Illúzió, hogy Magyarország - ahol most száz munkaképes korú lakosból mindössze 54 dolgozik - 2010-re elérje az Európai Unió által kitűzött 70 százalékos foglalkoztatottságot, noha a munkaerő-kínálat és -kereslet egyaránt nőhet a következő években.

Nőtt a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség - örvendezett az Országgyűlés szakbizottsága előtt tavaly decemberben Burány Sándor munkaügyi miniszter. Burány a statisztikákra alapozott: a Foglalkoztatási Hivatal (FH) adatai alapján tavaly az év első kilenc hónapjában 27 ezer fő elbocsátásával szemben 40 ezer új munkahely állt, s az újonnan létrejött álláshelyek száma évek óta meghaladja a bejelentésre kötelezett megszűnésekét. Ezeket támasztják alá a Központi Statisztikai Hivatal mérései is, amelyek tavaly szeptemberben az utóbbi tíz év legmagasabb foglalkoztatottságát jelezték 3 millió 989 ezer fővel. Tavaly ősszel az egy évvel korábbi 5,9 százalékról 5,5 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, ami kilenc megyében volt 10 százalék fölötti, négyben 5 százalék alatti, s a fővárosban mindössze 2,4 százalékos. A miniszter javára legyen írva, azt sem felejtette el megemlíteni, hogy az inaktívak száma továbbra is magas, ennek megfelelően nincs különösebb ok büszkélkedni a munkaképes korúak körében mért 54 százalékos foglalkoztatottsági rátával, különösen az Európai Unióban mért 64 százalékos átlaghoz viszonyítva. Némileg kedvezőbb csak a helyzet a "legjobb korban lévő" - 25-54 éves - munkavállalók körében, ahol Magyarország 70 százalékos foglalkoztatottságot tud felmutatni, az uniós 80 százalékkal szemben.

Hiába prognosztizál szép jövőt a GKI Gazdaságkutató Rt. a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium számára készített tanulmányában, az abban számszerűsített adatok messze elmaradnak az EU jelenlegi szintjétől, s még inkább az unióban elérni kívánt átlagtól. A 2006-ig szóló előrejelzés növekvő munkaerő-kínálattal számol, amit a nyugdíjkorhatár folyamatos emeléséből, illetve a munkaerőpiacra csökkenő létszámban belépő fiatalok emelkedő képzettségéből adódó erősödő munkavállalói hajlandóságból eredeztet. Ezzel együtt az optimista verzió 2006-ra 62 százalékosra, a legkisebb bővüléssel kalkuláló változat pedig 59,3 százalékosra becsüli a népesség gazdasági aktivitását, amivel már kínálati oldalon is messzire kerül az EU által 2005-re célként kitűzött 67 százalékos, illetve a 2010-re elérni kívánt - gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelentő - 70 százalékos aránytól. A GKI a munkaerő-kereslet évi 0,5-1 százalékos emelkedésével számol, ami 2006-ra 60,3 százalékos foglalkoztatottságot feltételez, de hogy ez így is lesz-e, az az általános konjunktúrán kívül attól is függ, mennyi támogatást sikerül lehívni az EU strukturális alapjából, illetve hogy azok valóban bővítik-e a foglalkoztatást.

Faramuci helyzet, de a GKI által felvázolt program sikere nagyrészt azon is múlik, lazítják-e a munkanélküli-ellátáshoz jutás jogszabályi feltételeit. A kutatók szerint azok a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan szigorodtak, olyannyira, hogy ma már túlságosan is szűkmarkúak, mivel az ország gazdasági fejlettségéhez képest csak kevesen kerülhetnek az ellátási rendszerbe. Ha lazítanának az előírásokon, a hivatalos munkanélküliségi adatokat komolyabban lehetne venni - igaz, nehéz volna elmagyarázni a közvéleménynek, hogy a romló számok miért is jelentenek kedvezőbb helyzetet. A GKI már csak azért is fölöslegesnek tartja a valóságos helyzetet megszépítő hivatalos munkanélküliségi ráta produkálását, mert így nehezebb lenne az EU-források megszerzése.

