Feszültséget okozott a német konzervatív-szocdem nagykoalícióban, hogy az SPD saját jelöltet indít a jövő évi elnökválasztáson. Eközben dúl a Deutsche Telekom lehallgatási botránya.

Az ember már nem is tudja, kit hívjon fel az SPD-nél, Kurt Becket-e, vagy rögtön Andrea Nahlest - fakadt ki a múlt héten bennfentes értesülések szerint Angela Merkel, Németország kereszténydemokrata (CDU) kancellárnője. A koalíciós partner szociáldemokraták (SPD) ugyanis bejelentették, hogy az egy év múlva esedékes államfőválasztáson önálló jelöltet indítanak Gesine Schwan 65 éves politológus, az odera-frankfurti német-lengyel Viadrina Egyetem rektornője személyében.

Hogy egy párt - amely taglétszáma és múltja alapján az ország legnagyobbja - önálló jelöltet indít a legmagasabb közjogi méltóságért, teljesen természetes. Ám a mai német belpolitikai konstellációban mégiscsak az a helyzet, hogy az SPD a keresztény uniópártok (CDU-CSU) mellett csak koalíciós partner a kormányban, s valamilyen oknál fogva a CDU-CSU vezetői úgy gondolták, a közös kormányzati felelősség közös államfőjelölttel jár. Mivel pedig Horst Köhler - aki 2004-ben a CDU és személy szerint Merkel javaslatára lett szövetségi elnök - bejelentette, hogy újra indul, természetesnek vették az SPD egyetértését, s hogy nem állít saját jelöltet.

Ám az SPD és elnöke, Beck sokáig semmit nem mondott. Azt sem, hogy önálló jelölttel indulnak, de azt sem, hogy támogatják Köhler újraválasztását. Ráadásul a közös kormányzást szabályozó koalíciós szerződésben sincs erről egy szó sem, s állítólag a koalíciós egyeztetőtanács ülésein sem került szóba a kérdés. S még az is lehet, hogy Becknek magánemberként nem is lett volna kifogása az egyébként rendkívül népszerű Köhler újraválasztása ellen - csakhogy ott volt és van az SPD balszárnya, elsősorban annak informális, de ambiciózus vezetője, a korábban a párt ifjúsági szervezetét, a Jusót vezető 37 éves Nahles pártalelnöknő. Elsősorban az ő környezetében támogatták a múlt héten pártelnökségi határozattá emelkedett javaslatot, hogy Schwan másodszor is nekifuthat az elnökválasztásnak.

A professzor asszony ugyanis egyszer volt már jelölt: 2004-ben afféle "amúgy sincs semmi vesztenivaló" választásként őt küldte ringbe Gerhard Schröder (SPD) akkori kancellár. Nem sok esélye volt a győzelemre, Köhler mégis a vártnál kevesebb szavazattal nyert, Schwan ugyanis a politikai ellenfél táborából is el tudott csábítani szavazókat. Ami egyébként nem csoda: nehéz belekötni a rendkívül dinamikus, slágfertig professzor asszonyba, aki bár mindig következetes baloldali volt, még pártja kedvéért sem kötött saját értékrendje szerint elvtelen kompromisszumokat. Amikor például az 1980-as években az SPD szerinte túl megértően bánt a kelet-európai diktatúrákkal - elsősorban a lengyellel -, abbahagyta a párt programalkotó bizottságában végzett munkáját.

Mostani jelöltségének bejelentése után is feladta a leckét ellenfeleinek. Az egyik legélesebb kérdés ma, ki hogyan viszonyul az egyre erősebb Baloldalhoz. Az egykori NDK-s állampártból és a különböző nyugatnémet mozgalmakból kinőtt Baloldal mára megkerülhetetlen, s a vele való együttműködés vagy együtt nem működés kérdése választóvíz. Erről a Hessen tartománybeli szociáldemokraták tudnák mesélni a legtöbbet, akik az idei tartományi választásokon először elutasították, majd esetleg mégis elfogadták volna a Baloldal támogatását - aminek következtében most parlamenti többség nélkül, ügyvezető kormányként továbbra is a Roland Koch vezette CDU van hatalmon.

Schwan szerint különbséget kell tenni a Baloldal mai vezetői és azok elsősorban külpolitikailag elfogadhatatlan nézetei - Oskar Lafontaine-t, a Baloldal társelnökét közönséges demagógnak nevezi -, valamint a párt több mint 4 millió választója között. A politikai feladat a Baloldal integrációja - fejtegette Schwan -, s az a kérdés, miként lehet egy rendszerváltás után az embereket bekapcsolni a demokráciába.

A reménybeli államfő persze könnyebben megengedhet magának ilyen magasztos célokat, mint az aktív politikus, akinek adott esetben konkrét koalícióról kellene döntenie. Igaz, a gyakorló államfő is könnyen beszél: Köhler a közelmúltban azzal növelte népszerűségi mutatóját, hogy szörnyetegnek titulálta a nemzetközi pénzpiacokat, megértő bólogatást váltva ki a hitelválság, az olaj- és az élelmiszerárak emelkedése miatt amúgy is elbizonytalanodott emberekből. Kérdés, hogy Köhler korábbi IMF-vezérigazgatósága erősíti-e, vagy éppenséggel gyengíti mostani állásfoglalását - az viszont e szempontból érdektelen, miként hat a közvéleményre. Az államfőről ugyanis egy év múlva a szövetségi gyűlés dönt, ahol már a Baloldal képviselői is ott ülnek majd, s a többség összetétele az idei őszi bajorországi tartományi választások során is változhat. Ott jelöltjének jó szereplésére igencsak szüksége lenne az önbizalmában alaposan megtépázott SPD-nek a jövő őszi országos parlamenti választások előtt - ami után amúgy sem akarja folytatni a mai nagykoalíciót. Igaz, ez egyik félnek sem szándéka.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Adatgyűjtögető életmód

Egyre gyűrűzik a német távközlési óriás, a Deutsche Telekom (DT) botránya, miután kiderült: a cég számon tartotta...

Berobbant egy flakon egy tuzséri ház udvarán: két gyerek súlyosan megsérült

Berobbant egy flakon egy tuzséri ház udvarán: két gyerek súlyosan megsérült

Vízpárát figyeltek meg a Holdon, ez fontos lehet

Vízpárát figyeltek meg a Holdon, ez fontos lehet

Tizenhárom embert gyilkoltak meg egy leszámolásban Mexikóban

Tizenhárom embert gyilkoltak meg egy leszámolásban Mexikóban

Marad a szép idő, bár az éjszaka felhős lehet

Marad a szép idő, bár az éjszaka felhős lehet

Átalakítja műsorrendjét az RTL

Átalakítja műsorrendjét az RTL

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk

Fülke: Nem a templom, nem az épület az igazi vesztenivalónk