Évtizedek fejlődése nyomán az infrastruktúra kapacitásának és a nézők türelmének határait feszegető nagyságúra nőtt a nyári olimpiai játékok programja, amelybe egyre nehezebb új sportágaknak bekerülni, miközben régieket a kiesés veszélye fenyeget.

Tizennégy nemzet, 241 sportoló ("természetesen" mind férfi, nő egy sem), 43 versenyszám - ezek az 1896-os athéni nyitány adatai. 199 nemzet, 10 651 sportoló, 300 versenyszám - ez már a 2000-es sydneyi játékok mérlege. Számokkal mégis leírhatatlan, miként vált az újkori nyári olimpia néhány megszállott magánkezdeményezéséből az emberiség legvonzóbb, legnagyobb szabású rendszeres eseményévé.

A korabeli spontaneitásra jellemző, hogy a bostoni Harvard Egyetemről érkezett amerikai James B. Conolly még roppantul meglepődött 1896. április 6-án. Épp csak partra szökkent az athéni kikötőben, amikor közölték vele: már azon a napon versenyszerűen is kell ugrálnia. Conollyban fel sem vetődött, hogy Görögországban még a régi Julianus-naptár van érvényben, ezért elszámolta magát, így aztán nem volt mit tenni, átöltözött, majd megnyerte a nyitószámot, a hármasugrást, és ő lett az újkori játékok első bajnoka.

A házigazdák e dicsőséget még készségesen átengedték, ők a maratonfutás aranyérmére áhítoztak. Méghozzá annyira, hogy amikor féltávnál a francia Albin Lermusiaux vezetett, egy átszellemült pópa rá akarta vetni magát, alig tudták lefogni. A hazai Szpiridon Luisz szerencsére 4 kilométerrel a cél előtt az élre állt, és teljesítette a nemzet óhaját. Sőt hármas görög győzelem született volna, ha a harmadik helyezettről nem derül ki, hogy a táv egy részét kocsival tette meg.

Hajós Alfréd pedig a legszívesebben csónakba szállt volna. Száz méteren már megnyerte a maga és a magyar sport első olimpiai bajnoki címét, 1200 méteren viszont, mint utóbb bevallotta, a halálfélelem gyötörte a pireuszi öböl 13 fokos vizében. Fel is adta volna a versenyt, csakhogy nem lehetett, mert a kísérő hajók tévedésből messze lehagyták az úszókat. A táv végén a megdermedt Hajós először még csupán annak örült, hogy egyáltalán szárazföldet érez a lába alatt - ám a parton nem a túléléshez, hanem második aranyérméhez gratuláltak neki. Ha az elsőség nem is, a dobogós helyezés garantált volt a "100 méteres úszás matrózok részére" nevet viselő versenyszám indulóinak is, mivel mindössze hárman ácsorogtak a rajtnál.

Az első világháború előtti játékok programja egyébként is szabadidős rendezvényhez hasonlított, amelyen a házigazda és néhány műkedvelő állítja össze a műsort, saját ízlése szerint. Párizsban 1900-ban például 200 méteres gátúszásban is vetélkedtek: a résztvevőknek 50 és 100 méternél a vízen elhelyezett hordókon kellett átmászniuk. Az első két évtizedben állandó versenyszám volt az egykaros súlyemelés, a függeszkedés, a helyből magas- és távolugrás, de a tömegsport jelleget 1908-ban Londonban a kötélhúzás idézte meg a leghívebben. Mindössze öt csapat indult, és a dobogón Anglia első, második, valamint harmadik számú garnitúrája osztozott. A svédek 1912-ben Stockholmból kitiltották az ökölvívást, mondván, az ő hazájukban nem szalonképes a sportág, ám ezzel hosszú távon előrevitték a játékok ügyét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ugyanis viszontintézkedésként erősen korlátozta a mindenkori házigazda befolyását a program összeállítására.

