szerző:
Weyer Béla

Megnehezíti Angela Merkel kancellár dolgát Berlinben, hogy a kereszténydemokrata–liberális pártszövetség – részben a német részvétel miatt a görög mentőcsomagban – elvesztette kormányzati többségét Észak-Rajna–Vesztfáliában.

 

©

 Amikor hétfőn reggel, röviddel fél kilenc után Berlinben Angela Merkel német kormányfő (képünkön) a kancellária épületében az újságírók elé állt, a szokatlanul korai időpontban nem lehetett eldönteni, hogy az utóbbi napok eseményei közül mi viselte meg jobban az arcvonásait. A görög válság, az eurózónát megrendítő spekulációk, a hétvégén nagy erőfeszítéssel és jelentős német tehervállalással összehozott hatalmas mentőcsomag (lásd Gigantikus uniós krízisalap című írásunkat), vagy pártjának, a kereszténydemokrata uniónak (CDU) az Észak-Rajna–Vesztfália tartományban rendezett parlamenti választásokon elszenvedett veresége. „Megvédjük az emberek pénzét Németországban” – summázta a kancellár a brüsszeli megállapodás eredményét. Hogy a saját kormányzati mozgásterét, egyszerűbben szólva hatalmát meg tudja-e védeni, az már más kérdés a düsseldorfi parlamentben elveszített többség után.

Németország legnépesebb tartományában – minden ötödik választó ott lakik, vasárnap 13,3 millió szavazót vártak az urnákhoz – eddig kényelmes koalíciós többségük volt a kereszténydemokratáknak és a liberális szabaddemokratáknak (FDP). Vagyis a tartományi helyzet pontosan megfelelt az országos hatalmi konstellációnak. Most ez megváltozott, az 59,3 százalékos részvétellel tartott tartományi voksoláson 34,6 százalékával a CDU formálisan nyert ugyan – igaz, mindössze egytized százalékponttal megelőzve a 34,5 százalékot elért szociáldemokratákat (SPD) –, de elveszítette a kormánytöbbséget. Eredménye több mint tíz százalékponttal elmarad ugyanis az öt évvel ezelőttitől, és mivel koalíciós partnere, az FDP gyakorlatilag csak megismételni tudta 2005-ös teljesítményét (6,7 százalék), ez kevés a CDU/FDP tartományi kormány továbbviteléhez.

Így pedig a kétkamarás német törvényhozásban, ahol az alsóház, a Bundestag után (ahol továbbra is megvan a Merkel-kormány többsége) a felsőházon, a Bundesraton is túl kell jutnia a törvények jelentős részének, odalett az uniópártok és a liberálisok többsége. Mert a Bundesratot a tartományok képviselői alkotják, és az egyes országrészek mérete szerint súlyozott szavazatok alakulásán múlhat egy-egy törvény sorsa. A CDU a bajor CSU-val és az FDP-vel a lehetséges 69 voksból eddig 37-et birtokolt, és ebből veszített most el hatot, jócskán elmaradva ezzel az abszolút többségtől. Merkelnek ezentúl úgy kell kormányoznia Berlinben, hogy a Bundesrat jóváhagyását igénylő minden egyes törvényjavaslathoz alkalmi koalíciókat köt szociáldemokrata vagy vegyes kormányzású tartományokkal, ha azt akarja, hogy megkapja a felsőház támogatását.

Ennek fényében szinte másodlagos, milyen lesz a düsseldorfi tartományi kormány összetétele. Annál is inkább, mert ezt lapzártánkkor még senki sem tudta. Annyi biztos, hogy egyik nagy vezető politikai irányzat sem tud önmagában kormányt alakítani, de még természetes szövetségesével (a CDU-nál ez az FDP, az SPD-nél a Zöldek) sem képes rá. A lehetséges variánsok közül a nagykoalíciót az SPD tartományi elnöke és listavezetője, Hannelore Kraft már a választási eredmény ismeretében kizárta – így a CDU/FDP megpróbálhatja magához édesgetni a zöldeket. Ők csaknem hat százalékponttal növelni tudták öt évvel korábbi eredményüket, és a választás igazi nyertesei. Valószínűleg „megfizethetetlenül” nagy árat kérnének, például a tervezett szénerőmű-beruházások leállítását, amit a konzervatívok soha nem adnának meg.

