Történelmi tudatunk keveset emlegetett helyszínei a pártszékházak, pedig - mint azt a 20. századi magyarországi példák is mutatják - a történelemkönyvekből kimaradt meglepő összefüggésekre derülhet fény az elő- avagy utótörténetüket vizsgálva.

Egyre kétesebb hírnévre tesz szert a kisgazdák Belgrád rakpart 24. alatti országos központja, a Hazafias Népfront volt székháza. 1992 nyarától egészen idén februárig több hullámban az éppen aktuális - olykor tragikomikus elemeket sem nélkülöző - (párt)belviszályok kapcsán ugyanis oly sok pofon csattant már ott el, hogy az épület, epés értékelések szerint, e tekintetben lassan "beéri" az Andrássy út 60.-at, a kommunista Államvédelmi Hatóság (ÁVH) hírhedt székhelyét (a korábbi nyilas pártszékházat, amely ma a Terror Háza múzeumnak ad otthont).

Sok vihart láthattak azonban más pártok központi helyei is a 20. században. Például az egyik legrégebbi, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 1909-ben a VIII. kerületi Conti (ma Tolnai Lajos) utca 4.-ben épült székháza, amelyet a múlt század első felében a pártkötődésű Világosság nyomdával, illetve a Népszava napilap szerkesztőségével közösen használtak. A tanácsköztársaságot követő fehérterror idején, 1920 februárjában az Ostenburg-különítmény innen hurcolta el a Népszava felelős szerkesztőjét, Somogyi Bélát (a Károlyi-kormány egykori közoktatásügyi államtitkárát) és a szintén az újságnál dolgozó Bacsó Bélát, akiket a Duna-parton meggyilkoltak, s holttestüket a folyóba dobták. A jobboldali fegyveres csoportok egyébként az idő tájt több ízben is betörtek az épületbe, s alaposan megrongálták az ott található berendezéseket (képünkön). Így a párt mindennapi életén is könnyített a konszolidáció, melynek keretében a szocdem vezér Peyer Károly 1921-ben paktumot kötött Bethlen István miniszterelnökkel. S ha voltak is politikailag nehezebb korszakok, az SZDP az ország 1944. március 19-ei német megszállásáig legális ellenzéki pártként működhetett a Conti utcában, akkor viszont a Gestapo elől kellett megmenteni, pontosabban megsemmisíteni az évtizedek során felhalmozódott - s hirtelenjében terhelő bizonyítékká vált - iratokat. A második világháború után a szocdem pártvezetés nem, a szerkesztőség és a nyomda viszont visszatért régi, megszokott, Conti utcai szobáiba. 1952-től azonban a munkáshagyományokat már nyomdaipari szakközépiskola őrzi a helyszínen, előbb - az 1944-ben csendőrnyomozókkal való tűzharcban lelőtt kommunista mártír - Ságvári Endre, a rendszerváltás óta pedig az egyik első magyar nyomdász, Tótfalusi Kis Miklós nevét viselve.

Az SZDP a háború után 1948 júniusáig, a kommunista párttal való kényszeregyesüléséig (HVG, 1998. május 22.) néhány utcával odébb, ám a korábbinál jóval patinásabb helyen folytatta a politizálást: a Rákóczi út 43. szám alatt található, homlokzatával népies szecessziós stílust idéző Palace Szállóban. A szocdem vezetők egy 1948-ban, a két párt egyesülésekor az újdonsült Magyar Dolgozók Pártja (MDP) színeiben a Magyar Kommunista Párt (MKP) Akadémia utcai székházába települt át. Persze a régi-új MDP-központ, a 17. szám alatti épület sem mondható múlt nélkülinek. A második világháború utolsó évében például ott székelt a Magyar Élet Pártja (MÉP). A Horthy-érában a megdönthetetlen parlamenti többséget adó kormánypárt a józsefvárosi Esterházy utca 30. alatt (ma a Puskin és a Bródy Sándor utca sarkán) található palotából költözött át ide, minden bizonnyal a ténylegesnél jóval hosszabb időre tervezve ottlétét. Jóllehet a két világháború közötti évtizedekben "a pártszékházak korántsem voltak mitikus helyek, inkább afféle klubhelyiségekként működtek, vacsorák helyszínéül szolgáltak" - igazít el az előzmények tekintetében Romsics Ignác történész. Az Akadémia utcai épület aligha véletlenül került a kommunisták látókörébe. Gerő Ernő 1944 novemberében egy szegedi beszédében arra utasította a pártszervezetek funkcionáriusait: "olyan házakat foglaljanak majd el, amelyeknek tulajdonba vétele később ne legyen megtámadható" (HVG, 2002. január 26.), értsd, ne legyen, aki sajátjaként visszakövetelheti.