Az 1920-as években megjelentek az első nemzetközi hírű, mindenütt elismert sportolók - az amerikai úszó, Johnny Weissmüller, a későbbi Tarzan vagy a finn csodafutó, Paavo Nurmi -, s 1924-ben Párizsból már mintegy ezer újságíró tudósított. Négy évre rá Amszterdamban 28 ország, szinte az egész fejlett világ versenyzői nyertek aranyérmet, és e rekordot négy évtizeden át képtelenség volt túlszárnyalni. A régi mentalitás nyomai persze megmaradtak még - ennek jeleként Henry Pearce ausztrál evezős a középfutamban megállította a hajóját, hogy egy arra úszkáló vadkacsacsalád háborítatlanul áthaladhasson előtte -, de az általános modernizálás már nem akadhatott meg. A gazdasági világválság 1932-re lelohasztotta ugyan a versenyzési vagy inkább az utazási kedvet a messzi Los Angelesbe, de az amerikaiak a szükségből erényt kovácsoltak. A viadal időtartamát 16 naposra csökkentették, ami különösen annak fényében volt szervezési bravúr, hogy az addigi játékok többsége három-négy hónapig húzódott. Az 1900-as párizsi és az 1904-es St. Louis-i versenyt szinte észrevétlenül ágyazták be a világkiállítás kereteibe, ezért több sportoló anélkül halt meg, hogy egyáltalán tudta volna: olimpián járt.

A kialakuló sikertörténetet a második világháború csak késleltethette, de tönkre nem tehette. A londoni újrakezdéssel negyedszázados folyamatos és harmonikus fejlődés indult meg. Az olimpia remekül ötvözte a klasszikus hagyományokat a 20. század minőségi élsportjával, a részt vevő nemzetek köre 1948-tól 1972-ig 59-ről 121-re, a versenyszámoké 136-ról 195-re emelkedett. A furcsa versenyszámok már - és még - nem voltak jellemzőek, bár akadt egy-egy kivétel. A 10 ezer méteres kajak-kenu versenynek például az lett a végzete, hogy 1960-ban a római rendezők kijelentették, adottságaik miatt egyszerűen képtelenek megrendezni, és mint utóbb kiderült, a száműzetés örök időkre szólt.

Az 1976 és 1984 közötti három bojkott - Montrealból Afrika, Moszkvából a nyugati világ, Los Angelesből a "szocialista blokk" apraja-nagyja hiányzott - megroggyantotta az ötkarikás mozgalmat, de a század végére helyreállt a béke. A fenyegetés, már ha annak tekinthető, egészen máshonnan érkezett. A televízió mindenhatóvá válásával a tömegigény kielégítése lett a vezérlő elv. Az új korszakban az "eladhatóság" szerint kezdték osztályozni a sportágakat, a könnyen érthető és követhető látványsportok, valamint a hobbiszinten is minden különösebb előképzettség és eszközigény nélkül űzhető számok egyre előrébb törtek.

Ma már többek között a gumiasztal, a hegyikerékpár, a kajakszlalom is polgárjogot nyert, Atlantában a baseball női megfelelője, a softball is bemutatkozhatott, miközben az indulók száma első ízben éppen 1996-ban lépte túl a 10 ezret. A NOB ezért megálljt parancsolt, így viszont a bővítések szükségszerűen szűkítésekkel járnak együtt, és a kiszemelt áldozatok - a korszellemnek megfelelően - a tradicionális sportágak. Ezek ugyanis csak behatárolt körben népszerűek, puszta nézésük is szakértelmet igényel, tömegfogyasztásra alkalmatlanok. Ennek következményeként a vívás, a kajak-kenu, a birkózás, az öttusa vagy a vízilabda váltakozó intenzitású, de állandó harcra készülhet pozíciói - vagy legalább egy részük - megőrzéséért.

Az emancipációs törekvések minden egyes eredménye is további reformokat gerjeszt. Vívásban a korábbi tíz szám mellé idén felvették a női kardot is, ám mivel a létszám nem növelhető, majdnem a legpatinásabb műfaj, a férfi kard csapatverseny hullott ki a rostán. A nemzetközi szövetség végül meggyőzte ennek értelmetlenségéről a NOB-ot. Birkózásban 1996-ban még kétszer tíz, 2000-ben már csak kétszer nyolc súlycsoportban avattak bajnokot, 2004-ben pedig mindössze kétszer hétben fognak - viszont debütálhatnak a hölgyek is, a szabadfogás négy súlycsoportjában. Sőt súlyemelésben már Sydneyben pódiumra léptek nők, addig teljesen sikertelen nemzeteket helyezve fel az éremtáblára. A kajak-kenusok viszont esélytelenül érvelnek a világbajnokságokon szereplő 200 méteres sprintszámok olimpiai programba emelése mellett - a 10 ezer méteres táv visszahozása már szóba sem kerülhet -, amikor kell a hely a kajakszlalomnak.

