Eger és Sopron centruma hasonlít abban, hogy rehabilitációjuk javarészt már a rendszerváltás előtt megtörtént. Az épített környezet alakításáért felelős vezetők - talán épp ezért - kissé elkényelmesedtek.

A történelmi városok többségével ellentétben, Egerben a rendszerváltás után nem volt szükség a belváros átfogó rehabilitációjára, koncepcionális újragondolására. Ez ugyanis - jól, rosszul - megtörtént már a tanácsrendszer idején, az önkormányzatokra inkább már csak a finomítás feladata maradt; amivel viszont máig adósak.

A város turisztikai szempontból frekventált részeiről fokozatosan, már a nyolcvanas években kitiltották a járműforgalmat, a sétálóutcává alakított részeken megkezdődött az aszfaltburkolat térkőre cserélése. Eger volt az első az országban, ahol már a hetvenes években megkezdték a műemléki tömbrehabilitációt. Ennek keretében "kipucolták" és egymásba nyitották több belvárosi ház udvarát. A sufnik, dohos szárnyépületek elbontásával új sétálóutcácskák, árnyas, parkos pihenőhelyek alakultak ki. A tömbrehabilitációval kitágult, fellélegzett, élőbbé és bensőségesebbé vált a belváros. A rehabilitáció szépséghibája viszont, hogy az olykor nem kellően átgondolt bontások következtében eltüntetett - önmagában talán nem túl értékes - házak helyén többnyire jellegtelen, sivár épületeket emeltek. Némelyik ház - például a Foglár utcában - léptékében is robbantja a történelmileg kialakult architektúrát. Zavaró az is, hogy az építtetők az átjárhatóvá tett tömbök belső homlokzatának esztétikájával már nem sokat törődtek. A belső utcácskákban sétálgató tekintete gyakran ütközik például tűzfalakba vagy a tulajdonosok által - műemlékvédők minden tiltása és tiltakozása ellenére - felszerelt vasrácsba, védőkorlátokba.

Eger - a főváros és a Balaton után - az ország harmadik leglátogatottabb idegenforgalmi központja, a várost évente mintegy 1 millió turista keresi fel. A török pusztítása óta Eger a béke szigeteként élte életét, ami kedvezett a történelmi városmagnak. A 19. század végi, 20. század eleji nagy fellendülés elkerülte a várost, nem kapott vasúti fővonalat, és a világháborúkat is átvészelte. A rendszerváltás előtt csendes múzeumvárosként élte életét, és a szocializmus iparosítási törekvései sem torzították el túlzottan az arculatát. A belvárosi utcák, terek az ősi állapotot idézik. Az épületekből áradó nyugalom azonban mintha elkényelmesítette volna a városi vezetőket.

A városkép legfőbb szégyenei a térburkolatok. A főszékesegyház - és számos más műemlék épület - lépcsői összetöredeztek, kimozdultak a helyükből. A várba vezető utat még mindig ugyanaz a balesetveszélyes kockakő borítja, amin hajdan az autók is közlekedtek. Eljárt az idő a térburkolatok fölött a sétálóutcákban is; ott nem is annyira fizikai, mint inkább esztétikai szempontból: az utcákat borító szürke térkő leginkább az aljzatbetonra emlékeztet.

"A díszburkolat cseréje, illetve a díszburkolattal ellátott területek bővítése folyamatosan napirenden van" - mondta a HVG-nek Cséfalvay Gyula, Eger főépítésze, elismerve, megérett az idő a város fő tere, a Dobó tér szerkezetének átszabására is. Elsősorban a zöld felületek határainak módosítására lenne szükség: egyes részeken túlburjánzott a növényzet, másutt viszont - amelyek a gyalogosközlekedés fő sodrásirányába esnek - kipusztult, kitaposott ágyások éktelenkednek. A tervezett átalakítás, amelyre várhatóan pályázatot írnak ki, módot ad más térelemek helyzetének újragondolására is. Rossz helyen áll például a végvári harcosok szobra - épp a városháza bejárata útjába esik, így csak kerülővel lehet bejutni az épületbe -, ezért aligha kerülhető el az áthelyezése.

Nem szerencsés az sem - mondta a főépítész -, hogy a tér jelenlegi kialakítása miatt a nyári színpadot csak ott lehet felállítani, ahol az épp a vár látószögébe esik, s amely így igencsak zavarja a látványban gyönyörködni és persze fényképet készíteni akaró turistákat. Ezt a problémát könnyen orvosolni lehet - véli Cséfalvay, aki szerint bonyolultabb a helyzet a tér egyik oldalát szegélyező, az 1960-as években épült áruházzal. Még ha a fák nyáron szerencsére részben takarják is az épületet, a jelenlegi homlokzat mindenképpen méltatlan a környezethez, például a minorita templomhoz, amely gondosan helyreállított formájában szintén a város egyik ékessége, szépségben talán még az egri bazilikát is felülmúlja.

