Az újkori játékok egyik emblémájává vált a görögországi Olümpiából útra induló láng, amely földrészeken keresztül érkezik a rendező városba, és a fáklya akármilyen rövid vitele kivételes megtiszteltetésnek számít.

Az augusztus 13-án Athénba érkező olimpiai lángot vitték sztárok és hétköznapi emberek, futott vele Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, és tartotta magasra a fáklyát egykori börtönszigetén, a Robben Islanden a 86 éves Nelson Mandela. Az olimpiai szellemét jelképező láng most először járja be az öt karika által fémjelzett öt földrészt, és látogatást tett az eddigi nyári játékoknak otthont adó városokban, valamint a 2008-as házigazda Pekingben is.

A láng és a fáklya az ókori szokásokat eleveníti föl - igaz, akkor a futásnak nem kiindulópontja, hanem célja volt Olümpia -, ám a szertartás mai formájában a 20. század szülötte. Amszterdamban 1928-ban és Los Angelesben 1932-ben a stadion bejáratánál már égett láng, de azt a helyszínen gyújtották. A sporttörténészek szerint az ötletet, hogy Olümpiából váltó vigye a szent tüzet az aktuális helyszínre, 1931-ben egy konferencián vetette föl a játékokat újraélesztő francia Pierre de Coubertin báró közeli munkatársának számító német Carl Diem, aki a rendezési jogot abban az évben megkapó Berlin szervezőbizottságának a főtitkára is volt. Sok forrás még ma is a nácik "találmányaként" emlegeti az olimpiai fáklya meggyújtásának ceremóniáját és váltójának menetét, ám az elképzelés születésekor még nem lehetett tudni, hogy Adolf Hitler hatalomra jut Németországban.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Hitler ne használta volna fel a lángot - akárcsak magát a berlini olimpiát - a saját céljaira. Amikor 1936. július 20-án Olümpiában 15, ókori stílusú lepelbe, peploszba öltözött görög nő közreműködésével meggyújtották a tüzet, a berlini sportseregszemléből minden idők egyik leghatásosabb propagandafilmjét készítő Leni Riefenstahl már a helyszínen instruálta a szereplőket. A modern olimpiák történetében a fáklyát természetesen görög vette először a kezébe, ám a láng Berlinbe már a Hitlerjugend 28 ezres sorfala között érkezett, hogy a stadionban a tiszta fajú árja vizuális eszményképét megtestesítő atléta, Fritz Schilgen gyújtsa meg a játékok végéig lobogó tüzet. A fáklyát a német hadiipar élvállalata, a Krupp gyártotta, amely kikísérletezte a gyúanyagként használt magnéziumszármazékot is (ma már apró gáztartály táplálja a lángot).

Éppen a nácizmushoz való kötődése miatt a második világháború utáni első olimpián, az 1948 elején St. Moritzban rendezett téli játékokon még nem élesztették föl az olimpiai fáklya használatát - noha a stadionban égett a helyszínen gyújtott láng -, ám a NOB döntése értelmében az év nyarán Londonban már minden a 12 évvel azelőttihez hasonlóan zajlott. A váltó Olümpiából indult, és az első fáklyavivő, egy Dimitrelisz nevű őrmester, a békét szimbolizálandó, egyenruhájától és fegyverétől megszabadulva húzott sportmezt. A lángot ugyanakkor éppen a görög polgárháború miatt kellett a szárazföldi út helyett hadihajóval Olaszországba vinni.

Az olimpiai fáklyaváltóban eddig több mint 180 ezren vettek részt, és a nagy számról Japán tehet: az 1964-es tokiói olimpia előtt ugyanis a szigetországban négy láng kelt útra, minden kilométerenkénti váltásnál egy fáklyavivővel, két tartalékkal és húsz kísérővel, így mire a stadionba érkezett a jelkép, addigra a hivatalos adatok szerint 101 866-an részesültek a megtiszteltetésben. A hivatalos fáklyának elvileg soha nem szabad kialudnia, mögötte mindig ott a féltve őrzött tartalék láng, ám az 1956-os Cortina d'Ampezzó-i téli játékokon szentségtörés történt: a gyorskorcsolyázó Guido Caroli hasra esett egy tévékábelben, a tűz kialudt, és profán módon egy öngyújtóval élesztették újra.

