Törvény kötelezi az amerikai iskolákat a különböző etnikumú gyerekek közöttijelentős teljesítménykülönbségek kiegyenlítésére. A feladatot egy évtized alatt kellene letudni - holott az iskolai szegregáció felszámolására fél évszázad sem volt elég.

Két évvel az érettségi után újra együtt bulizott a Maryland állambeli Silver Spring-i Blair középiskola egykori diákjainak egy csoportja. Az etnikailag vegyes baráti társaságban megjelent a fekete David is. Ő korábban úgy beszélt, úgy viselkedett, úgy öltözködött, mint fehér iskolatársai, hallani sem akart arról, hogy bármiféle pozitív diszkriminációt vegyen igénybe a továbbtanuláshoz, és az afroamerikaiak által nemigen kultivált matematika szakra iratkozott be egy dominánsan fehér diákok által látogatott egyetemen. Most, a bulin társai döbbenten tapasztalták, hogy David átment feketébe: a félreismerhetetlen afroamerikai angolt beszélte, a megfelelő "módosított" nyelvtannal, s kiderült, hogy már csak fekete társaságba jár.

David esete csak a késői és hirtelen átmenet tekintetében különleges. A két végpont - az alsó tagozatos felhőtlen interetnikai együtt játszás, illetve a felnőttkori elkülönülés - általában jellemző az etnikailag vegyes városrészekben felnövekvő afroamerikai gyerekek pályafutására, erősítették meg szakértők a HVG tudósítójának hétköznapi tapasztalatait.

Amikor 1954-ben a legfelsőbb bíróság egy konkrét ügy kapcsán úgy döntött, hogy tilos az iskolákban a gyerekeket fajuk szerint elkülöníteni, sokan azt gondolták az Egyesült Államokban, hogy legalábbis az oktatásban belátható időn belül valóban megszűnik a szegregáció. A hatvanas évek közepétől már milliószámra szállították a gyerekeket fekete városrészekből a fehérekbe és viszont, hogy mielőbb létrejöjjön a Johnson elnök által meghirdetett "nagy társadalom". A kísérlet nem sikerült: győzött a sok "kis társadalom", amelyek a maguk képére formálták az iskolarendszert.

Washingtonban, a fővárosban például, ahol a 65 ezer állami iskolás közül 54 ezer fekete és mindössze 3 ezer fehér, az iskolák zömében nem látni fehér gyereket - ahol viszont igen, ott általában ők vannak többségben. A pedagógusok, oktatásügyi hivatalnokok, szakértők jólnevelten diverzitásnak nevezik az etnikai tarkaságból fakadó társadalmi problémákat, egy kalap alá véve a jelenséget a szegénységgel, a fogyatékossággal, a nem angol anyanyelvű diákok gondjaival. De Donna Graves, a Maryland állambeli Montgomery megye úgynevezett diverzitásprogramjának irányítója nem kertel: "Persze, hogy ebben az országban, ahol a rasszizmusnak, szexizmusnak nagy hagyománya van, a faji kérdés a legfontosabb" - jelentette ki a HVG-nek.

Az iskolai statisztikák egyébként faji besorolás alapján is precízen rögzítik a tanulók teljesítményét. A 17 éves amerikai gyerekek közül a fehérek 70 százaléka tud bánni törtekkel, míg a feketéknek 30, a latínóknak 40 százaléka. A szakszöveget - mondjuk egy újság tudomány rovatának cikkeit - csak minden tizenhetedik 17 éves érti meg, a (zömmel spanyol anyanyelvű) latínók közül minden ötvenedik, az afroamerikaiak közül pedig minden századik. A fekete és a latínó gyerekek az érettségi évére tanulnak meg annyira olvasni, amennyire a fehérek nyolcadikos korukban tudnak.