A soproni belváros egyediségét az adja, hogy épületeinek egy része még a középkorból származik, ahogy a város történelmi fejlődése során kialakult szerkezet is gyakorlatilag épen megmaradt. Az épületek harmada 1700 előtt, további egyharmada pedig a 18. században épült. Az egykori várfalak - amelyekből az idők folyamán a város növekedésével többet is építettek -, illetve az ezekre rátelepült házsorok rajzolják ki ma is a belváros alakját. Idővel a legtöbb ház barokk homlokzatot kapott, ám az utóbbi évtizedekben folyó műemléki rekonstrukciók során előbukkantak a középkori épületfalak is, amelyek ma több helyen is láthatóak. Ráadásul a belső városfalakon kívül épült, sokszor szintén a középkorból vagy a 18. századból származó házakat a szocializmus városépítő lázában nem verték szét - mint például Veszprémben -, így a belváros környezete is történelmi levegőt áraszt, alig egy-két oda nem illő épület rontja az összképet. A "fejlesztés" elmaradásának fő oka természetesen a város fekvésében keresendő, a nyugati határszél melletti településből a szocializmus idején - szerencséjére - nem akartak szocialista nagyvárost építeni.

A második világháború során lebombázták Sopron belvárosát, s a romos épületeket csak nagyon lassan állították helyre. Az addig a városi középosztálynak helyet adó házakat, illetve a főnemesi paloták egy részét elkonfiskálták egykori tulajdonosaiktól, a lakásínség enyhítésére szükséglakásnak használták, majd ehhez műszakilag is alkalmazkodva, kis lakásokra bontották szét az egykori nemesi és polgári otthonokat. Ezzel viszont a terület elszlamosodott, ami máig is érezteti a hatását a belvároson, a lakók nemigen becsülik a történeti környezetet. Az 1950-es évek elején egy-két barokk palotát lebontottak, ám a város szerencséjére a többi, szintén elég romos állapotban lévő épületet végül nem tüntették el a föld színéről.

A hatvanas években merült fel a műemléki helyreállítás igénye. Minden háznak kikutatták a történetét, majd feltárták különböző korokban épült részeit, végül pedig komfortosították és felújították, a korábbi nagy lakásokat viszont nem állították helyre. Az 1963-ban kezdett munka nyomán Sopron városa rangos műemléki kitüntetést, Europa Nostra díjat kapott 1975-ben. Mivel a belvárosnak szinte minden házát sikerült megmenteni, alig egy-két foghíjat kellett beépíteni. Ezek között rossz és jó példa egyaránt található, az Orsolya téri modern és jellegtelen épület mindenesetre ma is megütközést kelt. Ugyancsak csúnyaságával tűnik ki a híres Tűztoronyhoz vezető út környéke, az egykor ott volt elővárosi kapu helyére épült átjáró betonszürkesége: a Várkerületből a belvárosba lépő sétálót ott nem éppen vonzó kép fogadja.

Sok épület a felújítás ellenére mára újra megkopott, Sopron utcái - a Fő tér környéke kivételével - szürkék, nem eléggé életteliek. Az állam által felújított házak nagy része ma az önkormányzat kezében van, amelynek azonban nem jut elég pénze a komolyabb és folyamatos munkára. A kilencvenes években az önkormányzat több házat is felkészített az eladásra, kiürítette őket, ám volt, amelyekre évekig nem tudott vevőt találni. A Templom utcában például évekig állt üresen két gyönyörű műemlék. Végül nagy nehezen sikerült eladni őket, s a felújítás után az egyikben egy kisebb szálloda, a másikban egy magángyűjtemény és galéria kapott helyet. Ugyanakkor még ma is van olyan épület a belvárosban, amely évek óta üres, romlik az állaga, s kívülről is lehangoló képet mutat.

Az önkormányzat számos hivatala és intézménye is a belvárosban található. "Így viszont a városrész délután kiürül, s este már semmi élet nincs az ódon utcákon" - mondta a HVG kérdésére Farkas Mária építész, aki a soproni városháza megbízásából fejlesztési tervet dolgozott ki az egész településre. "A védett épületek értékéhez méltatlan lakások találhatók a belvárosban, ezeket megfelelő rehabilitációs kötelezettséggel kellene magántulajdonba adni" - mondta kérdésünkre Farkas Mária, hozzátéve, hogy az önkormányzatnak a közterek újraalakítása, a burkolat, a világítás újjáépítése is épp elegendő feladatot ad majd.

DOBSZAY JÁNOS, RIBA ISTVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Balti kézfogás egykor, és most Hongkongban

Balti kézfogás egykor, és most Hongkongban

900 millió éve történhetett, de a Földről csak múlt héten lászott, ahogy egy fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagot

900 millió éve történhetett, de a Földről csak múlt héten lászott, ahogy egy fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagot

Trump nekiment az általa kinevezett jegybankelnöknek

Trump nekiment az általa kinevezett jegybankelnöknek

Indonéziának annyira nagy üzlet a pálmaolaj, hogy betiltja a mentes termékeket

Indonéziának annyira nagy üzlet a pálmaolaj, hogy betiltja a mentes termékeket

Politika helyett az ingatlanszakmában folytatja Heinz-Christian Strache

Politika helyett az ingatlanszakmában folytatja Heinz-Christian Strache

Jakus Ibolya: Kolbász és kerítés

Jakus Ibolya: Kolbász és kerítés