szerző:
Nagy Gábor

Barcelonai populizmus és madridi makacsság feszült egymásnak a katalóniai tartományi választáson, ahol a függetlenségpártiak győztek.

Sikerült megszerezni a demokratikus mandátumot Katalónia függetlenségének előkészítésére – így összegezhető Artur Mas katalán elnök vasárnap esti lelkesítő beszéde, miután az általa vezetett Együtt az Igenért (JPS) pártszövetség megnyerte a tartományi választást, és egy másik párttal együtt többségük van a katalán önállóságot támogatóknak a 135 fős barcelonai parlamentben. Ez a kampány során ismertetett elképzelések szerint azt jelenti, hogy Barcelona megírja a saját alkotmányát, és létrehozza saját adó- és jogrendszerét, jegybankját, diplomáciai szolgálatát, sőt hadseregét is, és legfeljebb 18 hónap elteltével kész egyoldalúan kimondani a függetlenségét. A spanyol alkotmány tiltja ugyanis, a madridi kormány pedig erre hivatkozva – válaszlépéseket is kilátásba helyezve – ellenzi a kiszakadást a monarchiából. Ezt megerősítette tavaly az alkotmánybíróság is, s így a függetlenségről kiírt 2014. novemberi katalóniai népszavazás az igenek nagy többségét hozó, ám csekély részvétel mellett tartott szimpátiavoksolássá silányult. Erre reagálva Mas egy évvel előrehozta a tartományi választást, amit kampányában egyúttal függetlenségi referendumnak minősített.

Ezt a népszavazást viszont Mas és a szeparatisták elveszítették. A kiugró, csaknem 78 százalékos részvétel mellett tartott voksoláson ugyanis csak 47,8 százaléknyi szavazatot gyűjtöttek be azok a pártok, amelyek kiálltak Katalónia önállósága mellett, a többség olyan erőké lett, amelyek az ország egységének fenntartását, s legfeljebb föderációs berendezkedésen belüli nagyobb katalán autonómiát szeretnének. A mandátumok és a szavazati arányok közötti eltérést az adja, hogy a választási rendszerben nagyobb súlyt élveznek a vidék voksai, ahol a függetlenség iránti vágy erősebb. A parlamentben – amely még szavaz Mas tartományi elnöki pozíciójáról – az önállóság melletti többség nem feltétlenül automatikus, hiszen ahhoz kellene a baloldali Népi Egység (CUP) tíz mandátuma is.

A Katalóniát hosszú ideje kormányzó, de korrupciós botrányok által sújtott, az utóbbi öt évben Mas vezette Konvergencia és Unió, illetve a JPS ernyője alá vont szövetségese, a Katalán Köztársasági Baloldal vasárnap ugyanis csak 62 képviselői helyet szerzett, miközben a 2012-es választáson, még külön indulva, összesen 71-ig jutottak. Az államosításokat szorgalmazó, antikapitalista CUP és a konzervatív, szabadpiaci elveket támogató JPS nem csak gazdaságpolitikai nézeteikben különböznek egymástól. A baloldali párt a kampány során kizárta az együttműködést Masékkal, és azt üzente, hogy a függetlenséget azonnal kikiáltaná – de csak akkor, ha azt a szavazók többsége támogatja, amire nem került sor. Ráadásul a CUP egy lendülettel az EU-ból és a NATO-ból is kivinné Katalóniát, ami Masnak esze ágában sincs.

A függetlenségpártiak azzal kalkulálnak, hogy az önálló Katalónia megtarthatná az eurót, és maradhat az EU-ban, ez azonban nem egyértelmű. Már Skóciát is azzal fenyegették Londonból, hogy Nagy-Britanniából kiválva új feltételekkel kell csatlakozási tárgyalást kezdeményezniük, s ha Madridon múlik, a katalánok is kívül találják magukat az EU-n. Ezzel a mostani tartomány nemcsak az uniós forrásoktól esne el, de Svájc, Liechtenstein vagy Norvégia mintájára külön megállapodással kellene a kereskedelmi kapcsolatokat is szabályozni. A precedenstől már Skócia esetében is tartó Brüsszel jobbára hallgat az ügyben, David Cameron brit miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár viszont Spanyolország egységének fontosságát hangsúlyozza, s így tett VI. Fülöp spanyol királlyal találkozva Barack Obama amerikai elnök is. A helyzetet bonyolítja, hogy a jelenlegi állás szerint a katalánoknak nem kellene lemondaniuk spanyol útlevelükről – és vele EU-s állampolgárságukról –, hiszen a spanyol alkotmány alapján megőrizhetnék a dokumentumot.

