A gazdasági társaságokat a jog a 19. század óta személyekként kezeli. Ha pedig személyek, akkor van személyiségük is, amit megvizsgálva azt találjuk: pszichéjük általában betegebb, mint a természetes személyeké - e gondolatot járja körül az USA-ban frissen bemutatott The Corporation című film.

A bajok a rabszolgák felszabadításával kezdődtek. Pontosabban az amerikai alkotmány ezt rögzítő 14. kiegészítésével, amely kimondja: "egyetlen személyt sem foszthat meg egyetlen állam sem az életétől, a szabadságától, a tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül". Az amerikai nagyvárosokban a következő hetekben debütáló The Corporation (A társaság) című, 145 perces dokumentumfilm legalábbis innen eredezteti a gazdasági társaságok kiszabadulását a társadalmi ellenőrzés alól és máig tartó terjeszkedésüket a mindenhatóságig.

Az ominózus alkotmánykiegészítés 1868. évi elfogadását követő évtizedben ugyanis mindössze 19 rabszolgatartással kapcsolatos ügy került a bíróságok elé, közel háromszáz esetben viszont társaságok kérték dörzsölt ügyvédeik révén, hogy a 14. kiegészítés alapján személyként ismerjék el őket, s a törvényszékek ezt mindannyiszor meg is tették. Mark Achbar és Jennifer Abbot társrendezők, valamint Joel Bakan forgatókönyvíró tudósok nyilatkozataival, dokumentumfilm-részletekkel illusztrálja, hogy a fordulat valóban történelmi volt. Társaságokat korábban közcélokra - főként utak, vasutak, hidak építésére - hoztak létre, az államtól kapott jogosítványuk meghatározott célra és időre szólt, tagjaik egyetemlegesen felelősek voltak tevékenységükért. A 14. alkotmánykiegészítés alapján személyiséggel felruházott társaságok azonban önálló életre keltek, megszületett a korlátolt felelősség fogalma - ami a film szerint valójában maga a korlátlan felelőtlenség. A megzabolázhatatlan társaságok mára ugyanolyan hatalmas intézményekké nőtték ki magukat, "mint az állam, az egyház vagy a kommunista párt".

De milyen személy is a társaság? - teszik föl a kérdést az alkotók. Lelkiismerete mindenesetre nincs neki - szögezi le Noam Chomsky, a Massachusetts Institut of Technology antropológusprofesszora, akire a film alkotói a "nagy igazságok" kimondójának szerepét osztották. Az utca megszólaltatott embereinek viszont láthatóan nem okoz gondot a cégek antropomorfizálása: a General Electric szerintük barátságos, mesélő kedvű öregúr, a Microsoft agresszív, a McDonalds fiatal, lelkes, szereti a társaságot, a Nike energikus, a Monsanto vegyipari konszern pedig makulátlanul elegáns úr.

Aztán persze kiderül, hogy ezek a "kedves emberek" szörnyű dolgokat művelnek. Az amerikai Országos Munkaügyi Bizottság igazgatója, Charles Kernaghan egy, a munkatársai által összehordott hatalmas ruhahalomból találomra kiemel néhányat: egy 14,99 dollárért árusított trikót, amit 3 centért varrt meg valaki valahol a harmadik világban, aztán egy 178 dolláros zakót, amelynek varrónőjét El Salvadorban 74 centtel fizette ki az amerikai gyártó. A Dominikai Köztársaságban egy szeméttelepen a film alkotói a közeli Nike-gyár papírjaira bukkantak, amelyekből kiderül, hogy egy trikó megvarrásának normaideje 6,6 perc, s 8 cent jár érte a munkásnak. Hatásfokozóként egy ellenszenves szakértő a rendszer mellett érvel: ezekben a nyomorországokban - mondja - az emberek könyörögnek azért, hogy óránként 10 centért alkalmazzák őket. Ha azután a bérek emelkednek, a multi egy házzal odébb áll, és egy még szegényebb országot kezd "segíteni a felemelkedésben" - teszi hozzá.

Hasonló módon lepleződik le a cégek környezetvédelmi felelőtlensége, "a tudatos gyilkosság", ahogy egy szakértő fogalmaz a rákkeltő anyagokat használó társaságokról, amelyek szerinte elsősorban felelősek azért, hogy a rák ma már járványszerű méreteket ölt: élete során minden második amerikai férfit és minden harmadik nőt megbetegít. A környezetvédelmi bírság a cégek számára hideg fejjel kalkulálható költség: ha olcsóbb szennyezni, mint beruházni, szemrebbenés nélkül az előbbit választják. A vásznon szapora egymásutánban a cégnevek, büntetési tételekkel: IBM, Mitsubishi, Pfizer, Roche, Daewoo, Sears... 10 milliótól 500 millió dollárig.

Lassan összeáll "a társaság" vizuálisan is megjelenített kórképe: semmibe veszi mások érzéseit, képtelen tartós kapcsolatokra, hazudik és csal a haszon reményében, nincs bűntudata, nem tartja be a társadalmi normákat, törvényeket. A diagnózis: "a társaság" pszichopata. Ez még a szabad piacgazdaság apostola, a filmben többször megszólaló Milton Friedman szerint sincs így jól. Mert persze "a társaság" mint mesterséges jogi képződmény nem viselhet morális felelősséget, "ugyanúgy, ahogyan az épület sem", de tulajdonosai, munkatársai annál inkább viselhetnének - mondja a Nobel-díjas közgazdász.

