Egyelőre csak tervezett pályázatokból nyerhető támogatások javíthatnak valamit a hazai szabadidősport gyászos létesítményhelyzetén, miközben az emberek megmozgatása érdekében néhány megszállott küszködésén kívül nem történik semmi.

Fejenként havi kétezer forintért bérel két kispályás futballcsapatra való társaság az egyik főváros közeli községben középiskolai tornacsarnokot a heti egyszer másfél órás focizáshoz. A körülmények kulturáltak, a portás barátságos, sőt ha nem jön össze a szükséges létszám, maga is beáll a kapuba.

A kép már-már idilli, csakhogy korántsem jellemző. "Hiába látjuk Budapesten a jól menő fitnesztermeket vagy a megtelt teniszpályákat, Magyarországon inkább az az általános, hogy a sportolni vágyóknak nincs elegendő anyagi erejük a sporteszközök megvásárlására, a pályák bérlésére" - állította a HVG-nek Salga Péter, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség (NSZSZ) főtitkára. Az is a szülők pénzügyi helyzetén múlik, hogy képesek-e finanszírozni gyermekeik sportolását. Így sokan már az élsport utánpótlását képezni hivatott egyesületi rendszerből is kiszorulnak.

A versenysport és a szabadidősport célja alapvetően más, és ez az ellentmondás további lemorzsolódást okozhat. Míg ugyanis az utóbbinál az a törekvés, hogy minél többen vegyenek részt benne, az élsportban az "utánpótlás-nevelés" során alkalmazott kiválasztáskor a gyengéknek ítélteket hazaküldik, és nekik ezután esetleg a kedvük is elmegy a sporttól. Ezért nem véletlenül mondja az NSZSZ-főtitkár, hogy a legnagyobb kincset azok a megszállottak jelentik számukra, akik hatalmas energiákat mozgatnak meg a helyi szabadidősport-rendezvények szervezésére. Ha ugyanis valaki kiesik közülük, mire újabb vállalkozó szellemű szervező lép a helyére, akár egy-egy korosztály számára elveszhet az a legértékesebb időszak, amikor a gyerekek igényévé válhatna a rendszeres testmozgás, és ezt felnőttkorban már szinte lehetetlen pótolni.

A korábban divatos tömegsport elnevezés mára tulajdonképpen értelmét vesztette, mivel nincsenek már sportolni vezényelt tömegek. Ugyanígy szűntek meg a szabadidősport színtereinek lenni a munkahelyi létesítmények: a testmozgás lehetőségének biztosítása az elsők között esett áldozatául az új tulajdonosok racionalizálási törekvéseinek. Ugyanaz a multinacionális cég, amely Nyugat-Európában áldoz dolgozói sportolására, Magyarországon erre nem is gondol - dohogott Salga, ritka kivételként említve az amerikai General Electricet. A szabadidősport tehát visszaszorult a lakóhelyekre, ahonnan viszont nehezebb kimozdítani bárkit.

Arról, hogy hány ember sportol rendszeresen, az NSZSZ-nek nincsenek pontos adatai. A tendenciák megítélésében, illetve a nemzetközi összehasonlításban némi támpontot jelenthetnek a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a népesség időbeosztásáról szóló kutatásai. Ezekből kiderül például, hogy 2000-ben egy átlagos tavaszi napon a 18 és 69 év közötti magyar férfiak 14, a nők 8 percet fordítottak sétára, sportra és testedzésre, míg a 16-74 év közötti norvégok 34, illetve 24 percet. 1977 óta alig változott a helyzet: akkor a magyaroknál 13, illetve 9 percet, a norvégoknál pedig 32, illetve 25 percet mutatott a képzeletbeli stopperóra. Eközben Magyarországon a férfiak közel három, a nők több mint két és fél órát ülnek a tévé előtt naponta, ami hozzávetőleg egy órával haladja meg a norvégok tévézési idejét. A magyarok 2000-ben összes szabadidejük 59, illetve 64 százalékát fordították tévénézésre, míg a norvégok csupán 34, illetve 27 százalékát. Az sem túl biztató, hogy - szintén a KSH 1999-2000-ben felvett adatai alapján - egy átlagos napon a férfiaknak csupán 6,8 százaléka sportolt (több mint másfél órás időráfordítással), ezen belül pedig például a 40-49 éves korosztályban mindössze 3,3 százalékuk. Kevesen sportolnak - jelentette ki tavaly ősszel Gyurcsány Ferenc sportminiszter is, azonnal hozzátéve, hogy a sporttörvény módosításakor (HVG, 2003. december 13.) a tárca a versenysport eredményességének megőrzésével egyenrangú célként kezeli a szabadidősport fellendítését.

