szerző:
HVG

Tűzszünettel végződhet az izraeli hadsereg és a Gázai övezetet irányító iszlamista Hamász újabb fegyveres erőpróbája. Kérdés, mindkét fél erőt tud-e venni magán.

Úgy tűnt, Egyenként vadássza le a Gázai övezetet irányító palesztin iszlamista mozgalom, a Hamász helyi vezetőit és rombolja le a szervezet kulcsfontosságú bázisait az izraeli hadsereg. Legalábbis erre utal a múlt szerdán megkezdett légi és tüzérségi csapásainak mérlege. Az első, még szinte sebészi pontossággal végrehajtott akcióban az autójára kilőtt rakétával az Izraelben és az USA-ban is terrorszervezetként számon tartott Hamász katonai szárnyának parancsnokát, Ahmed al-Dzsabarit gyilkolták meg, aztán tűz alá vették a gázai miniszterelnök, Iszmail Hanije – a hírek szerint üres – irodáját. Végeztek a Hamász rakétaegységeinek parancsnokával is, az ellene végrehajtott támadás során azonban tévedésből egy palesztin rendőr házára is rakétát lőttek ki, és nemcsak őt, hanem családjának kilenc tagját, köztük a gyermekeit is megölték. Megugrott tehát a hivatalos közlés szerint a palesztin iszlamisták fegyverraktárai, bázisai és csempészalagútjai ellen irányuló támadások áldozatainak száma: Gázában keddi lapzártánkig több mint 110-en, Izraelben pedig hárman vesztették életüket.

Jeruzsálem arra hivatkozva indította az offenzívát, hogy az válasz a Hamásznak a zsidó állam elleni, egyre szaporodó akcióira: 2010-ben még kétszáz, tavaly már hatszáz, az idén pedig – a mostani konfliktus kezdetéig – 750 rakétát lőttek ki Gáza felől Izrael területére. A tüzérségi párbaj múlt heti beindítása óta persze ez a szám jócskán megemelkedett, csak az utóbbi napokban több száz csapást hajtottak végre mindkét oldalról, és a palesztin erők nemcsak Gázához viszonylag közeli városokat, hanem az onnan bő hetven kilométerre fekvő Tel-Avivot és – 1970 óta először – Jeruzsálemet is elérték rakétával.

Felvonuló izraeli alakulatok a Gázai övezet határánál
©

 Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő be is jelentette, hogy országa kész a hadműveletek kiterjesztésére, Ehud Barak védelmi miniszter pedig 75 ezer tartalékos mozgósítását rendelte el, amiből a szakértők szinte egyöntetűen arra következtettek, hogy – miként legutóbb 2008–2009-ben – a tüzérségi előkészítés után szárazföldi akcióba kezdhetnek az izraeli fegyveres erők. Kedden estére azonban – a nemzetközi diplomáciai erőfeszítéseknek is köszönhetően – úgy tűnt, a konfliktus mégsem eszkalálódik tovább.

A közel-keleti viszonyok az arab tavaszként ismertté vált társadalmi megmozdulások nyomán sokat módosultak ugyanis az utóbbi években. Egy név nélkül nyilatkozó nyugalmazott izraeli tábornok a The New York Times amerikai napilapnak úgy vélekedett, hogy ez Izraelnek kedvez, hiszen Szíriát polgárháború osztja meg, Libanonban meggyengült a Hezbollah síita mozgalom befolyása, az egyiptomi gazdaság pedig visszaesett. Másrészt viszont a kairói hatalomváltásból jelentős hasznot húzott a Hamász, amely annak idején az Egyiptomot kormányzó fundamentalista szervezet, a Muszlim Testvériség egyik „elágazásaként” jött létre. Mohamed Murszi egyiptomi elnök így harciasan állt ki a palesztinok mellett, „az emberiesség elleni otromba agressziónak” nevezte az izraeli támadássorozatot, néhány órás szolidaritási látogatásra Gázába küldte a miniszterelnökét. Kairóban rendkívüli értekezletre ültek össze az Arab Liga külügyminiszterei, és Recep Tayyip Erdogan török kormányfő, valamint az azonnali fegyvernyugvást sürgető Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is odalátogatott.

