Az építés az egyik legősibb és leghagyományőrzőbb iparág, ennek ellenére lassan ebbe is bevonulnak űrkutatásból származó anyagok, számítógépes gyártási eljárások és a robotok.

,,Egy autó sokkal bonyolultabb, mint egy ház. Vajon miért nem jutott senkinek az eszébe, hogy a házépítésben is robotokat alkalmazzanak?" - tette fel a kérdést Behrokh Khosnevis amerikai mérnök, és hozzálátott egy olyan gép megtervezéséhez, amely egy nap alatt felépít egy családi házat. Az ötlet első látásra még utópisztikusabbnak tűnik, ha azt is tudjuk, hogy a szerkezet a számítógépes nyomtatók elvét követi: a komputerben megtervezett házat háromdimenziós printer teszi kézzel foghatóvá. Ahogy az otthoni nyomtató tintacseppekből állítja össze a szöveget, úgy a "háznyomtató" betoncseppekből készít falakat, födémeket. A szerkezet a térben úgy terjeszkedik, mint egy háromdimenziós kirakójáték: előbb jön az alsó réteg, aztán soronként a többi.

A terv valójában inkább a méretek miatt tűnik csodálatosnak, kicsiben ugyanis már ismernek ilyen szerkezeteket az építészek, és az utóbbi években ilyen gépekkel készítik el egyes tervezőirodák az épületek gipszmakettjeit. Ezek a "nyomtatók" egyelőre azonban tényleg csak modellméretekben dolgoznak: a zürichi műszaki főiskola 150 ezer frankot kóstáló gépe legfeljebb 25 centis makettek "fröccsöntésére" képes - igaz, akár színesben is. A hasonló, bármilyen térbeli forma elkészítésére képes gépek is nagyjából az 1 méteres határnál állnak meg - tájékoztatta a HVG-t az Erick van Egeraat Associated Architects Budapest Kft. (EEA) budapesti tervezőirodájának építésze, Halmágyi Judit. Ugyanebben a stádiumban vannak azok a kísérletek, amelyekben folyékony polikarbonátból készítenek háromdimenziós modelleket úgy, hogy a lézersugár a kívánt formát megszilárdítja.

Az iráni származású Khosnevis elképzelése szerint mindez nagyban úgy történne, hogy a nyomtató fúvókája különleges betont csepegtetne, amely - a korszerű, egyelőre kísérleti stádiumban lévő adalékoknak köszönhetően - teljesen folyékony, mint a papírra kerülő tinta, viszont nagyon gyorsan szilárdul, nehogy tintaként szét is folyjon. A nyomtatás közben a falakban üresen maradnak azok a helyek, amelyekbe később a vezetékek kerülnek - ha minden jól megy, szintén gépek által. A hamburgi Der Spiegel hetilap értesülése szerint az építési vegyi anyagokat gyártó német Degussa cég is érdeklődik az eljárás iránt, amellyel eddig megépíthetetlen formákat is betonba lehetne önteni, és egyedül a statika törvényei szabnának határt a mérnöki fantáziának. Mely fantázia már odáig terjed, hogy a számítógépbe táplált városképek-tervrajzok alapján hamar újra fel lehetne építeni történelmi óvárosokat vagy földrengés sújtotta településeket.

Építőrobotokkal kísérleteznek Japánban is, de azok még csak egyes részfeladatokra képesek: betonoznak, kiöntik az alapot, melyre később kerül rá a burkolat. A német, pontosabban baden-württembergi Beton Kemmler cég pedig állítólag 10 millió euró körüli összeget költött olyan gépre, amely évente ötszáz családi ház betonfalait képes kiönteni - igaz, nem egymagában, hanem négytagú személyzet kezelésében.

Ha Khosnevis tervei megvalósulnának, olyan változások következhetnének be az építőiparban, amelyeket szintén a számítógépes és a hagyományos nyomtatás példájával illusztrál a zürichi műszaki főiskola tanára, Oliver Fritz. Pár éve még nem volt gazdaságos könyvet kiadni vagy színes levelezőlapot készíteni több ezres példányszám alatt. Napjainkban, ha már megvan a szöveg vagy a kép, szinte mindegy, hogy egy példányt nyomtatunk belőle vagy sokat, sőt akár példányonként módosíthatunk az eredetin. Ez a technológia felborítaná a hagyományos gazdaságossági számítást - magyarázta egy nemrég tartott előadásában Oliver Fritz -, amely szerint egy jobb épület exkluzivitása egyenes arányban állt a költségekkel, az olcsón és sorozatban gyártott épületek viszont uniformizáltak lettek. Most viszont az építészetben is gazdaságosabbá lehetne tenni a kézműves kis szériát.

Az új technológiák és anyagok elterjedését az is segíti, hogy ma már, eltérően a korábbi századok mestereitől, nem az örökkévalóságnak építkezünk - magyarázta a HVG-nek az EEA egy másik tervezője, Tiba János. A gyorsabb erkölcsi avulás megengedi - az esetleg ideiglenesnek szánt építmények szinte meg is követelik - az új fogásokat. Sigeru Ban japán építész az 1995-ös kóbei földrengés után kartonból épített a károsultaknak átmeneti szállásokat, sőt egy katolikus templomot is. A padlók és a falak olyan kartoncsövekből készültek, amelyek csak méretükben és persze falvastagságukban különböznek a vécépapírrolni közepétől. A kísérletező kedvű építész saját hétvégi házát is kartoncsövekből építette, némiképp a klasszikus görög oszlopsorokat felidéző elrendezésben.

