck helyett a jövő hét végén tartandó rendkívüli kongresszuson választanak meg véglegesen is az SPD első emberének - vázolta a párt vezető funkcionáriusainak tartott értekezleten azokat a téziseket, amelyekre az új SPD-programnak épülnie kell. Azt, hogy többről van szó, mint egyszerűen egy feladat kipipálásáról, már az összejövetel külsőségei is érzékeltették: az SPD nagy öregjeinek felnagyított, vetített képei fogadták az érkezőket, mintegy azt sugallva, Gustav Heinemann vagy éppen Willy Brandt szelleme is itt van velük, amikor nekilátnak az új program megfogalmazásának.

Szó, mi szó, az elhangzott elveket tekintve valószínűleg Brandtnak sem lenne kifogása. "A szociáldemokrácia mai feladata, hogy a társadalmi igazságosságot a 21. század körülményei között továbbfejlessze" - ebből kiindulva szögezték le például, hogy az SPD elképzelései szerint olyan aktív, kooperatív államra van szükség, amely támogatja polgárait a felelős és a szolidáris cselekvésben. Akinek ez így túl bonyolult, annak az SPD elnöksége a május elsejére kiadott felhívásában még világosabban és egyértelműbben fogalmazott: "A gondoskodó szociális állam képe vezérel minket."

Ahhoz persze, hogy az állam gondoskodni tudjon - például az esélyegyenlőség megteremtéséről az oktatásban, a munkahelyhez jutásban -, pénzre van szüksége. Ehhez viszont az adóbevételek jelenlegi szintje nem elegendő, szögezte le az SPD dezignált elnöke, akinek kijelentését sokan rögtön úgy értelmezték, hogy a szocdemek adóemelést akarnak. Bár ezt Beck néhány nappal később - és a nyomaték kedvéért Peter Steinbrück pártalelnökkel közösen, aki egyben a nagykoalíciós kormány pénzügyminisztere is - határozottan cáfolta, és leszögezte, csupán az adók tényleges beszedésére, az adócsalások elleni küzdelemre, illetve a kiugróan magas jövedelmek megadóztatására gondolt, kétséges, hogy ennyi elegendő lenne-e a szociális állam fenntartására. Annál is inkább, mivel éppen a múlt héten tették közzé a szövetségi statisztikai hivatal azon felmérését, mely szerint ma már a németeknek kevesebb mint a fele él saját munkájából. S mivel a polgárok mindössze 39 százaléka rendelkezik munkajövedelemmel - és fizet ez után adót -, a többiek nyugdíjasok, eltartottak, munkanélküliek, vagyis megannyi feladat a szociális állam számára.

Nehéz, és az első pillantásra megoldhatatlan feladatra vállalkozik tehát az SPD, amikor a 2007 őszén tartandó programadó kongresszusig ki akarja dolgozni annak az államképnek a részleteit, amely képes kevés pénzből több feladatot megoldani - ráadásul úgy, hogy közben nem ad szabad teret a gazdasági élet szereplőinek. Az nem lehet, hogy a demokrácia meghátráljon a gazdasági érdekek előtt - szögezte le a programalkotás berlini nyitórendezvényén Kurt Beck SPD-elnök. És hogy valamennyi címzett értse, amit mondott, külön odafordult a meghívottak között ülő Michael Sommer szakszervezeti elnökhöz, megnyugtatván őt is és a munkavállalókat is, az SPD semmilyen körülmények között nem járul hozzá a dolgozók beleszólási jogát csökkenteni-lefaragni igyekvő munkaadói törekvésekhez.

"Nem hisszük, hogy több állami beavatkozás nagyobb igazságossághoz vezet" - szögezte le az állam mindenhatóságával kapcsolatos fenntartásait egy nappal később, a CDU programalkotó munkájának nyitórendezvényén Potsdamban Angela Merkel kancellár. A CDU elnök asszonya egy percnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a kereszténydemokratákat is a "szolidaritás, szabadság, igazságosság" hármas jelszava vezérli, mindazonáltal úgy tűnt, ő most inkább a szabadságra (azon belül is az egyén mozgásterének bővítésére) tenné a hangsúlyt. Mégpedig annak reményében, hogy ezen az úton is el lehet jutni az igazságosság fokának növeléséhez.

Mindkét nagy párt egyetért abban ugyanis, hogy a szociális piacgazdaságnak - vagyis annak a modellnek, amely nem engedi szabadjára a piac erőit, hanem a szolidaritás érdekében beavatkozik a folyamatokba - Németország számára nincs alternatívája, csak a részletekről folyhat vita.

Ezek viszont meglehetősen bonyolultak. Hiszen - hozta fel a példát Merkel - a munkahely szempontjából ma már semmiféle biztonságot nem ad az, ha valaki jól dolgozik, és a cégnek is úgymond rendben van a mérlege. Hiszen a globalizáció keretei között bármikor gyökeresen megváltozhat egy tevékenység értékelése - és ilyen körülményekre is fel kell készíteni a szociális piacgazdaság új modelljét. Merkel különben - ez jellemző vezetési stílusára is - az első alkalommal tézisek megfogalmazása helyett megelégedett azzal, hogy kérdéseket tett fel: milyen legyen az a szabadelvű állam, amely polgárainak biztonságot nyújt, hogyan lehet megfelelni a demográfiai kihívásnak, miként lehet erősíteni a családot mint a társadalom alapegységét. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként hiba lenne valamiféle ókonzervatív családképre gondolni: a CDU már jelenleg érvényes programjában is családnak tekinti a házasságon kívüli együttélést.

Az SPD-hez hasonlóan a kereszténydemokraták is másfél évet adtak maguknak a részletek kidolgozására. 2007 végén kell a párt kongresszusának szentesíteni azt a programot, amivel az Európai Unió legnagyobb társadalma és gazdasága megpróbálja megrajzolni saját profilját a nagykoalíció utáni időre.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Szibériai alkudozás

Szemmel láthatóan kevesebb volt a nézeteltérés Vlagyimir Putyin orosz államfő és Angela Merkel német kancellár múlt...

Világ

Jobb a vártnál

A német gazdaság a vártnál kedvezőbb helyzetben van 2006 tavaszán - legalábbis ez derül ki a hat vezető német...

Észak-koreai nők tízezrei tengődnek filléres szexrabszolgaként Kínában

Észak-koreai nők tízezrei tengődnek filléres szexrabszolgaként Kínában

Azonnali átutalás: visszakozik a Pénzügyminisztérium?

Azonnali átutalás: visszakozik a Pénzügyminisztérium?

Budapestre érkezhet a Fekete Özvegy, és vele Scarlett Johansson

Budapestre érkezhet a Fekete Özvegy, és vele Scarlett Johansson

Kitört a fegyenclázadás, a Facebookot, a Google-t és a YouTube-ot is blokkolta Tádzsikisztán

Kitört a fegyenclázadás, a Facebookot, a Google-t és a YouTube-ot is blokkolta Tádzsikisztán

Kitiltottak egy férfit egy fitneszklubláncból, miután kikerült róla egy igen kínos videó

Kitiltottak egy férfit egy fitneszklubláncból, miután kikerült róla egy igen kínos videó

Belengette egy újabb Brexit-népszavazás lehetőségét May

Belengette egy újabb Brexit-népszavazás lehetőségét May