A klímaegyezmény és az atomfegyverek terjedésének megakadályozása vált a napokban a nemzetközi diplomácia fő témájává, hátrébb szorítva az afganisztáni rendezést és a közel-keleti békét.

Másokat előreengedve minél kevesebbet és minél később kelljen csinálni – ez a hangulat jellemzi a globális felmelegedés megakadályozásáról az indonéziai Bali szigetén két évvel ezelőtt kezdődött, az idén decemberben Koppenhágában befejeződő tárgyalásokat. Pedig az új klímaegyezmény jelentőségét mindenki érzi, az ENSZ hét eleji New York-i közgyűlésén több mint száz vezető tárgyalt róla, köztük Bajnai Gordon magyar kormányfő, aki az esetleges 2012–2013-as magyar biztonsági tanácsi (BT) tagságért is lobbizott. Az eddigi legmagasabb szintű klímacsúcson Barack Obama amerikai és Hu Csin-tao kínai elnök is részt vett, utóbbi az első államfő Pekingből, aki ellátogatott a világszervezet éves összejövetelére.

Az USA vagy Kína lesz bátrabb az üvegházhatású gázok jelentős korlátozásában? – teszik fel sokan a kérdést. A két ország nagyjából fele-fele arányban felelős a világ károsanyag-emissziójának 40 százalékáért, a kompromisszum komoly lökést adna a globális megállapodásnak. Általánosan elfogadott, hogy a következő évtizedek hőmérséklet-növekedése nem lehet több 2 Celsius-foknál, de abban nincs egyetértés, hogyan kellene ezt elérni, és ki fizesse a számlát. Az EU minden államra kötelező, rövid távú korlátokat rögzítene, hogy teljesíteni lehessen az ENSZ célját: 2020-ra 25–40 százalékkal csökkenteni a káros gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU saját forrásaiból évi 2–15 milliárd dollárt adna a fejlődő országoknak, hogy teljesíteni tudják vállalásaikat, de a Világbank minapi jelentése 75 milliárdra becsülte a fejlődők éves költségét. Az USA és Kína eddig még nem jelezte, milyen mélyen nyúlna a zsebébe.

A nemzetközi előírásokat elutasító és az önkorlátozás hívének számító USA és Kína, valamint az EU vezetői New York után pár nappal Pittsburghben feszülhetnek egymásnak, ahol lapzártánk után tartják a húsz legfejlettebb és legnagyobb ország csúcstalálkozóját. A globális gazdasági válság nyomán tavaly novemberben először összeült G20 legkomolyabb kihívásának a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését jelölte meg Gordon Brown brit kormányfő, a felmelegedés megállítása utolsó esélyének nevezve a kiotói protokollt felváltó koppenhágai megállapodást.

A világ összesített GDP-jének 85 százalékát adó G20 napirendjén az egyre nagyobb figyelmet kapó klímaegyezmény mellett számos megszokott téma szerepel, a gazdasági válság kezelésétől a szegénység felszámolásán, a fejlődés biztosításán, a terrorizmus elleni harcon át a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásáig. A glóbusz legégetőbb problémáinak kezelését segítheti, hogy Obama a múlt héten módosította a Közép-Európába telepítendő, Moszkva által hevesen ellenzett rakétarendszertervet. Bár az USA a Lengyelországba és Csehországba szánt nagy hatótávolságú rakétákat és radarokat az iráni fenyegetéssel magyarázta, Oroszország ellenséges elképzelésnek ítélte, mondván, az elfogóeszközök az ő interkontinentális ballisztikus rakétáit is elpusztíthatják.

Az új rendszerben az amerikaiak először hajókra, majd európai területre kis hatótávolságú rakétákat helyeznek el – ráadásul ezekből akár több százat, szemben az eredeti tucattal. A Washington által racionális és költségvetési okokkal magyarázott visszalépést – amelyet az amerikai ellenzéki konzervatívok a gyávaság jeleként értékelnek – Oroszország gesztusként fogja fel. Bár nyilvánosan nem ígért cserébe semmit, Dmitrij Medvegyev orosz elnök megjegyezte, hogy „a politikában mindig van viszonzás, ha a partnereink meghallják az aggodalmainkat, mi is fogékonyabbak vagyunk az övéikre”.

Új Oroszország-politikát vázolt fel Anders Fogh Rasmussen új NATO-főtitkár is első jelentős külpolitikai beszédében. Washingtonnal egyeztetve közös rakétavédelemről és válságkezelésről, valamint a nukleáris technológiák elterjedésének a megállításáról szónokolt. Nem beszélt azonban arról, ami az oroszok szívét igazán nyomja. Hol húzódjon az atlanti szövetség keleti határa, felveszik-e végül a katonai elitklubba Ukrajnát és Grúziát? A NATO nem fogadja el orosz érdekszférának a volt Szovjetunió térségét, Moszkva viszont különleges regionális érdekeit hangsúlyozza.