Montgomeryben - ahol egyébként a tanulóknak valamivel kevesebb mint a fele fehér - a fehér gyerekek olvasási teljesítménye 85 százalékos, az ázsiaiaké 80, a feketéké viszont csak 53, a latínóké pedig 47 százalékos. Matematikából az ázsiaiak (79 százalék) megelőzik valamivel a fehéreket (77 százalék), a latínók és a feketék teljesítménye pedig körülbelül a fele az övékének (41, illetve 39 százalék). Noha ezek a számok a szakértők szerint megmutatják a lényeget, egyáltalán nem kikezdhetetlenek. "Amikor a teszteket spanyolul is megcsináltattuk a spanyol anyanyelvű gyerekekkel, lényegesen jobb teljesítményt produkáltak, nemcsak olvasásból, hanem matematikából is" - mesélte a HVG-nek Louis Martinez, Új-Mexikó állam Las Cruses iskolamegyéjének vezetője. A déli állam kétharmad részben mexikói gyerekek által látogatott iskoláiban erre már van lehetőség, Marylandben viszont, ahol minden ötödik tanuló spanyol ajkú, egyelőre csak angolul tesztelnek.

Oktatási szakemberek arra is felhívták a HVG tudósítójának figyelmét, hogy az etnikai és az anyagi hátrányos helyzet többnyire egybeesik. "A szegénység, a gyakori lakhelyváltoztatás és a nem angol anyanyelvűség a gyenge teljesítmény legfőbb oka" - számolt be saját tapasztalatairól Peggy Salazar, az Oak View általános iskola igazgatója. Az ázsiaiak átlagos teljesítménye legalábbis részben azért jobb szerinte, mert ők általában tehetősebbek a mexikói és más latin-amerikai bevándorlóknál, az "afroamerikaiak" teljesítményét viszont lehúzza, hogy - jobb híján - ilyenként regisztrálják az iskolai nyilvántartásban az Afrikából és Közép-Amerikából frissen bevándorolt, nem angol anyanyelvű feketéket.

A különbségek kiegyenlítésére 2001 vége óta törvény kötelezi a magyar szemmel egyébként irigylésre méltóan jól fölszerelt, tágas amerikai iskolákat. A George W. Bush egyik választási szlogenje után "Egy gyermek sem maradhat le" (NCLB) nevet viselő jogszabály előírja, hogy a gyerekek egységes tesztekkel mért teljesítményének angol nyelvből és matematikából évről évre mennyivel kell javulnia. S azt is, hogy 2014-re mindegyik - etnikai és szociális helyzet szerinti - kategóriában el kell érni a 100 százalékot. Ha valamely iskolában két egymást követő évben is akad akár csak egy olyan kategória a 36-ból - mondjuk az ötödikes latínók matematikatudása -, amelyben nem teljesíti a szintet, minden szülőnek felajánlják, hogy ha akarja, írassa be máshová a gyerekét. "A szülők általában nem élnek ezzel a lehetőséggel - meséli a HVG-nek Meredith Casper, a Silver Spring-i Pine Crest elemi iskola igazgatója -, mert a törvény szerint komoly segítség, eszközök, kisegítő tanárok is járnak a lemaradó iskolának." Az annak idején nagy többséggel megszavazott, sokak szerint korszakos jelentőségű kódex végrehajtását a demokraták most éppen azért bírálják, mert a kormány nem gondoskodott az anyagi fedezetéről, s így pont a szegény körzetekben nincs pénz a lemaradó iskolák feltornászására.

Az NCLB ugyanakkor végképp szakít azzal az évtizedes amerikai pedagógiai doktrínával, miszerint nem szabad magas követelményeket támasztani, mert a kudarc rossz hatással van a gyermek fejlődésére. Pedagógusok szerint részben ez a mentalitás vezetett az egyes etnikumok teljesítménye között tátongó szakadék mélyüléséhez is a nyolcvanas években. Az otthonról általában kevésbé motivált afroamerikai és latínó gyerekek többnyire jól elvoltak a nem szankcionált gyenge produkcióval, miközben a fehérek többsége hajtott a továbbtanulásra. "Sok jó szándékú pedagógusnak fájdalmas volt belátni, hogy az alacsony követelmény egyszerűen árt a gyereknek - idézi fel a paradigmaváltás nehézségeit Graves -, de tudomásul vették."