A lángot a stadionban meggyújtó személyét mindig titoktartás övezi, és a választás ritkán mentes a szimbólumoktól. Helsinkiben 1952-ben az 1920 és 1928 között kilenc arannyal akkor még csúcstartó finn futólegendát, Paavo Nurmit - akinek akkor már állt a stadion előtt a szobra - érte a megtiszteltetés. 1968-ban az olaszországi Genovából, Kolumbusz Kristóf útját követve, hajó vitte az olimpiai lángot az Újvilágba, és Mexikóvárosban elsőként gyújtotta meg a stadionban a tüzet nő, a gátfutó Enriqueta Basilio de Sotelo. Atlanta 1996-ban a Parkinson-kór miatt már remegő kezű Muhammad Alira bízta a feladatot, négy évvel korábban pedig Barcelonában a mozgássérült íjász, Antonio Rebollo egy lángoló nyílvesszővel zárta a váltót.

Nem hiányzott a politikai üzenet sem. 1976-ban Montrealban a francia, illetve az angol ajkúakat képviselve két tizenéves atléta, Sandra Henderson és Stéphane Préfontaine együtt gyújtotta meg a lángot. 1964-ben Tokióban a "civil" Szakai Josinorira esett a választás, aki aznap született Hirosimában, amikor az amerikaiak ledobták a városra az atombombát. Szöulban 1988-ban pedig a stadion lángját a 76 éves Szon Ki Csung gyújtotta meg, aki 1936-ban Berlinben a maratoni futásban diadalmaskodott, ám az aranyérmet Korea akkori gyarmattartója, Japán színeiben kellett átvennie.

Külön "párbajt" vívott egymással a Szovjetunió és az USA. 1980-ban Moszkvában a nyolc évvel korábban - az amerikaiak által máig vitatott körülmények között - a döntőben az USA kosárlabda-válogatottja fölött diadalmaskodó csapat utolsó pontjait szerző, időközben elhunyt Szása Bjelov öccse, Szergej gyújtotta meg a stadionban a lángot. Nem maradt el a válasz sem, 2002-ben Salt Lake Cityben annak az amerikai jégkorong-válogatottnak a tagjai álltak a lánc végén, amely 1980-ban Lake Placidban az elődöntőben legyőzte az eladdig verhetetlen szovjeteket, és végül az aranyat is elnyerte; az Egyesült Államokban ezt szavazták meg a 20. század legnagyobb sportsikerének.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Lázár János kétharmados törvénnyel védené be a mezőhegyesi Ménesbirtokot

Lázár János kétharmados törvénnyel védené be a mezőhegyesi Ménesbirtokot

"Attól, hogy valaki jó festő vagy burkoló, még nem lesz jó vállalkozó"

"Attól, hogy valaki jó festő vagy burkoló, még nem lesz jó vállalkozó"

Sok pénzt keresni kevés munkával? Ez ma már nem megy

Sok pénzt keresni kevés munkával? Ez ma már nem megy

Már-már remekmű: ezzel a tenyérizzasztó játékkal szinte vétek nem szenvedni

Már-már remekmű: ezzel a tenyérizzasztó játékkal szinte vétek nem szenvedni

Az amerikaiak szerint a kínai titkosszolgálatok pénzelik a Huawei-t

Az amerikaiak szerint a kínai titkosszolgálatok pénzelik a Huawei-t

Sri Lanka – két nap kényszerszünet

Sri Lanka – két nap kényszerszünet