A ma bankként funkcionáló Akadémia utcai épületet 1904-ben adták át (a telken előtte szikvízgyár is működött). A háromemeletes ház első tulajdonosa a Császári és Királyi Osztrák Kincstár volt, majd 1938-ig Ausztria követségének adott otthont. 1945-ben a MÉP-telenített házat a kommunista pártvezetők igényei szerint jelentősen átalakították, a 15. számú házzal közös falba például egy liftet építettek, a felvonóval a szomszéd épület pincéjébe lehetett lejutni, s onnan - ha szükségesnek látszott - észrevétlenül távozni. De az egykori kommunista fellegvárba az 1980-as évek elején beköltöztetett Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet munkatársai - mint azt most a HVG kérdésére elmondták - más furcsaságokkal is szembesültek: a földszinten olyan belső falbontásokat fedeztek fel, amelyeken keresztül az egész háztömb keresztül-kasul bejárhatónak bizonyult. Merthogy az idők folyamán az Akadémia utcai székházhoz csatolták a környező házakat, a tömbben a különböző párthivatalok - s nem utolsósorban a kormányőrség - kaptak helyet. Beszélik, hogy egy készenléti egység a legfelső szinten tanyázott, s tagjai riasztás esetén egy, a tűzoltókéhoz hasonló fémrúdon lecsúszva foglalták el kijelölt őrhelyeiket a nagyterem fölötti galérián.

Az épület igazán fordulatos napjai 1956 októberében érkeztek el. Október 23-án ide vonult vissza a jugoszláviai látogatásról éppen csak hazaérkezett pártvezetés, s az elkövetkezendő hat napban - derül ki az Ötvenhat októbere és a hatalom című dokumentumkötetből - ülés ülést követett, szinte megállás nélkül. És innen közvetítették Gerő Ernő, akkori első titkár hírhedt beszédét 23-án este a rádióban, amelyben nacionalista tüntetőknek nevezte a forradalmárokat, kútmérgezéssel, provokációval vádolva őket. De 28-án ugyanebben az épületben született határozat arról is, hogy a korábban hivatalosan többször is ellenforradalomnak bélyegzett felkelést "nemzeti demokratikus mozgalomnak" kell tekinteni.

A székház a drámai napok után még néhány évig megmaradt az állampárt - új nevén: a Magyar Szocialista Munkáspárt - törzshelyének, ám 1962-től (feltehetően a hely szűkössége és talán a rossz emlékek miatt is) a párt átköltözött a Széchenyi rakpart 19. szám alatt található, eredetileg az ÁVH számára épített, de 1956 után néhány évig Belügyminisztériumként fungáló úgynevezett Fehér Házba (amely a rendszerváltást követően lett a képviselők irodaháza).

