szerző:
HVG

A józan ész mellett a hatalmi érdekek egybeesése kellett, hogy évszázados ellenségeskedés után enyhüljön a viszony Törökország és Örményország között. A konfliktus azonban még korántsem oldódott meg.

Az örmény határhoz legközelebbi török város, Kars melletti hegyen egy betonszobor két emberalakja néz szembe egymással. Az 50 méter magas műalkotás befejezetlen, a kolosszusokat összekapcsoló hatalmas kezeket ugyanis nem rakták a helyükre, elhagyatottan hevernek a közelben. A két nép kibékülését jelképező emlékművet a török nacionalisták nyomására bontásra ítélték, a végső döntés az ankarai kormányra vár. „Erre a sorsra jut a békefolyamat is” – kesergett a szobrot tavaly megrendelő Naif Alibeyoglu, aki tíz év után idén márciusban távozott Kars polgármesteri székéből.

A torzók hűen jelképezik a valóságot. Törökország és Örményország történelmi lépést tett a kibékülés felé, amikor múlt szombaton Zürichben aláírták a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a határ megnyitásáról szóló megállapodást. Az évszázados gyűlöletet megszüntetni kívánó, tavaly kezdődött békefolyamat azonban majdnem megbicsaklott a ceremóniára tervezett nyilatkozatok miatt. Végül a svájci közvetítők és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter közbeavatkozása révén háromórás csúszással megszületett az alku, a szokásos ünnepi beszédek azonban elmaradtak.

Aligha borulnak rögvest egymás nyakába örmények és törökök. Sőt a megállapodás ellen máris többfelé hevesen tiltakoznak. Örményországban, valamint az örmény diaszpórában – így Bejrútban, Párizsban és Los Angelesben – tízezrek tüntettek, mivel Ankara továbbra sem ismerte el, hogy népirtás volt másfél millió örmény lemészárlása az első világháború idején az Oszmán Birodalom keleti felében. A 3 milliós Örményországban és a kétszer akkora nemzetközi diaszpórában a mai napig élénken élnek a tragikus események, még a fiatalok körében is, akik számára Törökország maga a megtestesült gonosz. A Libanonban élő 150 ezer örmény szinte mindegyike a „nagy katasztrófa” túlélőinek a leszármazottja.

A török nacionalisták is elégedetlenek, mivel Jereván nem vonta ki csapatait Azerbajdzsánból, amelynek legfőbb patrónusa – a nyelvi és kulturális kötődések okán is – Törökország. Ankara 1993-ban zárta le keleti határát, miután az örmény hadsereg elfoglalta az örmény kisebbség által lakott, Azerbajdzsánba ékelődött Hegyi-Karabahot és vele együtt az azeri területek ötödét. Baku árulással vádolta Ankarát, és azzal fenyegetőzött, hogy korlátozza Törökország részvételét az azeri szénhidrogénkészletek kitermelésében és exportálásában.

A nacionalista érzelmeken azonban mind a két nép soraiban sokan felülemelkedtek. A mégoly konzervatív és rendkívül befolyásos örmény diaszpóra például már nem hangoztatja annyira harsányan északkelet-anatóliai területi követeléseit Törökországgal szemben. Örményországból sokan örömmel látogatnának el történelmük kelet-törökországi emlékeihez, így például az Ararát hegyhez, amelyen a Biblia szerint Noé bárkája megrekedt az özönvíz elmúltával. Jereván pedig tárgyalásokat kezdett Bakuval a megszállás megszüntetéséről.

Törökország sem tagadja már olyan vehemensen az örményekkel szembeni oszmán visszaéléseket. A mostani megállapodás alapján a két ország történészei és nemzetközi kutatók bizottságot hoznak létre, hogy a korabeli dokumentumok alapján megvizsgálják, mi is történt 1915–1918 között. A főként a biztonsági szervezetek által fűtött török nacionalistákkal szembeni társadalmi fellépés erejét pedig jól mutatta a 2007-ben meggyilkolt Hrant Dink örmény származású török újságíró temetése, amely az örmények iránti szolidaritás rendkívüli megnyilvánulásává vált (HVG, 2007. február 10.).

