szerző:
HVG

Bírósági ítéletek, magánéleti visszásságok napvilágra kerülése, a média feletti befolyással való visszaélés vádja veszélyeztetik Silvio Berlusconi olasz kormányfő hatalmon maradását.

A törvény előtt mindenki egyenlő – ezzel a rövid, kézenfekvő indoklással semmisítette meg a múlt héten az olasz alkotmánybíróság az ország négy legmagasabb rangú közméltóságának, az állam- és kormányfőnek, valamint a parlament két háza elnökének a hivatali idejükre mentelmi jogot biztosító törvényt. Az igazságügy-miniszterről Alfano-törvénynek, de lex Berlusconinak is nevezett regulát nem sokkal a milliárdos médiamágnás-miniszterelnök tavalyi hatalomra jutása után nyomták át a parlamenten. Nem először, Berlusconi korábbi kormányzása idején, 2004-ben már született hasonló törvény, de az alkotmány őrei azt is érvénytelenítették.

Az önmagát Itália valaha volt legjobb miniszterelnökének nevező Berlusconi a döntés nyomán éktelen haragra gerjedt, legendás kötélidegzete ezúttal cserbenhagyta. Immár nemcsak az elfogult vörös bíráknak, a kinyírására szövetkezett baloldali médiának rontott neki, hanem a köztiszteletben álló Giorgio Napolitano államfőt – mint egykori kommunistát – is az ellene szőtt ármány felelős szereplőjének nevezte.

Idegessége érthető, hónapok óta botrányaitól hangos az ország. A tavasszal államférfihoz méltatlan magánéleti kicsapongásai, fiatalkorúakkal, fizetett call girlökkel római rezidenciáján töltött pásztorórái kerültek az újságok címlapjára. Skandalumokat okozott az is, hogy – a három országos kereskedelmi csatorna és a legnagyobb lap- és könyvkiadó tulajdonosaként, valamint a közszolgálati médiumok befolyásolásával – folyamatosan visszaél az olasz média 90 százaléka feletti hatalmával. A közszolgálati tévében például utasítására főműsoridőbe tettek át egy éjszakai politikai talk show-t, mert ő volt a meghívott vendég. Sorra perelte be több millió euróra azokat az olasz és külföldi lapokat is, amelyek kritikus cikkeket, kompromittáló fotókat közöltek róla. A médiumok vezetőit annyira megfélemlítette, hogy híradásaikban sokan nem mertek beszámolni a szexbotrányairól, és nem adtak le reklámot a Velencében szeptemberben nagy sikert aratott Videocracy című dokumentumfilmről, amely nem éppen kedvező képet fest arról, hogyan alakította át az olasz médiakultúrát Berlusconi.

Mindez mérhetően visszavetette népszerűségét. Berlusconi folyamatosan arra hivatkozik ugyan, hogy az olaszok még mindig több mint 68 százaléka őt tartja az ország vezetésére legalkalmasabb politikusnak, ám több közvélemény-kutatás szerint az arány már 50 százalék alá csökkent – ami egyébként másfél évi kormányzás után, a gazdasági válság közepette még mindig szép eredmény. Aggasztóbb lehet, hogy az emberek kétharmada – tehát sokan saját szavazótáborából is – egyetért az alkotmánybíróság döntésével, a viselt dolgairól rendszeresen, nagy terjedelemben beszámoló „ellenséges” újságok példányszáma pedig nő. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Videocracyból is a tervezett kópiák kétszeresét rendelték a mozik, és szeptember első hétvégéjén több tízezren tüntettek Rómában Berlusconi sajtó- és szólásszabadság-korlátozó lépései ellen.

Nincs a világon még egy ember, akit annyi üldöztetés ér, mint engem – kesergett a 73 éves kormányfő. Igazának illusztrálására számokat sorolt: az utóbbi 15 évben több mint 2500 bírósági meghallgatásra kapott idézést, 530 házkutatást végeztek a cégeinél, több mint 200 millió eurót költött jogi tanácsadókra és bírókra. Bocsánat – helyesbített – ügyvédekre. A nyelvbotlás árulkodó: az ellene indított több mint száz perben nemegyszer bíróvesztegetés a vád. Például abban az ügyben, amiért épp az alkotmánybírósági verdikt előtt néhány nappal egy milánói bíróság 750 millió euró kártérítésre kötelezte a kormányfő Fininvest nevű cégbirodalmát, amiért az 1991-ben bírák lefizetésével halászta el a Mondadori kiadót legfőbb riválisa, Carlo De Benedetti üzletember elől.