Ez a Gyurcsány-féle "kevés" azt jelenti, hogy a minisztérium szerint - egy közelebbről meg nem nevezett felmérés alapján - a felnőtt lakosság mindössze harminc százaléka sportol havi több mint egy alkalommal, közel ötven százaléka viszont egyáltalán nem. A tárca pályázatokat ígér egyenként 150-180 millió forintból megvalósítható iskolai tornatermekre és tanuszodákra, finanszírozási forrásként a Sportfólió Kht. által eladásra kínált állami sportingatlanokból remélt milliárdokat - és némi önerőt - megjelölve.

"A város tízezer lakosából jó, ha kétszázan sportolnak rendszeresen" - állította szembe saját tapasztalatait a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) számaival Torma László, a Nagykállói Szabadidő- és Tömegsport Egyesület (NSZTE) elnöke. Állítása szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egészében még ennél is rosszabb a helyzet, csupán öt településen sportolnak egyesületi szervezésben a szabadidejüket így eltölteni vágyók. Az öt éve átadott nagykállói sportcsarnokot azért jól kihasználják a helyiek, akik óránként négyezer forintért vehetik bérbe a létesítményt, de Torma a csarnok népszerűsége ellenére állítja, még a viszonylag alacsony díj is sokakat visszatart. Az NSZTE által működtetett konditeremnek az ezerforintos éves tagdíjon kívül alkalmanként elkért százforintos, horribilisnek nem nevezhető belépődíj mellett is csupán 40-50 rendszeresen visszatérő látogatója van, elsősorban diákok, akik általában az aktuális divatnak engedelmeskedve "gyúrják ki" magukat.

Az obligát kispályás focin kívül az egyesület természetjáró túrákat és nyári táborozást szervez, telente pedig szurkolnak, hogy befagyjon a helyi tó, lehessen korcsolyázni. A túraútvonalak karbantartását a tagok ellenszolgáltatás nélkül végzik, a konditerem alkalmazottját pedig a megyei munkaügyi központ támogatásával tudják foglalkoztatni. Tavaly a Wesselényi Miklós Sport Közalapítványtól kaptak pályázataikra 440 ezer forintot, illetve decemberben az önkormányzattól 150 ezret, miután az előző évben már kikerültek a költségvetésükből. "Ezek nélkül halálra lennénk ítélve" - mondta Torma.

Az ország szerencsésebb vidékein ennél jobb a helyzet, de félő, ezeken a területeken is elmaradnak a GYISM által vázolttól. "Sportvezetői hálózatunk a megye településeinek egyharmadát lefedi" - büszkélkedett a HVG-nek a szabolcsihoz képest a másik végletet jelentő adattal Szántó László, a Somogy Megyei Szabadidősport Szövetség elnöke. Az egyenként 5-10 település sportéletét összefogó szervezők évente más-más faluban rendezik a maguk sportversenyét, amiken a hétköznapi sportágakon - azaz a kispályás focin, a kézi-, a kosár- és a röplabdán, valamint a futáson - kívül például zsákfutásban, kocsitolásban vagy női sodrófahajításban is összemérik erejüket a versenyzők. Egy-egy ilyen rendezvényen a lakosság egyharmada aktívan sportol - mondta Szántó, az arány viszont csupán ezekre a rendezvényekre igaz, a havi rendszeres testmozgást végzők itt is kevesebben vannak.