A társadalmi változások is hozzájárultak ahhoz, hogy a jereváni és az ankarai kormány saját érdekeit érvényesítse. A Szovjetuniótól 1991-ben függetlenné vált, de még ma is a régi szovjet szegénységben lévő Örményország számára kiutat jelenthet a török kapcsolat. Az ország elszigetelt, mivel azeri határa is le van zárva, tranzitkereskedelme Grúzián keresztül zajlik. A pénzügyi válság tovább rontott a helyzeten, örmény vendégmunkások hada tért vissza Oroszországból, a helyi valuta, a dram árfolyama a harmadával gyengült a dollárral szemben. Ráadásul Szerzs Szarkiszjan örmény államfő tavaly áprilisi megválasztását csalások és véres ellenzéki tüntetések árnyékolták be, az elnök a külpolitikai áttöréssel igyekszik rehabilitálni magát otthon és külföldön.

A Törökországban 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) továbbra is célja az EU-csatlakozás, amelynek egyik feltétele az örmény kérdés megoldása. Az eddigi reformok révén a török gazdaság a 17. legnagyobbá nőtt a világon, az AKP vezetése pedig folytatni szeretné az ország gazdasági felvirágoztatását és a szegény rétegek felemelését, akár a régi nemzeti tabuk ledöntése árán is. Tayyip Erdogan kormánya ezért meghirdette a „problémamentes szomszédpolitikát”, támogatja a ciprusi békefolyamatot, és elődjeinél kezdeményezőbb a kurd kérdés rendezésében is. Az örmény–török kibékülés Ankara regionális hatalmi ambíciói előtt is új lehetőségeket nyit.

Washington és Moszkva is segítette a közeledést. A tavalyi elnökválasztási kampányában még az örmény népirtás elismerését ígérő Barack Obama elnök diplomatikusan hallgatott, hogy elősegítse a megállapodást. Az örmény–török kiegyezés révén az USA felmelegítheti az iraki háború miatt megromlott viszonyát a kulcsfontosságú NATO-szövetséges Törökországgal, egyúttal biztosíthatja a kőolaj- és földgázvezetékek új útvonalait a Kaszpi-tenger térségéből a Nyugat felé. Sőt alternatív utánpótlási vonal is nyílhat Afganisztán irányába.

Ami pedig Moszkvát illeti, a tavalyi grúz–orosz háború után a Kremlben is egyre fontosabbnak tartják a regionális stabilitást. Orosz cégek jelentős tulajdonrészesedést szereztek az örmény infrastruktúrában – vasútban és energiahálózatokban –, amelyeket továbbfejlesztenének. Az amerikai és az orosz érdekek azonban csak részben esnek egybe. Az örmény–török béke révén megoldódó karabahi konfliktus Moszkva számára azt jelentené, hogy az Örményországban állomásozó katonái békefenntartóként őrizhetnék az örmény terület és Hegyi-Karabah között létesítendő folyosót, Oroszország pedig növelhetné az azeri energiaforrások feletti befolyását, ezáltal csökkentve a rivális Nabucco gázvezeték forrásait.

Valamennyi számítás azonban csak akkor válhat valóra, ha a két ország parlamentje ratifikálja a megállapodást. Erdogan világossá tette, hogy a karabahi, valamint az örmény–török rendezés szorosan összekapcsolódik. Azaz ha az örmények nem kezdik el a kivonulást, Ankara politikailag nehezen tudná megnyitni az átkelőket, s miközben a diplomáciai kapcsolatokat felveszik, a határok zárva maradnának.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Bivalyerős chipet tett le az asztalra a Huawei, a mesterséges intelligencia veheti hasznát

Bivalyerős chipet tett le az asztalra a Huawei, a mesterséges intelligencia veheti hasznát

Nagy a baj: már az űrből is látni az amazonasi erdőtüzeket

Nagy a baj: már az űrből is látni az amazonasi erdőtüzeket

Dél-koreaiak haltak meg a kismarosi vonatbalesetben

Dél-koreaiak haltak meg a kismarosi vonatbalesetben

Meglepő módon is betehet az emberiségnek a légszennyezettség

Meglepő módon is betehet az emberiségnek a légszennyezettség

Holtan találták az egyik eltűnt barlangászt a lengyel Tátrában

Holtan találták az egyik eltűnt barlangászt a lengyel Tátrában

A tátrai hegyimentők szerint "nagyon valószínű", hogy a másik barlangász sem él már

A tátrai hegyimentők szerint "nagyon valószínű", hogy a másik barlangász sem él már