Időről időre rémisztő hírek látnak napvilágot a túlzott internethasználat ártalmairól. Bár a monitor elé szegezett netbolond életformája nyilvánvaló veszélyeket rejt magában, egy hazai kutatás szerint kevés a valódi hálófüggő, s legtöbbjük kinövi a problémát.

Kína Szecsuán tartományában egy internetkávézóban holtan borult a számítógép billentyűzetére egy 31 éves férfi, miután 20 órán keresztül játszott kedvenc internetes szerepjátékával - adta hírül márciusban egy kínai napilap. Két és fél évvel korábban ennél is meghökkentőbb volt Shawn Wolley, az egyébként skizofréniával diagnosztizált amerikai fiatalember esete, aki egy online szerepjáték fantáziavilága és a valóság közt elveszve követett el öngyilkosságot 2001 őszén. A médiában időről időre felbukkanó hasonló hírekből a monitor vibráló fényében élő, gépteremben szocializálódott internetfüggő képe rajzolódik ki, szakemberek vélekedése szerint azonban árnyaltabb képet kell festeni az új típusú addikcióról.

Az internetfüggőség helyett inkább a "kóros internethasználat" kifejezés alkalmazását tartja szerencsésnek Ritter Andrea, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) kutatója. A pszichológus és kutatócsoportja két ízben végzett felmérésében a hazai internetezési szokásokat és az úgynevezett internetfüggőséget igyekezett feltérképezni. Az eredmények alapján az internetezők 6 százaléka sorolható az Ivan Goldberg amerikai kutató rendszere szerinti "kóros" csoportba. A goldbergi kritériumok szerint ezek a netezők általában a tervezettnél több időt töltenek a számítógép előtt olyan, sokszor feleslegesnek tűnő tevékenységekkel, mint például a céltalannak látszó böngészés vagy a gép fájljainak rigorózus rendszerezése. Hosszabb távon és szélsőséges esetben aztán a kóros netezés a társas kapcsolatok, illetve a munkahelyi és iskolai kötelességek elhanyagolásához, végső soron pedig "begubózáshoz" vezethet.

Az ilyen jellegű "internetfüggőség" azonban önmagában ritka jelenség, a korábbi kutatások leggyakrabban egyéb lélektani problémák, krízishelyzetek tüneteként kezelik. Ettől eltér Ritter Andrea vélekedése, aki leginkább korosztályi jellemzőként, a fiatalkori személyiségből következő jelenségként határozza meg a függőséget. A hazai adatgyűjtések alapján a "kóros internetezők" jellemzően férfiak, közel 50 százalékuk 20 év alatti, kétharmaduk pedig még tanuló. A kutató szerint a túltengő netezés leginkább a tizen- és kora huszonéves korcsoportra jellemző, csakúgy, mint sok más, deviánsként kategorizált viselkedési forma, például az alkohol, a drogok és a dohányzás kipróbálása. A serdülő az interneten különböző szerepeket vehet fel, a másfajta életforma a tinédzserkori lázadás vetülete is lehet, a világháló emellett kiváló csillapítója a tizenéves korra jellemző erős információéhségnek is. A legtöbb fiatal esetében aztán ezek a jelenségek idővel megszűnnek, a személyiség fejlődése s az identitás megszilárdulása után elpárolog a tinédzserkori lázadhatnék, majd huszonéves korban megváltozik az érdeklődés és a gondolkodásmód.

A hazai kutatás tehát a területet az elsők között vizsgáló amerikai Kimberley Younggal (lásd keretes írásunkat) szemben nem kezeli betegségként a kóros internethasználatot, mindazonáltal javasol néhány stratégiát, melyek megóvhatják a fiatal felhasználókat az esetleges komolyabb következményektől. Ritter Andrea szerint elsősorban "a nagy átlaggal" kell foglalkozni, vagyis azzal a fiatal internethasználóval, akinek az életét ma már valamilyen - iskolai, munkahelyi, párkapcsolati - téren mindenképpen befolyásolja a számítógép előtt töltött idő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az igazán problémás esetek ne kapják meg a megfelelő segítséget. A mindenkori internetezőt emellett elláthatjuk konkrét tanácsokkal, ami megakadályozhatja a későbbi kóros használat elharapódzását. Fiatal korban az egyik alapvető pont a célorientált feladatok kitűzése, annak megakadályozása, hogy a céltalan böngészés örvénye magával ragadja a netezőt. Az iskolákban így nemcsak a megfelelő számítógépes felszereltségről és oktatásról kell gondoskodni, hanem a helyes használat példájával is el kell látni a diákokat.

Ami a média szerepét illeti, Ritter Andrea szerint az újságokban, tévéműsorokban általában csak a bevezetőben is említett szélsőséges esetek jelennek meg, legtöbbször a valós kontextusukból kiragadva. A téma szenzációhajhász és leegyszerűsítő tálalása nemcsak káros sztereotípiák kialakulásához vezet, de a társadalom nem internetező csoportjában felerősíti az internetezés "borzalmas" képzetét. Ez a kutatók terminológiájával élve "morális pánik" azonban az internet terjedésével, valamint az érintettség okozta befogadókészség növekedésével természetszerűleg alábbhagy, de az előítéletek lebontása ebben sokat segíthet.

GRITZ ISTVÁN

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
HVG Hetilap

Kimberley Young

Az internetfüggőség egyik első kutatója az amerikai Kimberley Young volt, aki 1995-ben indított tanácsadó...

A Magyar Közút szerint teljesen rendben van ez a bakancsos kátyúzás - videó

A Magyar Közút szerint teljesen rendben van ez a bakancsos kátyúzás - videó

Mészáros Lőrinc vasútépítő veje Mészáros lapjában áll ki a vasútépítés mellett

Mészáros Lőrinc vasútépítő veje Mészáros lapjában áll ki a vasútépítés mellett

Szabó Kimmel Tamás: Nekem van egy fejem, azt valaki vagy bírja, vagy nem

Szabó Kimmel Tamás: Nekem van egy fejem, azt valaki vagy bírja, vagy nem

A koranyárból visszatérünk a tavaszhoz

A koranyárból visszatérünk a tavaszhoz

20 év után találták meg a 8 milliárdot érő lopott Picasso-festményt

20 év után találták meg a 8 milliárdot érő lopott Picasso-festményt

Csányi: "Ez a győzelem az egyik legnagyobb élményem"

Csányi: "Ez a győzelem az egyik legnagyobb élményem"