A Magyar Szocialista Párt mai székhelyének, a VIII. kerületi Köztársaság tér 26. számú házának szintén fordulatos a története. Az 1945-től a rendszerváltásig kétszer is nevet változtató kommunista párt budapesti bizottságának helyet adó épület múltjával kapcsolatban legelőször mindenkinek az jut az eszébe, hogy 1956. október 30-án fegyveres felkelők ostromolták meg az épületet, s annak elfoglalását követően a védők közül többeket meglincseltek. Az utóbbi években mind gyakrabban felemlítődik az is, hogy az MKP 1945 elején a magyarországi németek nemzetiszocialista tömegszervezetének, közismert nevén a Volksbundnak elhagyott székházát foglalta el. "A Köztársaság téren sosem volt Volksbund-székház, az a Lendvay utca 2. szám alatt volt" - cáfolja meg a mind közkeletűbb tévedést Tilkovszky Lóránt történész.

A félreértés magyarázatául az szolgálhat, hogy az 1930-as évek elején - az az idő tájt Tisza Kálmán nevét viselő téren - épített ház német tulajdonban volt, és azt a Magyarországon élő német birodalmi állampolgárok szervezete használta. A tagságot alkotó kereskedőknek, vállalati igazgatóknak, értelmiségieknek aztán - anyagilag is - befolyásoló szerepük volt az 1938 végén megalakult Volksbund életre keltésében, működtetésében. Tilkovszky kutatásai szerint az Ausztria bekebelezéséig az épületben irodát tartott fenn a német titkosrendőrség, a Gestapo sajtótudósítóként fedett itteni rezidense, Ernst Schepky is. De még ennél szorosabb kapcsolat is kimutatható a Volksbund aktivistái és a ház között, merthogy minden év április 20-án, a Führer születésnapját megünneplendő, a ház nagytermébe rándultak át. És igen figyelemreméltó az az 1944. február 9-10-én tartott munkaértekezlet is, amelyet a budapesti német követ, Dietrich von Jagow jelenlétében egy Berlinből érkezett előadó tartott a magyar nemzetiszocialistáknak. Mint az egy - Tilkovszky által megtalált, máig publikálatlan - rendőrségi jelentésből kiderül, az alkalommal osztották ki a volksbundistáknak azon feladatokat, amelyek az ország márciusi megszállása után váltak aktuálissá. Mindezek ismeretében talán még inkább érthető, miért nevezte néhány - az utóbbi időben a székháztól való szabadulást szorgalmazó - szocialista tisztségviselő "rossz emlékű, ósdi" "siralomháznak" a Köztársaság téri épületet.

Sokat látott a Független Kisgazdapárt által 1945-ben birtokba vett, V. kerületi Semmelweis utca 1. számú ház is. A Kossuth Lajos utca sarkán álló, ma cégirodák mellett a Magyarok Világszövetségének Magyarok Házát befogadó épület helyén 1893-ig a Pest egyik nevezetességének számító, előkelő vendéglistával dicsekvő Arany Sas fogadó állt, ahol Petőfi Sándortól Vörösmarty Mihályig sokan szálltak meg, de különösen konyhájáról és cigányzenészeiről volt híres. A fogadó helyére építették meg 1896-ra az Országos Kaszinó épületét, amely (az arisztokrata Nemzeti Kaszinóval ellentétben) a dzsentrik, közhivatalnokok, polgárok találkozóhelye lett. Ebbéli funkcióját tulajdonképpen csak rövid időre zavarta meg, hogy a tanácsköztársaság idején előbb az V. kerületi "vörös" pártszervezet költözött be, majd átadta helyét a Vörös Hadsereg egy részének, a vasasok dandárjának. 1919 decemberére viszont már minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, igaz, a kaszinó első, rendkívüli ülésén Wekerle Sándor egykori miniszterelnök elnökletével úgy döntöttek, hogy kizárják tagjaik sorából - nyolc más, a korábbi időszakban magát exponált személyiség mellett - gróf Károlyi Mihályt is.