A magyar és az uniós célok között egyébként némi ellentétet talált a GKI: az Európai Bizottság célkitűzései között szerepel ugyanis például az is, hogy átlagban a felnőttek 15 százalékának részt kell vennie valamilyen munkahelyi oktatásban, és ez az arány az évtized végére az egyes tagállamokban nem lehet alacsonyabb 10 százaléknál, a vállalatok képzésbe fektetett beruházásainak pedig a munkaerőköltség jelenlegi 2,3 százalékáról annak 20 százalékára kell emelkednie. Ezek viszont rövid távon rontják a versenyképességet, aminek javítása pedig Magyarországon az egyik legfontosabb, a nemzeti fejlesztési tervben külön ki is emelt prioritás.

"Magyarországon túl merev a munkaügyi szabályozás - hangsúlyoz a HVG-nek egy másik, a foglalkoztatottság jelentős növelését akadályozó tényezőt Laky Teréz, az FH kutatási főosztályának tudományos tanácsadója, hozzátéve: - Túl sok és aprólékos szabály nehezíti, hogy a dolgozókat az igényekhez igazodva alkalmazzák." Európában Magyarországon a legdrágább egy munkavállaló: egy nemzetközi összehasonlítás szerint a munkavállalók és a munkáltatók együttesen minden 100 forint bér után 83-at fizetnek be a költségvetésnek. Az is a foglalkoztatottság emelése ellen hat, hogy a munkaadó - ritka kivétellel - ugyanannyi egészségügyi hozzájárulást fizet, akár teljes, akár részmunkaidős dolgozót alkalmaz. Laky Teréz szerint érdemes lenne differenciálni a rendszert. "Az államháztartás gyökeres reformja nélkül nincs esély e költségek csökkentésére. Viszont amíg ez így marad, Magyarországon nem lehet a kívánt ütemben növelni a foglalkoztatottságot" - összegezte a kutató.

A remélt bővülés bázisa minden elemzés szerint a szolgáltatószektor. Ebben már most is megfigyelhető a munkahelyek gyarapodása, a baj csak az, hogy igen nagy részt hasítanak ki ebből a költségvetés által finanszírozott közösségi szolgáltatások. "Az unió - fejtegette a HVG-nek Adler Judit, a GKI kutatója - a Brüsszelbe távozó hivatalnokok helyének megürülésével, illetve a közösségi pénzek fogadására alkalmas intézmények kikényszerítésével teremt újabb munkaerőigényt; az egészségügyben a betegápolók létszáma hagyományosan alacsony, sőt újabban az orvosok számát is annak tartják; egyedül az oktatásban van vita arról, kell-e több pedagógus a csökkenő gyerekszámhoz." Szerinte ugyanakkor a költségvetési szféra egyes területein javítani lehetne a munkavégzés minőségén is.

Az üzleti szolgáltatások bővülése az elemzők szerint szükségszerű, ám a pontosabb előrejelzésekhez jó lenne tudni valamit az uniós tagság kapcsán sokat emlegetett bérfelzárkózás üteméről. Könnyű belátni az ellentétes érdekeket, ha a bér mint költség, illetve mint a vásárlóerő meghatározója szerepel, amit ráadásul a politika is mozgat, amikor választások előtt a bérnövekedésre játszik. "Az EU-ba belépett országok példája azt mutatja: nem az számít, ki mikor vált taggá, hanem hogy éppen milyen gazdasági helyzetben tette azt" - mondja Adler Judit, Spanyolország példájára utalva, ahol a kezdeti gyors bérfelzárkózási ütemet egy, az átlagostól való elmaradást hozó szakasz váltotta fel. A később csatlakozók közül eddig egyedül Írországnak sikerült felzárkóznia az uniós szinthez. Magyarországon - állítja a kutató - senki nem gondolhatja komolyan, hogy a vásárlóerő-paritáson az EU-átlag 30 százalékát nem sokkal meghaladó szinten álló magyar bérek 15 vagy akár 25 év alatt elérik a közösségi átlagot.