Kulcsszerep juthat így a Baloldal pártnak, amely sikeresen átlépte az ötszázalékos küszöböt, s ezzel a 16 tartományból már tizenháromban van parlamenti képviselete. Hogy aztán formális SPD–Zöld–Baloldal koalíció lesz-e a vége, vagy a Baloldal csak kívülről támogatva megválasztja Kraftot Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnökének (a 90 szociáldemokrata–zöld képviselőnek mindössze egyetlen szavazat hiányzik ehhez a 181 fős parlamentben), az már párttaktikai egyeztetések kérdése. Mindenesetre Kraft a kampányban nem követte el azt a hibát, amit korábban párttársa, Andrea Ypsilanti Hessen tartományban, aki annak idején eleve kizárt mindenféle együttműködést a Baloldallal, és mikor hasonló helyzetbe kerülvén mégis hajlandó lett volna elfogadni a sok SPD-s szemében még mindig „túl vörös” baloldali képviselők voksát, akkor saját pártjában vonták meg tőle a támogatást. Nem szeretem a „kizárósdit” – mondta erről Kraft a kampányban, így maradt manőverezési lehetősége arra, hogy a nyugati országrészben is kormányzati felelősségbe emelje a Baloldalt.

Hogy a választási eredmények ilyetén alakulásában mekkora szerep jutott a belpolitikai és annál is szűkebb, tartományi kérdéseknek, illetve a nemzetközi helyzetnek, pontosabban a görög válságnak, és az ebből Németországra háruló terheknek, azt az elemzők valószínűleg hetekig boncolgatják majd. Kétségtelen, Merkel pártjának nem tett jót, hogy épp a választás előtti utolsó munkanapon, pénteken szavazta meg a Bundestag, és ütötte rá a pecsétet a Bundesrat arra a törvényre, amely alapján a német állam garanciát vállalt a görögöknek nyújtandó 22,4 milliárd eurós hitelre. Ezt ugyanis nem csupán a bulvárlapok, de még a CDU-val szövetséges FDP tartományi listavezetője, Andreas Pinkwart is az adófizetők pénzével való gondatlan bánásmódként tálalta, ami aligha segítette a konzervatívok esélyeit.

Ugyanakkor az SPD-nek sem hozott semmit, hogy hevesen ostorozta a Merkel-kormány ez irányú lépéseit, a végszavazásnál pedig tartózkodott – miközben a Zöldek megszavazták a segélycsomagot, és két nap múlva csaknem a duplájára emelték mandátumaik számát a düsseldorfi parlamentben. A választói magatartás kiszámíthatatlanságát erősíti, hogy az állami hitelgaranciát elutasító, a politika gazdasággal szembeni primátusának helyreállítását követelő, a devizaspekulánsokat „öltönyös talibánoknak” tituláló Baloldal is szavazatokat tudott elhódítani a nagy pártoktól. Jelentős szerepet játszott az adókönnyítések körüli hercehurca is. A tavaly őszi Bundestag-kampányban különösen az FDP jeleskedett az adómérséklések ígérgetésében, amiből semmi sem lett, sőt hétfőn Merkel már azt is kénytelen volt bejelenteni, hogy 2012-ig nem is lesz belőle semmi. A legvalószínűbb magyarázat, hogy ezúttal a bizonytalanságok összessége okozta a fordulatot, a CDU vereségét – amihez hasonlót egyébként öt évvel ezelőtt az SPD kényszerült elszenvedni ugyanebben a tartományban, és ami akkor a Schröder-kormány végének a kezdetét jelentette.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Folk György / Brüsszel Világ

Gigantikus uniós krízisalap

„Az eurózóna tagországai a maastrichti kritériumok szerint működtetett valutaunió helyett a támogatások uniója mellett...

Lesújtottak a világ első "törvényen kívüli" tengeri lakhelyére Thaiföldön

Lesújtottak a világ első "törvényen kívüli" tengeri lakhelyére Thaiföldön

A christchurchi merénylet bosszúja volt a Srí Lanka-i robbantássorozat

A christchurchi merénylet bosszúja volt a Srí Lanka-i robbantássorozat

Csődbe ment az egyik mobilgyártó

Csődbe ment az egyik mobilgyártó

Szereti a Paintet? A Microsoft végre döntött a sorsáról

Szereti a Paintet? A Microsoft végre döntött a sorsáról

Újabb veszély leselkedik a leégett Notre-Dame-ra: az eső

Újabb veszély leselkedik a leégett Notre-Dame-ra: az eső

Elfogták a veszprémi férfit, aki verekedés közben megölt egy vendéget

Elfogták a veszprémi férfit, aki verekedés közben megölt egy vendéget