A legviszontagságosabb útra azonban az öttusa kényszerült, illetve részben kényszerítette magát. A pentatlon már az ókori játékok bevett versenyformája volt, igaz, akkor még jobbára diszkoszvetésből, gerelyhajításból, futásból, ugrásból és birkózásból állt. Az összetett erőpróba annyira megihlette Pierre de Coubertint, a modern olimpia francia atyját, hogy már az újrakezdésre, 1896-ra mindenképpen fel akarta vetetni a programba az öttusát, de végül csak 1912-re ért célt. Akkor is a stockholmi házigazdák segítségével: svéd katonatisztek töltötték meg tartalommal a hírvivő legendáját, aki az üzenetet úszva, lovagolva, futva, lő- és vívópárbajba keveredve is célba juttatja. A modern kor egyik legklasszikusabb próbája nyolc évtizeden át az olimpia egyik fénypontja volt - legalábbis számunkra, hiszen a svéd egyeduralmat az 1950-es évektől felváltotta a magyar-szovjet vetélkedés -, 1992-ben azonban marketingoldalról majdnem végzetes támadás érte: nehezen követhető, több száma élvezhetetlen a laikusok számára, roppant költséges, tömeges elterjedésére esély sincs.

Ráadásul Juan Antonio Samaranch, a NOB akkori spanyol elnöke Barcelonában éppen az öttusa lovasszámát tisztelte meg személyes jelenlétével, és a silányul felkészített lóállomány miatt a mezőny átrendezte, összevissza borogatta a pályát. Samaranch feldúltan távozott, és majdnem magával vitte a sportágat is a semmibe. Azt mindenesetre elérte, hogy a csapatversenyt megszüntessék - az amúgy logikus indoklás szerint ne lehessen egy teljesítménnyel két aranyérmet nyerni, mint például Martinek János 1988-ban Szöulban -, és az addig ötnapos viadalt egynaposra csonkolták. A Nemzetközi Öttusaszövetség vezérkara a legelvadultabb igényeket is kielégítette, csak hogy a sportágat az olimpia műsorán tarthassa, és miközben a pentatlon teljesen elveszítette régi önmagát, identitását, aligha kétséges, hogy előbb-utóbb az ötkarikás programból is kihullik.

Hiszen itt a mai kívánalmaknak tökéletesen megfelelő vetélytárs, a triatlon. Kell hozzá egy úszódressz, egy pár futócipő és egy kerékpár - minek akkor lóval és lovaspályával, tűzfegyverrel és lőtérrel, vívóruhával, elektronikus találatjelzővel és pásttal bíbelődni? Nem véletlen, hogy a 2000-es olimpia első aranyérmét pont triatlonban osztották ki, és a sydneyi Operaház előtt felállított célban ezrek üdvözölték a beérkezőket. Az öttusaversenyen ezzel szemben pár százan szorongtak, de semleges nézőként legfeljebb néhány tucatnyian.

BALLAI ATTILA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
HVG Hetilap

A programcsere szabályai

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) testületeként működő úgynevezett Olimpiai Program Bizottság (OPB) folyamatosan...

Videó: kemény, ahogy fényes nappal szedik ki a tolvajok a Toyota Priusokból a katalizátorokat

Videó: kemény, ahogy fényes nappal szedik ki a tolvajok a Toyota Priusokból a katalizátorokat

Különleges kiállítás nyílt Budapesten

Különleges kiállítás nyílt Budapesten

Ez a legsúlyosabb arany kád a világon, amiben megfürödhet

Ez a legsúlyosabb arany kád a világon, amiben megfürödhet

Nem sikerült lenyomnia a könyvesboltokat az online vásárlásnak

Nem sikerült lenyomnia a könyvesboltokat az online vásárlásnak

Rengést észlelt a Marson az Insight űrszonda

Rengést észlelt a Marson az Insight űrszonda

30 éven át fejlesztették, bevetik a malária elleni védőoltást

30 éven át fejlesztették, bevetik a malária elleni védőoltást