Nem nehéz megjósolni, hogy a világ mozijaiban májusban bemutatásra kerülő, Trója című film kapcsán ismét az érdeklődés középpontjába kerül a leginkább a falóval kapcsolatban emlegetett ókori város, Trója, azaz Ilion. A homéroszi helyszínről azonban a tudomány képviselői még ma is vitatkoznak, és a feltételezések választéka, mondhatni, végtelen.

A bemutatás előtt álló, Wolfgang Petersen rendezte Trója-film nyomán bizonyára sokan elfogadják majd, hogy a legnagyobb akháj hős, Akhilleusz szakasztott olyan volt, mint mostani megformálója, Brad Pitt, a film díszlete pedig valósághűen adta vissza a törökországi Ilionban feltárt egykori Tróját. Nem árt tudni azonban: talán sosem lesz végső és megnyugtató válasz még arra sem, valójában hol is feküdt Trója.

"Korábbi téves eszméim következtében, hogy Trója csakis a legalsó rétegben vagy annak közvetlen közelében keresendő, 1871-1872 során tönkretettem a város nagy részét" - ismerte be a német Heinrich Schliemann, hogy amikor a Dardanellákhoz közeli Hiszarlik-dombnál (lásd térképünket) belevágott álmai Trójájának feltárásába, eleinte inkább eltüntetett, semmint talált. Az ifjabb korában Amerikában arannyal, majd a krími háborúk idején indigóval, ólommal, élelmiszerrel és salétrommal kereskedve (s feltételezések szerint csempészettel) dúsgazdaggá lett Schliemann műkedvelő, mondhatni botcsinálta régész volt. Mint akkor szinte minden ásató. A 19. század vége felé ugyanis az archeológia módszertana - mely szerint rétegről rétegre haladva hordják el a földet, s az előkerült kerámiatöredékekből igyekeznek meghatározni egy-egy szint korát - jószerével kialakulatlan volt. A gyors eredményre törekedve Schliemann első felbuzdulásában 17 méterre ásatott le, ezzel viszont munkásai rekonstruálhatatlanná tették a felsőbb törmelékrétegekben talált falakat.

Schliemann, mint nyilatkozataiban rendre elmesélte, gyermekkorában határozta el, hogy egyszer majd feltárja első kedvenc olvasmánya, a trójai háború egy időszakát feldolgozó eposz, az Iliász helyszínét. Amikor csaknem 50 évesen foglalkozást váltott, szó szerint követte Homérosz "utasításait". Igaz, először nem is Ilionban, hanem egy Bunarbashi nevű falucskánál kezdett kutakodni, mert azt feltételezte, hogy a szeretett eposzában szereplő Szimoeisz és Szkamandrosz azonosak a mai Menderes és Dumrek folyókkal. Bunarbashi közel esett a Szkamandroszhoz, ráadásul a falu közelében az ásatásvezető talált hő- és hideg vizű forrásokat, melyeket a vak költő (a görög homérosz szó világtalant jelent) szintén megénekelt. Gyanússá csak az lett neki, hogy a hőforrásokból az Iliászban rögzítettnél tucattal több is akadt. De az sem tetszett neki, hogy túl szélesnek bizonyult a faluhoz közeli dombtető, ahol valaha a vár állhatott. Ha ugyanis - mint Homérosz állította - az akháj Akhilleusz teljes fegyverzetben háromszor kergette körbe a trójai Hektórt a falak körül, ehhez Bunarbashinál órákat kellett volna kergetőzniük, sőt olykor hegymászniuk. Ez utóbbi pedig egyáltalán nem szerepelt az igazság könyvének tekintett eposzban. Így aztán a hobbirégész Bunarbashiból áttelepítette kutatóhelyét a Hiszarlik-domb (magyarul: Palota-domb) keleti lejtőjéhez. Arra a helyre, ahová korábban Charles MacLaren skót és Eduard Eckenbrecher német ókortörténészek is vélelmezték Iliont, de szavuk süket fülekre talált, ahogyan a területet az 1860-as években megvásároló angol Frank Calver is abbahagyta a kutakodást, mivel feltáró munkálatait a British Museum nem volt hajlandó támogatni. Calvernek tehát nagyon is kapóra jött az ábrándos és vagyonos német megszállottsága.