Kelet-Európában – különösen Lengyelországban és a balti államokban – úgy érzik, az USA és a NATO a fejük fölött egyezkedik Oroszországgal, amelynek célja, hogy visszaszerezze befolyását a térségben. A kelet-európaiak nem csak gazdasági újragyarmatosítástól tartanak. A baltiak például kifejezetten arra kérték a NATO-t, erősítse meg chartájának nevezetes 5. cikkelyét, amely kimondja, hogy bármely tagállam elleni katonai támadás az összes többivel szembeni agressziónak tekintendő.

A következő hetekben, hónapokban derülhet ki, mire megy ki a játék. Az USA legnagyobb aggodalma Irán, amely amerikai értékelések szerint atomfegyvert akar. A Nyugat és Teherán október 1-jén kezd tárgyalásokat a nukleáris kérdésekről, de az USA addig nem tud jelentős nyomást gyakorolni Iránra, amíg Moszkva és Peking – az ENSZ BT állandó tagjaként – ellenzi a komolyabb szankciókat. Az amerikai és nyugati engedményekért cserébe Oroszország megértőbb lehet, Medvegyev például a múlt héten már nem utasította el az Irán elleni új büntetéseket. Moszkva részéről további kompromisszumként jöhet szóba, hogy nem szállítja le Iránnak az ígért légvédelmi rendszert.

Ezzel függhet össze, hogy Medvegyev a hétvégén elmondta, Simon Peresz izraeli elnök augusztusban Szocsiban megígérte, hogy a zsidó állam nem támadja meg Iránt. Izrael eddig inkább a katonai erő bevetését hangoztatta az iráni atomfegyver kifejlesztésének megakadályozására. Ám ahogy az iráni atombomba nukleáris fegyverkezési hajszát indíthat el a térségben, egy izraeli támadás is beláthatatlan következményekkel járhat, felszítva a terrorizmust – ami sem Washingtonnak, sem Moszkvának nem érdeke.

Az iráni nukleáris vita felülírta az Obama által ez év elején még prioritásnak nevezett afganisztáni–pakisztáni rendezést. Talán azért is, mert az ottani helyzet egyre reménytelenebb. Stanley McChrystal tábornok, az Afganisztánban állomásozó NATO- és amerikai csapatok parancsnoka hétfőn kiszivárgott bizalmas jelentése szerint a misszió valószínűleg kudarcot vall, ha nem növelik tovább a már százezres kontingens létszámát. Obama azonban nem akar újabb katonákat küldeni, amíg a stratégia nem világos. Ráadásul nemcsak a közvélemény ellenzi, de a Demokrata Pártban is egyre kevesebben támogatják az afganisztáni háborút.

Az elnökségét külpolitikai ambíciókkal kezdő amerikai elnök egy másik reménye is odaveszett. Abban bízott, hogy első ENSZ-közgyűlésén legalább egy diplomáciai áttörésről, az izraeli–palesztin béketárgyalások újraindításáról beszámolhat. De megbízottja, George Mitchell legutóbbi látogatása sem járt sikerrel, nem tudta rávenni Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, hogy függessze fel a ciszjordániai zsidó telepek bővítését, amit Mahmúd Abbász palesztin elnök a tárgyalások feltételeként követel. Így aztán a kedden New Yorkban tartott hármas csúcs csak a közös fotózásra volt alkalmas.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ellenzéki polgármesterjelölt lett az apa, akinek a fiát egy hitleres paródiavideó miatt hurcolták meg

Ellenzéki polgármesterjelölt lett az apa, akinek a fiát egy hitleres paródiavideó miatt hurcolták meg

Kína visszacsap a kereskedelmi háborúban, újabb amerikai importcikkekre vet ki pótvámot

Kína visszacsap a kereskedelmi háborúban, újabb amerikai importcikkekre vet ki pótvámot

Nőként ment nagyot egy férfiuralta iparban, most a Disney és az Apple ellen indul

Nőként ment nagyot egy férfiuralta iparban, most a Disney és az Apple ellen indul

Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

A kormány rá akar venni bennünket, hogy együnk több dinnyét

A kormány rá akar venni bennünket, hogy együnk több dinnyét

A nyelviskolák is küzdenek a tanárhiánnyal

A nyelviskolák is küzdenek a tanárhiánnyal