Új megoldásoknak köszönhetően ma már nincs szükség a hatvanas évek sörösüvegbarna hővisszaverő bevonataira ahhoz, hogy szabályozzák a csupa üvegből készült homlokzatokon bejutó fény mennyiségét. Ehelyett - a molekulák szintjén zajló beavatkozással - apró prizmákat alakítanak ki az üveg felületén. Az üveg tökéletesen átlátszó marad, mégis visszaveri a napsütés 60 százalékát. De kísérleteznek hol átlátszó, hol átlátszatlan üveggel is. Komoly lehetőségeket enged sejteni az az áruházi próbafülkeajtó, amelyen ki- és belátni, mindaddig, amíg a vásárló meg nem nyomja az elsötétítő gombot. A megoldás emlékeztet a számítógépek folyadékkristályos képernyőjére. Ezúttal két üveg közé egy elektromosságra érzékeny réteget helyeznek, mégpedig vagy folyadékot, vagy fóliát. Ezzel szabályozni lehet, mikor lehessen belátni, és mikor nem mondjuk az irodai tárgyalók üvegfalán. Egy hasonló megoldással, az axiális vagy hologramikus fóliával elképzelhető olyan homlokzat megépítése is, amely az előtte elsuhanó autókból tömörnek látszik, ám egy bizonyos szögből be lehet nézni rajta.

A műanyagipar fejlődésével lehetővé válik, hogy előbb-utóbb olyan hűtő-fűtő csövek kerüljenek a betonfalakba és -födémekbe, amelyek akár 150 évig is kibírják szétdurranás nélkül a bennük keringő víz nyomását. A számítástechnika fejlődésének köszönhető viszont az energiatakarékos építkezésnek az a fogása, amikor a szelekkel körülfútt toronyházak külső felületét - a repülőgépszárnyaknál szerzett tapasztalatokat is felhasználva - úgy alakítják ki, hogy szabályozhassák a levegő áramlását. Ahol nagyobb turbulenciákat tudnak létrehozni, ott apró áramfejlesztőket, afféle miniszélerőműveket hajtanak meg. Máshol viszont a légáramlás lassítására törekszenek, aminek következtében ki lehet nyitni az ablakokat anélkül, hogy kivinné a huzat a bent dolgozókat, ily módon pedig takarékoskodni lehet az energiafaló mesterséges szellőzéssel.

Az új anyagok jelentős részét az építészek az űrkutatás, a mobiltelefonok vagy autók fejlesztése és hasonló élenjáró ágazatok melléktermékeként kapják, gyakran olyan alapon, hogy nem is tudni, mit lehet kezdeni velük. Ezért az utóbbi években New Yorkban és Milánóban is "anyagkönyvtárakat" vittek számítógépre, Material ConneXion néven - mellesleg divattervezők, autókonstruktőrök és más érdeklődők számára is. A kevlar néven ismert grafit-, illetve szénszálak az űrhajózásból "estek le", és az építészek már próbálkoznak azzal, hogyan lehetne acél tartószerkezetek helyett grafitszálas megoldásokat alkalmazni, különösen a nagy fesztávolságok áthidalására, vagyis olyan esetekre, amikor az acél túl nehéz ahhoz, hogy elbírja saját magát. A grafitszál nagy előnye, hogy rugalmassága és ereje hatszázszor akkora, mint az acélé, súlya viszont csak körülbelül a tizede. Egyelőre csak egyetlen kísérleti épület készült el. De ha a technológia elterjed - vélik építészek -, megfizethetővé válhat, hiszen már alkalmaznak ilyen anyagból készült kábeleket, és ezek ára nagyjából kétharmada az acélkábelénak. Egyetlen apró problémát kell csak megoldani: a grafitszál tűzveszélyes, márpedig nem lenne szerencsés, ha a tervezők "széntüzelésű" tartószerkezeteket helyeznének az emberek feje fölé.

BEDŐ IVÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Hetilap

Magyar betonderengés

Látszani is fog kívülről a pult mögött álló bárkisasszonyok lába, meg nem is - egy nemsokára elkészülő bécsi, a...

"Azért nem leszek együtt senkivel, mert a társadalom elvárja"

"Azért nem leszek együtt senkivel, mert a társadalom elvárja"

Nem jár a 2-es metró a Deák és a Déli között

Nem jár a 2-es metró a Deák és a Déli között

Megint tüntetnek, rendőrökkel dulakodnak a sárgamellényesek

Megint tüntetnek, rendőrökkel dulakodnak a sárgamellényesek

Feljutott a világűrbe a milliárdos Richard Branson szuperszonikus űrrepülője

Feljutott a világűrbe a milliárdos Richard Branson szuperszonikus űrrepülője

Engedély nélkül rakták le az olajiszapot, amelyből rákkeltő anyag szivárgott a XVIII. kerületi kutakba

Engedély nélkül rakták le az olajiszapot, amelyből rákkeltő anyag szivárgott a XVIII. kerületi kutakba

A köztévé szerint a tüntetők akasztva látnák Tőkés Lászlót

A köztévé szerint a tüntetők akasztva látnák Tőkés Lászlót