A Semmelweis utcai kisgazda központ a kommunista hegemónia kialakulását követően, 1950-ben, a Magyar-Szovjet Baráti Társaságé lett hat évre. 1956 után a kisebb hangversenytermet is magában foglaló palotába zsúfolták össze előbb az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság cégeit (köztük az Országos Filharmóniát és a Nemzetközi Koncertirodát), majd a Szerzői Jogvédő Hivatal és a Képzőművészeti Alap egy-egy részlegét is. 1971-ben viszont a házat kiürítették, a cégek többsége átköltözött a Vörösmarty térre, a köznyelv által csak Elizélt Palotának nevezett irodaházba (melyet éppen ezekben a hetekben bontanak majd le). A Semmelweis utcai, a felújítás után igen reprezentatív ingatlanba a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza költözött be. Az 1973. novemberi megnyitót követően a sajtótudósítások nem mulasztották el megdicsérni, milyen kitűnően oldották meg a tervezők azt a bonyolult feladatot, "hogy az épület barokk stílusát egybehangolják a kor modern ízlésvilágával és jellegének megfelelően, jórészt stilizált formában az orosz népművészet motívumaival is". Mindazonáltal a hely az egykor oda járók emlékezetében leginkább a pincében kialakított Bajkál étterem és teázó révén hagyott mélyebb nyomokat.

A rendszerváltáskor alakult pártok székhelyei kevésbé kalandos múlttal rendelkeznek, ami nem csoda, hiszen például az MDF a lakiteleki sátor felverése után a fővárosban a VI. kerületi Ó utcában, egy foghíjtelken felállított fémszerkezetes barakkban talált "székházra", ahol a visszaemlékezők szerint nemegyszer kaotikus helyzetek alakultak ki az odaérkező rengeteg szimpatizáns és külföldi kíváncsiskodó jóvoltából. Innen, szinte az 1990-es választások előtti utolsó pillanatban költözött át a párt vezérkara Budára, a Bem tér 3. alá. A szóba jöhetők közül ezt a helyet - Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter emlékezete szerint - Antall József azért választotta, mivel a Bem térnek "különösen erős volt az 1956-os kisugárzása". (Bizonyára erősebb, mint az 1993-ban a Fidesszel közösen egy banknak eladott Váci utcai volt Tisztikaszinóé, amelynek ügye parlamenti vizsgálatot is hozott a két - akkor rivális - párt fejére.) A homlokzatán ma az "eladó" feliratot hirdető Bem téri központ történetének - a székházukat a Szilágyi Erzsébet fasorba áttett magyardemokraták szerint - egyik legjelentősebb eseménye mindazonáltal az 1990. áprilisi választások euforikus éjszakája volt, amikor is az MDF egyszerre győzte le a volt állampártot és új riválisait. Ráadásul a történelmi eseménynek még az is különös ízt adhatott, hogy mindezt az MSZMP II. kerületi pártbizottságának korábbi otthonában ünnepelhette.

ILLÉNYI BALÁZS

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Az őszödi beszédre is visszaemlékezett Gyurcsány - videó!

Az őszödi beszédre is visszaemlékezett Gyurcsány - videó!

Rossi elárulta, hogyan küldi pályára a válogatottat Horvátország ellen

Rossi elárulta, hogyan küldi pályára a válogatottat Horvátország ellen

Továbbra sem tudni, mivel mérgezték meg a Berlusconi ellen tanúskodó modellt

Továbbra sem tudni, mivel mérgezték meg a Berlusconi ellen tanúskodó modellt

Csődöt mondott az emberiség? 36 évünk volt megállítani a globális felmelegedést, de hiába

Csődöt mondott az emberiség? 36 évünk volt megállítani a globális felmelegedést, de hiába

Katasztrófa lenne a megállapodás nélküli Brexit Hammond szerint

Katasztrófa lenne a megállapodás nélküli Brexit Hammond szerint

Ezen a videón élőben nézheti, ahogy az űrhajósok tesznek-vesznek a Nemzetközi Űrállomás külsején

Ezen a videón élőben nézheti, ahogy az űrhajósok tesznek-vesznek a Nemzetközi Űrállomás külsején