Chomsky azonban megint nem hagyja, hogy a néző nyugodtan hátradőljön székében. Semmit nem változtat az intézmények gonoszságán - mondja a kamerába -, hogy a benne szereplők milyen emberek. A rabszolgaság akkor is szörnyű intézmény, ha egyik-másik rabszolgatartó történetesen kedves ember volt. A kellemes megjelenésű, fekete pulóveres balos társadalomtudós aztán megadja a privatizációra vonatkozó tudnivalók alaphangját is: "a magánosítással a tulajdont soha nem egy kedves embernek adják át, hanem egy el nem számoltatható önkényúrnak". A 2000-ben a Világbank követelésére privatizált bolíviai cochabambai vízműveket például az amerikai Bechtel konszern szerezte meg - derül ki egy helyi aktivista kommentárjából, miközben a vásznon a rendőrség által vérbe fojtott tüntetések képei peregnek. "Mikor az emberek megtudták, hogy ezentúl havi két dollárt - jövedelmük egynegyedét - kell fizetniük a vízért, az utcára vonultak." "A kormány hat halott és 175 sebesült áldozat árán, fegyverrel védte meg a Bechtelt a néppel szemben" - így a narrátor. Végül mégis ez lett "a társasággal" szembeni sikeres társadalmi fellépés egyik, a film szerint követendő példája. Népszavazást írtak ki, melyen Cochabamba lakosságának 96 százaléka a Bechtel-szerződés érvénytelenítésére voksolt. "Népi-közösségi tulajdonba vették a volt állami tulajdonú vízművet, és most megpróbálnak boldogulni vele" - derül ki az előremutató kommentárból.

Bugyuta cégimázsreklámfilmek mellett az alkotók döbbenetes jelenetsorral illusztrálják, miképpen próbálják meghódítani a társaságok a természetes személyek lelkét. A világ egyik legnagyobb reklámcége, az évi 20 milliárd dollár forgalmú Initiative Media Worldwide kutatási főnöke részletesen beszámol egy általuk végzett "nyaggatástudományi" vizsgálatról. A kutatásban részt vevő szülőknek három héten keresztül folyamatosan jegyezniük kellett, hogy gyermekük milyen áruért, szolgáltatásért mikor, hol, mennyi ideig, milyen módon, milyen intenzitással nyaggatta őket. A vizsgálatból kiderült, hogy vannak édességek, amelyeket 40 százalékban nyaggatás hatására vásárolnak meg a szülők, vidámpark-látogatások esetében pedig ez az arány 25 százalék. A rádió- és tévéhirdetési idő vásárlására évente összesen 12 milliárd dollárt költő cég azután e kutatás eredményeire alapozva alkotta meg, pszichológusok bevonásával, a leginkább nyaggatásra ingerlő tévéreklámjait.

A reklámvilág hazug - tudhatjuk meg a filmből -, de jövedelmező. Két egyetemi hallgató - felbuzdulva Tiger Woods golfozó szerintük óránként egymillió dolláros honoráriumért viselt Nike-sapkáján - újsághirdetésben ajánlkozott reklámfigurának, a következő szöveggel: "Megesszük a müzliteket, ha nem is vagyunk éhesek." És az élelmes fiatalokhoz valósággal dőlnek a megrendelések.

Miközben "a társaság" mindannyiunkat - Chomsky szavaival - gondolattalan fogyasztóvá akar bedarálni, mindent megtesz azért, hogy az ellenállás még csak szóhoz se juthasson. A filmben a Rupert Murdoch tulajdonában lévő Fox News tévéhálózat három kirúgott tényfeltáró riportere számol be arról, miként akadályozta meg a vegyipari "elegáns úr", hogy a Fox levetítse a Monsanto konszern tehéntápszerének káros hatásait bemutató riportjukat. A Posilac nevű tejtermelés-fokozó szert Kanadában és Nagy-Britanniában nem engedték forgalomba hozni, mert kiderült, hogy miközben óriási fájdalmat okoz a teheneknek, a tejet fogyasztó gyermekek ellenálló képességét is csökkenti - az USA-ban azonban az egyébként szigorú hatóság feltűnően nagyvonalúan kiadta az engedélyt.

A társaság - amely minden bizonnyal az évtized kapitalizmus- és globalizációellenes kultuszfilmje lesz - egyetlen pozitív cégpéldát mutat be. A filmen a világ legnagyobb szőnyeggyárának elnök-vezérigazgatója, Ray Anderson számol be környezettudati megvilágosodásáról. A helyes úton - mint meséli - a környezet iránt aggódó vásárlók levelei indították el az Interface-vezért, aki rádöbbent, hogy amit cége, másokhoz hasonlóan, művel, az "a természet kifosztása", amiért egyszer talán majd börtönbüntetés is jár. Az Interface 2015-ig megvalósítja az "önfenntartó szőnyeggyártást", nyilatkozik átszellemülten Anderson. Azután már nem nyúl a természethez, csak újrahasznosított alapanyagokból dolgozik, és minden kimenő szennyezéstől is megkíméli a környezetet.

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Pontosított Volner, a békés tüntetőkkel nincs baja

Pontosított Volner, a békés tüntetőkkel nincs baja

Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa 2023-ban

Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa 2023-ban

Kivezették és leteperték a saját koncertjéről az énekest (videó)

Kivezették és leteperték a saját koncertjéről az énekest (videó)

Három embert állítottak elő a rendőrök a Kossuth téren

Három embert állítottak elő a rendőrök a Kossuth téren

Rákapcsol a Samsung, az Infinity O után jönnek az Infinity U és V képernyők a telefonokba

Rákapcsol a Samsung, az Infinity O után jönnek az Infinity U és V képernyők a telefonokba

Új csodamotort kaphatnak az autók: szupertiszta működés és minimális fogyasztás

Új csodamotort kaphatnak az autók: szupertiszta működés és minimális fogyasztás