Az NCLB mindenesetre, fél évszázad kudarcain okulva, praktikus amerikai módon ott ragadta meg a problémát, ahol van esély a mérhető sikerre. Arra viszont ma már nemigen vállalkozna senki Amerikában, hogy a polgárjogi mozgalom egykori nagy álmára, a társadalom egybeforrasztására is határidőt állítson föl. A pedagógusok rezignáltan figyelik az újratermelődő szegregációt - és teszik a dolgukat.

"Etnikai alapú konfliktusokat először negyedik-ötödik osztályosoknál tapasztalunk", meséli Peggy Salazar. A 10-11 évesek már hébe-korba összekapnak a játszótéren vagy a büfében, és van úgy, hogy elhangzik valami utalás a bőrszínre. "De nálunk e tekintetben a zéró tolerancia érvényesül - mondja határozottan az igazgató -, etnikai alapú bántás soha nem marad következmény nélkül." Először a tanácsadó tanár beszél a gyerekkel. Előfordul, főleg a kisebbeknél, hogy csak azért mondanak valamit, mert úgy gondolják, ez tetszik a többieknek. "Ilyenkor - teszi hozzá Salazar - nem csinálnak nagy ügyet. De az esetek többségében kiderül, hogy már kialakult előítélet húzódik meg a szitkozódás mögött, és ezt 90 százalékban otthonról hozzák a gyerekek. Legutóbb tavaly tavasszal egy ötödikes kislány tudatosan nevezte lealacsonyítóan niggernek egy társát nagy nyilvánosság előtt. Itt már a szülőkkel is beszéltünk, és a gyereket két napra kizártuk az iskolából" - számol be a példás büntetésről az igazgató a HVG-nek.

A tehetősebbek inkább megelőzik a bajt, és igyekeznek etnikailag kevésbé kevert iskolába adni a gyermeküket. Az iskolakörzet az egyik legnagyobb ingatlanérték-növelő, illetve -csökkentő tényező Amerikában. "Mifelénk - meséli a HVG-nek Katalin Gimes, Montgomery megye vezetőképző alapítványának alelnöke, gyakorló anya - két egyforma, egymástól két sarokra lévő ház közül 100-150 ezer dollárral többe kerül az, amelyik a jobb gimnázium körzetéhez tartozik." "Az iskolakörzetek újrarajzolása kemény politikai ütközet - számolt be a HVG-nek új-mexikói tapasztalatairól a már idézett Louis Martinez. - A szülők, a mexikóiak ugyanúgy, mint a fehérek, ragaszkodnak az etnikailag minél homogénabb iskolakörzethez, én viszont vezetőként éppen azt tartom a legfontosabb és legnehezebb feladatomnak, hogy meggyőzzem őket: a közösségnek a vegyes iskola a jó."

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Letartóztatták az Éjkirályt Norvégiában

Letartóztatták az Éjkirályt Norvégiában

Igazi GTI-gyilkos: 400 lóerős lett a Michelisz Norbi-féle utcai Hyundai i30 N

Igazi GTI-gyilkos: 400 lóerős lett a Michelisz Norbi-féle utcai Hyundai i30 N

Utolsó ellentámadásba kezdett a vesztésre álló ukrán elnök

Utolsó ellentámadásba kezdett a vesztésre álló ukrán elnök

Kovács Béla apja szerint a felesége Putyinnal is dolgozott

Kovács Béla apja szerint a felesége Putyinnal is dolgozott

Medián: Az MSZP beérte a Jobbikot, a Fidesz ismét erősödött

Medián: Az MSZP beérte a Jobbikot, a Fidesz ismét erősödött

Bezár a miskolci gyermekváros is, még nem tudni, hova kerülnek a gyerekek

Bezár a miskolci gyermekváros is, még nem tudni, hova kerülnek a gyerekek