Míg Bunarbashiban túl sok volt a forrás, Hiszarliknál egyet sem sikerült találni. Ezt a problémát azzal a gondolati konstrukcióval hidalták át, hogy az új helyen a folytonos vulkanikus tevékenység következtében időszakonként mégiscsak fel-feltör a víz. Úgyhogy megkezdődött a bevezetőben leírt gyors ütemű feltárás. A romboláson túl Schliemann-nak még az is felróható, hogy - miközben például tisztázatlan körülmények között megtalálta "Priamosz kincsét" (lásd Aranytévesztés című írásunkat) - alaposan "el is datálta" magát. A feltárást az amatőr régész után folytató Wilhelm Dörpfeld építészmérnök a későbbiekben kilenc réteget különböztetett meg, s kimutatta, hogy a Schliemann által a homéroszi Trójának kikiáltott második réteg valójában több mint ezer évvel korábbról származik. Dörpfeld a hatodik szintre tippelt, ám ezt a régész utódok - akik ma is Trója-I. és Trója-IX. között "helyezik el" a rétegeket (s ezeken belül betűjelekkel már "félemeleteket" is megkülönböztetnek) - napjainkban inkább a Kr. e. 1700-1250 közötti időkből származónak mondják. Csupán a Dörpfeldet váltó s az ásatásokat 1932-1938 között vezető amerikai Carl William Blegen emelte a tétet VII. a-ra (ez felelne meg ugyanis a trójai háború feltételezett korának, a Kr. e. 1250-1200-nak).

A félredatálás - vagyis hogy egy kora bronzkori települést azonosított be Homérosz Trójájaként - egy csöppet sem zavarta Schliemannt abban, hogy kapcsolatait hasznosítva az egész világot telekürtölje a hírrel: megtalálta Iliont! Hiába ordították azonban öles szalagcímek világgá a szenzációs felfedezést, kétkedők már akkor is akadtak. Például a máig a klasszika-filológia legnagyobb alakjának tartott Ulrich von Wilamowitz-Möllendorf, aki azt írta: "Priamosz király birodalma ott terül el, ahol a mennyei Jeruzsálem, Dante pokla, Schiller bohémiai erdői, Lear király kastélya" - azaz a legendák birodalmában. A nem is egyetlen - hanem minimum két - költő nevéhez köthető fantáziadús homéroszi eposzok a filológus szerint tehát nem történészi munkák, és nem is lehetnek történeti források. Azt persze Möllendorf sem tagadta, hogy a történelem hajnalán valóságos aranybánya lehetett erődítményt birtokolni a Dardanellák közelében. A Földközi-tenger térségéből a Márvány-, majd onnan a Fekete-tenger felé vitorlázóknak ugyanis hosszan kellett várakozniuk, amíg az - amúgy is ellenükben dolgozó tengeráramlatokat erősítő - szélirány kedvezőre változott. A széllel szemben manőverezni akkortájt még képtelen hajók és hajósok az erőd ellenőrizte kikötőkben nem kis ellenérték fejében várhatták sorsuk és a szél kedvezőbbre fordulását. De a vélemények megoszlottak arról is, hogy a nevezetes eposznak legalább annyi igazságmagva van-e, hogy az akháj seregek valóban efféle kereskedelemgátló monopólium megtörése érdekében indítottak hadat Trója (a nagyobb, szövetséges népek lakta térség) és Ilion (maga a fellegvár) ellen.