Az USA elismeri Izrael jogát az önvédelemre, és a baráti arab országokat arra kérte, vegyék rá a Hamászt a támadások leállítására. Netanjahuval folytatott telefonbeszélgetésében hasonló álláspontot képviselt Angela Merkel német kancellár is, ám egyszersmind hangsúlyozta az átfogó tűzszünet fontosságát. William Hague brit külügyminiszter pedig óva intette Izraelt a szárazföldi akció megindításától, mert az ártana az ország nemzetközi megítélésének.

Kairó közvetítő szerepet is vállalt a tűzszüneti tárgyalásokban, amelyekkel kapcsolatban rendre a Hamász tűnt kezdeményezőbbnek, és Izrael hűtötte le a kedélyeket. Izrael hétfőn 36 órás ultimátumot adott a Hamásznak, és nem lesz egyszerű kompromisszumot találni a tartós fegyvernyugváshoz. Már csak azért sem, mert sok külföldi elemző és diplomata szerint Izraelnek az eddigiektől eltérően, például a történelmi sérelmeket elismerve kellene kezelnie a Hamász és általában a palesztinok ügyét. Az izraeli közvélemény nagy része viszont úgy véli, nem más stratégiára, hanem a régi megerősítésére van szükség, és az időről időre indított katonai akciókat a fűnyíráshoz, vagyis olyan feladathoz hasonlítják, amelyet szükségszerűen rendszeresen el kell végezni.

Komoly belpolitikai kockázatot is vállalt az izraeli kormány a hadműveletekkel, hiszen jövő januárban parlamenti választások lesznek az országban. Önmagában a Hamász elleni fellépés javítaná, egy elhúzódó, utcai harcokkal kísért, sok áldozattal járó fegyveres konfliktus viszont alaposan megtépázná Netanjahu Likud pártja és Barak vele szövetséges, a Munkapártból kiszakadt Függetlenség Pártjának népszerűségét. Valószínűleg nem érdekelt a harcok kiteljesedésében a Hamász sem. Az Izrael elleni folyamatos rakétatámadásokkal az erejét akarja demonstrálni, ám ha az összecsapások totális háborúba torkollnának, a szervezet nemcsak vezetőket, fegyvereket és bázisokat veszítene, hanem hatalmának alapjai is meggyengülnének, miközben megerősödne a Gázai övezetben így is egyre népszerűbb radikális, Izraellel szemben még harciasabb álláspontot képviselő palesztin csoportok támogatottsága. A konfliktus elmérgesedése árnyékot vethet a Hamász és a Muszlim Testvériség kapcsolataira is. Ez utóbbi ugyanis legfeljebb a nyilatkozatok szintjén kész konfrontálódni Izraellel, miközben azt a látszatot is el akarja kerülni, hogy nem tesz meg mindent a palesztinok védelmében.

Irán egyelőre csak nyerni látszik a mostani konfliktuson. A Hamász tőle vásárolt Fadzsr típusú rakétákkal is támadja Izraelt, ami a szálak lazulása dacára azt a látszatot kelti, hogy Teheránnak még mindig komoly befolyása van a palesztin radikálisokra. Ez tovább erősödhet, ha az összecsapások végül a Hamász meggyengüléséhez vezetnek, hiszen Gázában nagyobb mozgástérhez juthatnak az olyan, Iránhoz közelebb álló szervezetek, mint például az Iszlám Dzsihád. Rajtuk keresztül pedig kemény válaszlépésekre is lehetőség nyílik abban az esetben, ha Izrael úgy döntene, hogy valóra váltja jó ideje fontolgatott tervét, és csapást mér Irán nukleáris létesítményeire.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Hétfőn megkezdik az EP-választási értesítők kézbesítését

Hétfőn megkezdik az EP-választási értesítők kézbesítését

Ólomszennyezett a csapvíz a gazdagréti általános iskolában

Ólomszennyezett a csapvíz a gazdagréti általános iskolában

Videó: A testünkben mászkáló hangyarobotokat fejlesztettek Kínában

Videó: A testünkben mászkáló hangyarobotokat fejlesztettek Kínában

Egy utas takarított fel a Kökin, mert már nem bírta elviselni a látványt

Egy utas takarított fel a Kökin, mert már nem bírta elviselni a látványt

Sokkoló képeket készítettek az állatvédők, hogy megmutassák, milyen nagy a baj a tengerekben

Sokkoló képeket készítettek az állatvédők, hogy megmutassák, milyen nagy a baj a tengerekben

A TV2 Ázsiába küldi Demcsák Zsuzsát

A TV2 Ázsiába küldi Demcsák Zsuzsát