A gyors egymásutánban meghozott két bírósági döntés mögött Berlusconi immár nemzetközi összeesküvést vizionál, mondván: nem lehet véletlen, hogy a külföldi média is az ő és „ezen keresztül a dolgos, tisztességes olasz nép” becsmérlésével van tele. Az utóbbi fél évben Európában és a tengerentúl is tág teret szentelnek a lapok és a tévécsatornák a Berlusconi-jelenségnek, amely a nyugati világban szokatlan értelmezése a demokrácia játékszabályainak. A berlusconizmusnak nevezett „italicumra” sokáig csak rácsodálkoztak külföldön, most gyakran ki is mondják: sajátos hatalomértelmezési politikájával a kormányfő aláássa az olasz demokráciát.

A népből jött, saját erejéből 6,5 milliárdos vagyont felhalmozott, de a néphez még mindig közvetlenül – nemritkán frappáns kiszólásokkal, sikamlós viccekkel – szóló, az átlagember bajaira érzékeny politikus imázsát 15 éve ügyesen építő Berlusconi feje fölött most, úgy tűnik, összecsaptak a hullámok. Lassan a szövetségesei is kihátrálnak mögüle, nem remélik már, hogy karizmájával és pénzével összetartja a jobboldalt. A pártjába beolvadt Szabadság Szövetség vezetője, Gianfranco Fini védelmébe vette az alkotmánybíróságot és Napolitanót, a szélsőséges Északi Liga pedig rendre érzékelteti, hogy nagy árat követel a Berlusconi melletti kiállásért.

Mások is a Berlusconi-éra utáni időkre készülnek. Luca Cordero di Montezemolo, a Fiat és a Ferrari első embere, a Gyáriparosok Szövetségének nagy tekintélyű volt elnöke nyilván nem véletlenül az alkotmánybírósági döntés napjára időzítette A jövő Olaszországa nevű alapítványának – sokak szerint pártkezdeményének – bemutatását. A római eseményen részt vett Fini mellett Enrico Letta, a romokban heverő baloldali Demokrata Párt egyik prominense, valamint, mintegy az egyház képviseletében, a Szent Egyed Közösség vezetője, Andrea Riccardi. Valamennyien arról beszéltek, hogy meg kell szüntetni az ország kettéosztottságát, hidat kell építeni a jobb- és a baloldal között, mert az országot csak a középerők összefogásával lehet kihúzni a politikai, intézményi válságból. A közép felé orientálódik a kis kereszténydemokrata utódpárt UDC vezetője és a demokratáktól távozni készülő volt római polgármester, Francesco Rutelli is. Az ilyen kísérleteket Berlusconi eddig mindig ügyesen hatástalanította, de most mintha kiütötte volna az ellene szőtt „összeesküvés”. Ha azonban az olaszok ismét megsajnálják sorozatos meghurcoltatása miatt, még akár fel is állhat a padlóról.

VÁSÁRHELYI JÚLIA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megszüntetné az első osztályú vasúti kocsikat egy német politikus

Megszüntetné az első osztályú vasúti kocsikat egy német politikus

Pars Krisztián szinte biztos, hogy megy Dohába

Pars Krisztián szinte biztos, hogy megy Dohába

Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái

Sztrájkra készülnek a jövő héten a Ryanair pilótái

Ingyen próbatermet kaphat a Tankcsapda Debrecentől

Ingyen próbatermet kaphat a Tankcsapda Debrecentől

A politikusok fizetését már felzárkóztatta Európához az Orbán-kormány

A politikusok fizetését már felzárkóztatta Európához az Orbán-kormány

Sok tragédia egyike lesz, vagy áttörést hoz az autó után kötött kutya pusztulása?

Sok tragédia egyike lesz, vagy áttörést hoz az autó után kötött kutya pusztulása?