Manfred Korfmann, a Tübingeni Egyetem professzora, aki 1988-tól - amióta a török kormány ötvenévnyi szünet után újból engedélyezte az ásatások folytatását - Ilion feltárását vezeti, most ismét a Dörpfeld által kijelölt hatodik réteget véli a legizgalmasabbnak. Talált ugyanis egy bronztükröt, rajta a kor nagy kis-ázsiai kultúrájában, a hettita birodalomban használt hieroglif felirattal, s ennek magyarázataként felmelegítette az ókortörténészek, például Harmatta János "nyelvrégész" professzor által már korábban is megfogalmazott lehetőséget, miszerint Ilion azonos lenne a hettita forrásokban Wilusa néven szereplő várossal, mely Kr. e. 1280 táján csatlakozott volna a nagybirodalomhoz. Annyi mindenesetre tény, hogy ezt a VI. rétegbeli várost földrengés pusztította el, míg a VII. a-b szintet tűzvész. De hogy az akhájok dobtak-e rá csóvát, vagy őrizetlen tűzhely, netán gonosz villám borította-e lángba a települést - ki tudja?

A homéroszi eposzban megénekelt akháj háború tényét eleve megkérdőjelezők azzal érvelnek, hogy a kérdéses korszakban Agamemnónnak, Akhilleusznak és társaiknak odahaza is lett volna verekednivalójuk bőven: akkor zajlott ugyanis a krétai-mükénéi palotakultúrákat "elsöprő" dór törzsek bevándorlása északról. Mások szerint ezen invázió előtt az akhájok időháztartásába még beleférhetett egy kis keleti kiruccanás. Megint mások inkább afelé hajlanak, hogy a város romhalmazzá változtatása a hükszószok - a keleti mediterrán térséget végigdúló s III. Ramszesz fáraó által a Nílus-deltában megállított, máig azonosítatlan, úgynevezett tengeri népek - műve volt.

És akkor még nem esett szó azokról, akik szerint a feltárt Trója nem is Trója. Már csak azért sem, mert egyetlen feliraton sem találták meg a város nevét, még a római kori rétegben sem, pedig - érvelnek - elképzelhetetlen, hogy az antikvitás évszázadaiban kultikusan tisztelt Trójából, ahol világhódítás közben megállt és áldozott isteneinek a perzsa Xerxész, a makedón Nagy Sándor, és tisztelte a római Augustus császár is, ne maradt volna fenn legalább egy, a beazonosítást elősegítő írásos emlék. Megint mások úgy gondolják, hogy már az említett ókori nagyságok sem az igazi Tróját tisztelték meg, mivel azzal már végzett a théra-santorini vulkánkatasztrófa. Szerintük az "eredeti" Trója valahol a tenger mélyén nyugszik, s valójában a legendás őskultúrával, az "elsüllyedt földrész" Atlantisszal azonos.

SCHREIBER GYÖRGY

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
HVG Hetilap

Aranytévesztés

Hangzatos bejelentéssel lepte meg 1873-ben Heinrich Schliemann a világot: megtalálta a trójai háború idején a...

Mennyi ilyen lehet itthon is? Roncsautónak leadott német kocsikkal verik át a kelet-európaiakat

Mennyi ilyen lehet itthon is? Roncsautónak leadott német kocsikkal verik át a kelet-európaiakat

1300 embert kellett kimenteni a háborgó tengeren bajba jutott Viking hajóról

1300 embert kellett kimenteni a háborgó tengeren bajba jutott Viking hajóról

Első metróját kapta meg a 10 milliós Dzsakarta

Első metróját kapta meg a 10 milliós Dzsakarta

Ijesztő dolog derült ki a gyógyszerekről

Ijesztő dolog derült ki a gyógyszerekről

Pechje volt a részeg sofőrnek: hiába menekült el a baleset helyszínéről, a rendszáma ott maradt

Pechje volt a részeg sofőrnek: hiába menekült el a baleset helyszínéről, a rendszáma ott maradt

Mészáros Lőrinc informatikai cége betör a dohányiparba

Mészáros Lőrinc informatikai cége betör a dohányiparba