Kérdés, mennyire vigasztalja ez például a magyar textil-, illetve ruhaipari, esetleg a mezőgazdasági foglalkoztatottakat, akiket a várakozások szerint tömegesen fognak elbocsátani. "Amikor Ausztria belépett az EU-ba, Burgenlandban az összes bérmunkát végző varroda bezárt - emlékszik vissza a sógoroknál történtekre Hernádvölgyi Andrea, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, hozzátéve: - Egy ruhagyárat egy éjszaka alatt kamionra lehet rakni, úgy, hogy néhány nappal később pár száz kilométerrel arrébb beindítható a termelés."

Az ilyesféle forgatókönyvek valószínűségét növeli, hogy míg a bérköltségek Magyarországon az EU-átlag 30 százalékát teszik ki, a szomszédos Ukrajnában és Romániában csak a 6 százalékát. A távol-keleti konkurenciával szemben elvileg biztonságban lehetnek a magasabb minőségű, bálában nem szállítható ruházatot előállítók, ám az egyik külföldi érdekeltségű ruhagyár vezetője elmondta a HVG-nek, hogy a cégtulajdonos mérlegelte a gyártás Kínába költöztetését, s bár egyelőre letett a tervről, kérdés, mennyi időre. A legrosszabbon talán már túl is van az iparág: tavaly 15-16 ezer munkahely szűnt meg, és sem a szakszervezetek, sem a munkaadók nem valószínűsítik, hogy a maradék 60-70 ezer állásból az idén vagy jövőre ugyanennyi tűnik el.

"Ha lettek volna megfelelő átképzési programok, lehetett volna munkahelyet találni az utcára kerülőknek" - vélekedett a HVG-nek Tomor János, a Magyar Ruhagyártók Egyesületének elnöke. A már meglévő munkakultúrára alapozott pályamódosítást segítő tanfolyamok jelenthetik a megoldást az egyes ágazati becslések szerint az élelmiszeriparból a következő néhány évben távozni kényszerülő 30 ezer foglalkoztatott számára is, a mezőgazdaságból kiszorulóknak viszont ilyesmi aligha jelenthet megoldást. A probléma nem kicsi, érzékelteti Bereczky András, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. "Ha azt vesszük, hogy több mint 900 ezren jelentkeztek be őstermelőnek az agrárkamaránál - fejtegette a HVG-nek -, az EU-ban viszont, annak ellenére, hogy most negyedmillióan regisztráltatták magukat az agrártárcánál, csak 70-80 ezer gazdaság maradhat életben, evidens, hogy több százezer ember számára kell megélhetési forrást találni."

KELEMEN ZOLTÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Hetilap

HR: menekülés fölfelé?

Míg néhány éve egy körülbelül ezer főt foglalkoztató amerikai vállalat tíz emberierőforrás-gazdálkodó (angol nevén:...

Kétségbeejtőek a KATA-s vállalkozók nyugdíjkilátásai

Kétségbeejtőek a KATA-s vállalkozók nyugdíjkilátásai

Ebben az erdőben biztos tündérek laknak, kár, hogy Angliában van

Ebben az erdőben biztos tündérek laknak, kár, hogy Angliában van

Ilyen lehetne az új kecskeméti Mercedes CLA sportos kombi kivitele

Ilyen lehetne az új kecskeméti Mercedes CLA sportos kombi kivitele

A "brazil Trump" megkönnyítette a fegyvervásárlást

A "brazil Trump" megkönnyítette a fegyvervásárlást

Varázslatos színekkel búcsúzott a szerda

Varázslatos színekkel búcsúzott a szerda

Egy remek ötlet: ejtőernyőt szerelnek a DJI drónjaira, hogy senkinek ne fájjon, ha ráesnek

Egy remek ötlet: ejtőernyőt szerelnek a DJI drónjaira, hogy senkinek ne fájjon, ha ráesnek