Érzelmi érv, hogy a spanyol labdarúgó-szövetség szerint az FC Barcelona csapata az önálló Katalónia képviselőjeként nem vehetne részt a spanyol bajnokságban, s így véget érne a világszerte alkalmanként százmilliók által követett összecsapása (El Clásico) a Real Madriddal. A gránátvörös-kékek szurkolótáborának hovatartozása megkérdőjelezhetetlen: a Barcelona elestével zárult 1714-es spanyol örökösödési háborúra emlékeztetve a hazai mérkőzések 17. percének 14. másodpercére időzítve a Camp Nou nézőközönsége skandálva és magasba emelt feliratokon élteti a vágyott függetlenséget. A már a német Bayern Münchent vezető Pep Guardiola volt sikeredző a JPS jelöltjeként az arcát adta a választáshoz – de a mandátumáról előre lemondott –, a Barcelona csapata viszont óvakodik az állásfoglalástól. A katalánok pedig azt hangsúlyozzák, hogy az AS Monaco más állam csapataként nyert bebocsátást a francia bajnokságba, nem is beszélve a Spanyolország és Franciaország közé ékelődött Andorráról, amelynek legnagyobb egyesülete, az FC Andorra játszhat a spanyol ligában – igaz, annak csak az ötödik vonalában.

A Francisco Franco diktatúrája alatt elnyomott katalánok a 17 spanyol tartomány közül a legnagyobb autonómiát élvezik, nyelvük és kultúrájuk újra virul, így a történelmi sérelmeken túl leginkább gazdasági okot találtak az elégedetlenségre. A 46,4 milliós Spanyolországban a 7,5 milliós Katalónia az egyik leggazdagabb régió, a GDP 19 és az export 23 százalékát adja. Barcelonában nehezményezik, hogy – részben a szegényebb tartományok támogatására – Madrid a Portugáliáéval azonos nagyságrendű katalán GDP 8 százalékát elvonja tőlük, és nem adja meg nekik az adókivetés jogát. Mariano Rajoy konzervatív néppárti miniszterelnök kitart a merev elutasítás mellett, és a tartományi választás előtt még olyan törvényt is elfogadtatott, amely 30 ezer euróig terjedő büntetéssel, valamint az állásukból felfüggesztéssel sújtja azt a választott tisztviselőt és állami hivatalnokot, aki az ország egységén őrködő alkotmánybíróság döntésével szembehelyezkedik.

A kompromisszumos megoldás a föderatív állammodell felé elmozdulás lehetne, amelynek irányába akkor nyílhat út, ha a decemberi spanyol parlamenti választást a Néppárt elveszíti, amire minden esélye megvan. A katalán függetlenséget szintén elutasító ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt az autonómia ügyében rugalmasabbnak mutatkozik, és fiókpártja Katalóniában a Néppártnál jóval kevesebb szavazót veszített. A görög Szirizához hasonlóan a válság megszorításos kezelését elutasítók voksait összegyűjtő újbaloldali Podemos is az ország egysége mellett van, ám lehetőséget adna a katalánoknak a függetlenségi népszavazásra. Az utóbbi hónapok diadalmenete után viszont a Podemos számára figyelmeztető jel, hogy az általa támogatott „Katalónia, igen, képesek vagyunk rá” nevű politikai alakulat vasárnap a vártnál jóval kevesebb mandátumot szerzett. Országos szinten is partiképes párttá lépett viszont elő a Spanyolország egysége és a szabadpiac mellett kiálló centrista Polgárok (Ciudadanos), amely Katalóniában a második legnagyobb politikai erővé vált, és a két hagyományos nagy pártnál meggyőzőbben tudta képviselni a függetlenség elutasítását.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Helyretette az Európai Bizottság a gazdákat a migránsokkal riogató politikusokat

Helyretette az Európai Bizottság a gazdákat a migránsokkal riogató politikusokat

Tarlós: Nem mondhatom, hogy nem lesz dugódíj

Tarlós: Nem mondhatom, hogy nem lesz dugódíj

Kopogtat a kanyaró, és ez a nagyobb járványok előhírnöke lehet

Kopogtat a kanyaró, és ez a nagyobb járványok előhírnöke lehet

Androidos? Problémás alkalmazásokra bukkantak, az egyik a netet és az aksit is szívta

Androidos? Problémás alkalmazásokra bukkantak, az egyik a netet és az aksit is szívta

Börtöncégeket telepítenének a leszakadó településekre

Börtöncégeket telepítenének a leszakadó településekre

Párosban sem jutott tovább Fucsovics

Párosban sem jutott tovább Fucsovics