szerző:
Poór Csaba

Versengve igyekszik erősíteni befolyását Washington és Peking a dél-csendes-óceáni kis szigetországokban.

AHold felszínénél is nagyobb, összesen 40 millió négyzetkilométer kiterjedésű óceánt ellenőriznek – így próbálta a 16, többnyire kis államot, köztük például Vanuatut, Naurut, Palaut vagy a mindössze 1500 lakosú Niuét egyesítő Csendes-óceáni Szigetek Fórumának fontosságát hangsúlyozni annak főtitkára, Tuiloma Neroni Slade, amikor nemrég a Cook-szigetek fővárosában, a Rarotonga szigeti Avaruában megnyitotta a regionális együttműködési szervezet éves értekezletét. Szavait a tanácskozás résztvevőinek összetétele is alátámasztotta – nemcsak a tagállamok, így a térségben meghatározó szerepet játszó Ausztrália és Új-Zéland képviseltették magukat magas szinten, hanem az 1971-ben alapított fórum történetében az első amerikai külügyminiszterként Hillary Clinton is ott volt.

Vagyis Washington egyértelműen jelezte, felértékelődőben van számára a hatalmas, ám ritkán lakott régió, amelynek befolyásolásáért egyre élesebb versenyt kell vívnia az arrafelé is rendkívül aktív Kínával. Peking segélyekkel és hitelekkel igyekszik megvetni a lábát a térségben: az utóbbi időben összesen 600 millió dollárt, évről évre többet költött ilyen célokra. 2005-ben még csak 23 millió dollárt juttatott a régióba, tavaly viszont a Sydneyben működő független külpolitikai kutatóközpont, a Lowy Institute becslése szerint már 200 milliót. Az alig százezer lakosú Tonga-szigetek például éves GDP-jének csaknem a harmadával adósa Kínának.

Az ázsiai országból érkezett kedvezményes hitelek segítségével több mint nyolcvan létesítménnyel gazdagodott a jelentős részben a XVIII. századi brit hajós, James Cook által feltárt szigetvilág. Pápua Új-Guineán például stadion, a Cook-szigeteken rendőrkapitányság és bíróság, Szamoán uszodaközpont, a Tonga-szigeteken új kikötő épült, és a királyi palota bővítésére is használtak fel pekingi pénzt, amiből jutott a 2006-os puccs óta katonai kormányzat által irányított Fidzsi-szigeteknek is. Kína és Új-Zéland közösen nyitott 36 millió dolláros hitelkeretet az ivóvízellátás javítására a Cook-szigeteknek, amely Új-Zéland szabadon társult államaként működik, annak valutáját használja, külügyeit és hadügyeit is Wellingtonban intézik.

A kínai terjeszkedés egyik fő célja kezdetben az volt, hogy a nemzetközi porondon megfossza a térség országainak támogatásától a Pekingben renegát tartománynak tekintett Tajvant. Mára azonban ennél nagyobb lett a tét. A térségben erősödő befolyása az ázsiai nagyhatalom nemzetközi jelentőségének, politikai és gazdasági érdekérvényesítő képességének növekedését, no meg tőkéjének rugalmasságát tükrözi. Merthogy oda is leginkább a száraz üzleti számítások vonzzák a kínai befektetéseket. Bár a fő nemzetközi hajózó útvonalak ma már elkerülik a dél-csendes-óceáni régiót, a terület a Föld tonhalkészletének 60 százalékát adja, és Kína egyre több halászati jogot szerez a térségben. A Cook-szigetek vizein kétszeresére növelhette a flottáját, és az utóbbi két évben 200-250 új kínai hajó jelent meg a Csendes-óceán déli vidékein, veszélybe sodorva a helyi halászok megélhetését.

A csillapíthatatlan nyersanyagéhségű kínai állami vállalatok bányászati érdekeltségekre is szemet vetettek, például Pápua Új-Guinea réz-, kobalt- és nikkelkészleteire. Hillary Clinton korábban még arról az – utóbb megalapozatlannak bizonyult – aggályáról is beszélt, hogy Pápua Új-Guineán a kínaiak meg akarják torpedózni az Exxon Mobil amerikai olajtársaság 16 milliárd dolláros gázkitermelési programját.

Az amerikai külügyminiszter most azt hangoztatta, hogy a dél-csendes-óceáni régió eléggé nagy ahhoz, hogy – akár egymással együttműködve – az USA és Kína is megférjen ott. Washington mindenesetre a térség második legjelentősebb szponzora az évi 1,2 milliárd dolláros támogatással messze éllovas Ausztrália mögött. Évi 300 millió dollárt juttat a régióba – az összeg harmadát katonai segély formájában –, és Clinton most azt ígérte, hogy 30 millióval megfejelik ezt az összeget. Az amerikai fejlesztési hivatal (USAID) tavaly irodát nyitott Pápua Új-Guineán, és Washington nemcsak a gazdaság korszerűsítéséhez kínál támogatást, hanem a második világháborús harcokból visszamaradt robbanóeszközök hatástalanításához is. Az amerikai hadiflotta pedig az illegális halászat, a csempészet megfékezésében és más biztonsági kockázatok semlegesítésében is hajlandó közreműködni. Bizonyos jelek arra utalnak azonban, hogy az USA így is lépéshátrányba került Pekinggel szemben. Tuilaepa Lupesoliai Sailele szamoai miniszterelnök például nemrég egy ausztrál tévécsatornának adott interjúban azt mondta, hogy Kína jobb, rugalmasabb barát az Egyesült Államoknál, amelyet „csak azok a területek érdekelnek, ahol harcok, háborúk zajlanak”.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Navracsics: Szerettem volna EP-képviselő lenni – a Politico és a hvg.hu összeállítása a magyar választási játszmákról

Navracsics: Szerettem volna EP-képviselő lenni – a Politico és a hvg.hu összeállítása a magyar választási játszmákról

A Disney is bedob ötmilliót a Notre-Dame-ra

A Disney is bedob ötmilliót a Notre-Dame-ra

A Huawei kémkedést tiltó szerződést ajánlott Németországnak

A Huawei kémkedést tiltó szerződést ajánlott Németországnak

PRK: Örökkévalóság Részvénytársaság

PRK: Örökkévalóság Részvénytársaság

Megérkezett a húsvéti időjárás-előrejelzés

Megérkezett a húsvéti időjárás-előrejelzés

A Lexus újraértelmezi a gigantikus hűtőrács fogalmát

A Lexus újraértelmezi a gigantikus hűtőrács fogalmát