szerző:
HVG

Az amerikai elnökválasztási kampányt is befolyásoló csata zajlott Wisconsinban a szakszervezetek körül.

Scott Walkert két éve még kevesen ismerték, most viszont az amerikai republikánusok új hőse, egyben az USA történetében az első kormányzó, akit ellenjelölt állításával megpróbáltak visszahívni a hivatalából, de nem jártak sikerrel. A Wisconsinban tartott június 5-ei rendkívüli szavazáson – amit a szakszervezetek és a demokraták 900 ezer aláírással kényszerítettek ki – nagyobb többséggel verte meg ellenfelét, mint a 2010-es kormányzóválasztáson. A voksolás viharos időszakot zárt le, melynek során tavaly a Michigan-tóval határos északi államban szakszervezeti aktivisták szállták meg a törvényhozás épületét, a demokrata szenátorok pedig egy időre a szomszédos Illinois államba távoztak, hogy megakadályozzák a visszahívási kísérletet kiprovokáló törvény elfogadását, de kudarcot vallottak.

A kormányzó kezdeményezésére, és a fenyegető 3,6 milliárd dolláros költségvetési hiány eltüntetésére hivatkozva, a republikánus többségű törvényhozás megvonta ugyanis a kollektív bértárgyalás jogát a szövetségi állami és helyi közalkalmazottak szakszervezetétől (AFSCME), egyben megemelte a közalkalmazottak egészségügyi és nyugdíjjárulékát, ami számukra 8 százalékos jövedelemcsökkenést eredményezett. A sors fintora, hogy a jelenleg 1,4 millió tagot számláló AFSCME-t – amely az AFL-CIO amerikai szakszervezeti szövetség egyik legnagyobb tagja – éppen abban a Wisconsinban alapították 1932-ben, amely 1959-ben az USA első államaként adta meg a kollektív bértárgyalás jogát a közalkalmazottaknak.

Nem ez az első törvény, amely korlátozni igyekszik a közalkalmazotti szakszervezetek mozgásterét, s egy füst alatt az érdekvédelmi szervezetek működését. Az amerikai szakszervezeti mozgalom – ahogyan ezt számos hollywoodi film is tanúsítja – az 1950-es években élte a hőskorát, amikor a munkavállalók 35 százalékát tudhatta a tagjai között. Az eróziót az 1973-as első olajválságot követő gazdasági sokk és a Ronald Reagan elnök fémjelezte politika indította el. Korszakos jelentőségűnek tartják, hogy Reagan röviddel a hivatalba lépése után, 1981-ben kirúgatta mind a 11 ezer, szakszervezete felhívására sztrájkoló légiirányítót, s az újak kiképzéséig a helyükre katonai szakembereket ültetett. A hagyományos ipari tevékenység visszaszorulásával és a szolgáltatási szektor térnyerésével, majd a globalizációval a magánszektorban drámaian csökkent a szakszervezeti tagság, amelynek aránya már nem éri el a 7 százalékot.

A még mindig nagy arányban szervezett közalkalmazottakat a válság állította a célkeresztbe. A támadási felületet az adta, hogy miközben a magánszektorban a krízis miatt elbocsátások és fizetéscsökkentések zajlottak, a szakszervezeti megállapodásoknak köszönhetően a tisztviselők, tanárok vagy rendőrök mások számára elképzelhetetlenül jól finanszírozott egészségbiztosítással, nyugdíjfeltételekkel és biztos állással rendelkeztek az egyre jobban megpumpolt adófizetők pénzéből. Wisconsinban, de még a liberális New Yorkban is felzúdulást keltett például, hogy a tanárok besorolásánál a kollektív szerződések értelmében a teljesítménynél sokkal többet nyomott a latban a szenioritás.

Walker ugyanakkor egyelőre nem akar olyan jogszabályt, amely mindenki számára választhatóvá tenné a szakszervezeti tagságot. Indiana az idén tavasszal – az előzőt egy évtizeddel követve – a 23. USA-tagállam lett, amely úgynevezett „jog a munkához” törvényt hozott. Ez megtiltja, hogy a munkavállalót akkor is tagdíj fizetésére kötelezzék olyan munkahelyen, ahol szakszervezet működik, ha nem is akar belépni. Az évtizedek óta létező jogszabályok – amelyek a többi államban érvényben vannak – előírják ugyanis, hogy a munkaadó mindenki fizetéséből levonja és az érdekvédelmi szervezetnek átutalja a tagdíjat. Ez évi ezer dollár is lehet, s a tapasztalatok szerint a szakszervezetek tagsága és bevétele jelentősen csökken – a befektetők érdeklődése viszont nő – azokban az államokban, ahol „jog a munkához” törvényt fogadtak el.

A demokraták attól tartanak, hogy a wisconsini példa több módon is ellenük dolgozik az idei elnökválasztási kampányban. Barack Obama elnök négy éve fölényesen hozta az államot, amely két éve republikánus kezekbe került. Walkerhez a mostani választáskor ömlöttek a dollármilliók – a szólásszabadságra hivatkozva a kampányfinanszírozás előtti gátakat lebontó 2010-es amerikai legfelső bírósági döntés által szélesre tárt kapun – a republikánus politikai akcióbizottságokból és a konzervatív pénzemberektől, akik novemberig mindent megtesznek azért, hogy Obamát ne válasszák újjá. Ha pedig államról államra megtörik a szakszervezetek befolyását, s megtizedelik a tagságát, akkor a demokraták egyszerre veszítik el fontos pénzgyűjtőiket és talpasaikat, akik a választások napján fáradhatatlanul mozgósítják a párttal szimpatizáló szavazókat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Még gazdagabbak lettek az orosz milliárdosok – íme a lista

Még gazdagabbak lettek az orosz milliárdosok – íme a lista

Magyarországnak is tesz egy ajánlatot Kína

Magyarországnak is tesz egy ajánlatot Kína

Belgrádi békement – Szijjártó Péter is Vucsics mellett

Belgrádi békement – Szijjártó Péter is Vucsics mellett

Megszólalt a Samsung, hogy miért törhetett el egy-két nap után az összehajtható telefonjuk kijelzője

Megszólalt a Samsung, hogy miért törhetett el egy-két nap után az összehajtható telefonjuk kijelzője

Ezért is eszünk annyit az ünnepekkor, mintha nem lenne holnap

Ezért is eszünk annyit az ünnepekkor, mintha nem lenne holnap

Nem érdemes bliccelni a vonatokon, a pótdíjak egyre nagyobb részét behajtja a MÁV

Nem érdemes bliccelni a vonatokon, a pótdíjak egyre nagyobb részét behajtja a MÁV