Az említett hálózat tagjainak szerepe azonban nem merül ki e "helyi szpartakiádok" megszervezésében, ha ügyesek, akár azt is el tudják intézni, hogy csak jelképes áron számítsák meg a terembérleti díjat. Ami biztos: a kocsmák melletti tekepályákat bérmentve kapják meg egy-egy versenyre, mert a kocsmáros is tudja, hogy az elmaradt pályahasználati díj busásan megtérül a fogyasztásból. E vetélkedések között a legnépszerűbb a polgármesterek tekeversenye, aminek az is előnye, hogy utána a tapasztalatok szerint könnyebben kinyílik az önkormányzatok bukszája a lakossági sport támogatására. Somogyban már rendszeres, hogy a sportvezetői hálózattal lefedett települések önkormányzatai lakosonként húsz forinttal járulnak hozzá a megyei szabadidő-szövetség büdzséjéhez, ami a különböző pályázatokon megkönnyíti az önerő felmutatását.

Ezekhez a napi küzdelmekhez képest egészen más képet mutat a somogyi szabadidősport csúcseseménye, a Balaton-átúszó bajnokság, amit tavaly például 35 millió forintos költségvetéssel, nagy szponzorok támogatásával rendeztek meg. A balatoni idegenforgalomban érdekelteknek is többletbevételt hozó, több mint tízezer résztvevőt és ezer rendezőt megmozgató versenyt a már 24 éve főszervező Szántó azért is tartja kiemelkedő szabadidősport-eseménynek, mert aki ezen elindul, biztos, hogy rendszeres edzéssel készült a nagy úszásra. Ehhez hasonló, szintén komoly felkészülést feltételező rendezvényekként egyébként csak a nagyobb futófesztiválokat tartják számon a magyar szabadidősportban.

Kirakatrendezvényekre szükség van, de az igazi persze az lenne, ha a hétköznapokon sikerülne több embert megmozgatni. Ehhez jól jönne az állami segítség, ám éppen a források átcsatornázása zajlik. Az új sporttörvénnyel ugyanis változik az eddigi finanszírozási rendszer: míg korábban a Wesselényi-közalapítványhoz jutott a lottó játékadójának 12 százaléka, ami körülbelül 1,8 milliárd forintot jelentett évente, az NSZSZ pedig mintegy 180 millió forintot kasszírozott a Tippmix játékadójának 15 százalékából, a jogszabály-módosítással megszűnt ez a forrásautomatizmus. A százalékok ezután a GYISM-hez mennek, és bár a sportminiszter többször is azt ígérte, az idén sem jut kevesebb a szabadidősportra, a garancia erre eltűnt, és Salga azt valószínűsíti, hogy felerősödik a vita, mire költse a GYISM a költségvetési pénzt, s a gyengébb érdekérvényesítő-képességű NSZSZ hátrányba kerülhet a versenysporttal szemben.

KELEMEN ZOLTÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Hetilap

Gézengúzok a medencében

Már csak a használatbavételi engedélyre és a technológián kívüli berendezésekre vár a Gézengúz Alapítvány születési...

HVG Hetilap

Így sportolnak ők

A Szovjetunió széthullását kísérő válság, majd az 1998-as oroszországi gazdasági összeomlás hatására a korábbi...

Nagyjából ezren vonulnak az Andrássy úton a Várkert Bazár felé

Nagyjából ezren vonulnak az Andrássy úton a Várkert Bazár felé

Debrecen megmondta, mennyit szán a főpályaudvarra, de annyiért senki sem vállalta

Debrecen megmondta, mennyit szán a főpályaudvarra, de annyiért senki sem vállalta

Hét gól Liverpoolban, ebből a hazaiak hármat kaptak

Hét gól Liverpoolban, ebből a hazaiak hármat kaptak

Kis segítséget ad az állam az eléggé halott motorkerékpár-piacnak

Kis segítséget ad az állam az eléggé halott motorkerékpár-piacnak

Orosz városokban tüntettek a Kuril-szigetek visszaadása ellen

Orosz városokban tüntettek a Kuril-szigetek visszaadása ellen

Fejbe rúgták, majd elájult a kispadon a magyar focista

Fejbe rúgták, majd elájult a kispadon a magyar focista