Budapest legrondább épületei közül kettő is megszépül a közeljövőben: a köznyelvben az elizélt palota nevet méltán kiérdemlő Vörösmarty téri egykori ORI-székház és a Roosevelt téri - ellenszenves színvilága miatt közutálatnak örvendő - spenótház.

Külföldön már jó ideje megszokott, hogy alig néhány évtizede épült házakat lebontanak - esetleg csak csontig lecsupaszítanak -, ha valamiért megéri újat, szebbet, modernebbet építeni a helyükbe. S bár az építészek gyakran tiltakoznak, ha szakmájukat ilyen naprakész szolgáltatásként kezelik, van abban valami pozitívum is, hogy egyes épületek nem az örökkévalóságnak épülnek. Valószínűleg kevesen tudnának könnyeket ejteni például azért, hogy Budapesten rövidesen két olyan, frekventált helyen álló épület is a történelem süllyesztőjébe kerül, amely nem érte meg még a negyedik ikszet sem.

Az egyik áldozat az 1979-ben átadott - az Országos Tervhivatal, majd a Munkaügyi Minisztérium, végül a Szociális és Családügyi Minisztérium által használt - Roosevelt téri spenótház. A Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham-palota közé hivalkodóan befurakodó borzadályra - amelyik gúnynevét az épület homlokzatának borzalmas színezetéről kapta - szakmai körökben elsősorban illeszkedési problémái miatt fújtak: sehogyan sem akart belesimulni történelmi környezetébe. Hasonlóan kirívó ízléstelenségtől szabadulhat meg a főváros egy másik épület, az egykori Országos Rendezői Iroda (ORI) Vörösmarty téren álló székházának leváltásával. Az 1971-ben épült, homlokzati üvegborításával egyébként a maga korában úttörőként számon tartott - a közbeszédben gyakran elizélt palotaként emlegetett - irodaház legfőbb baja nem is annyira a külleme, mint inkább az, hogy Budapest egyik legimpozánsabb terén éktelenkedik, és annyira silány anyagokból készítették, hogy ma már egy külkerületi büronegyedben sem igen állná meg a helyét.

A spenótház teljes "kitakarítását" nemrégiben fejezték be - az épületet a szerkezetéig lecsupaszították -, a Vörösmarty téri épületet pedig rövidesen elbontják, hogy teljesen újat építsenek a helyébe. A terveket nézve úgy tűnik, minden remény megvan rá, hogy mindkét, városképi szempontból értékes területre méltó építmény kerüljön.

A Roosevelt téri épület beruházója - a német Schörghuber-csoport érdekeltségébe tartozó BHG Beruházó Kft. - pályázat útján választotta ki a tervezőket. Turányi Gábor és Simon István - a Mesteriskola fiatal építészeinek bevonásával - olyan épület tervét készítette el, amely egyszerre két követelménynek is megfelel: "önálló hangvételű", és harmonikusan illeszkedik a pesti Duna-part egyik legkarakteresebb történelmi terébe. A Vörösmarty téri irodaház beruházója, az ING Magyarország Ingatlanfejlesztő Kft. - a hazai építészek egy részének nem csekély tiltakozása ellenére - nem hirdetett nyilvános pályázatot, hanem úgy gondolkodott, rendelkezik annyi nemzetközi építészkapcsolattal, információval és szépérzékkel, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbb tervezőt és tervet. S bár egy ilyen konstrukcióból hajmeresztő dolgok is születhetnek, a banki beruházó - amelyik a holland Erick van Egeraat tervezte Dózsa György úti "szálkás székház" felépítésével a közelmúltban már Budapesten is létrehozott egy nemzetközileg jegyzett épületet - hozzáértő mecénásnak bizonyult. Fazakas György, illetve az őt és alkotócsoportját konzulensként segítő Jean Paul Viguier, a Francia Építészeti Akadémia elnöke, szerethető és Budapest-barát épületet álmodott meg. Olyat, amely - hasonlóan például a prágai "táncolóházhoz" - akár a Belváros modern turistalátványosságává is válhat.

Mindkét alkotói koncepcióban közös volt, hogy az alapvetően irodai funkciókat szolgáló épületek feltárulkozzanak a város előtt, de úgy, hogy ez ne zavarja a bent dolgozókat és élőket (a Vörösmarty tériben ugyanis luxuslakások is lesznek). A környező közterületek ezért mintegy betüremkednek mindkét ház belsejébe. A földszinti részeket több irányból átszelő - majdan kávézókkal, éttermekkel, kis boltokkal benépesülő - passzázsrendszer talán némi konkurenciát is teremthet a kimódolt, hamis városimitációkkal, utcácskákkal "urbanizált" bevásárlóközpontoknak, amelyek az elmúlt években periferikus helyzetbe hozták, persze nem csak nálunk, a történelmi városközpontokat.

Az első elképzelések mindkét helyszínen a teljes elbontással számoltak. A spenótházutód (jelenlegi "munkacímén": a Roosevelt-ház) tervezői azonban végül az átépítés mellett döntöttek. Új épület felhúzása esetén ugyanis már a most érvényes, sokkal szigorúbb építési szabályokat kellett volna alkalmazniuk, azaz jóval kevesebb négyzetmétert építhettek volna be, mint amennyi a "jogelőd" házban volt. Turányi Gáborék mégsem törekedtek a jogszabályok engedte maximális helykihasználásra: két emeletet önként visszabontattak a spenótból, miáltal a párkányvonal egy magasságba került a szomszédos Gresham-palotáéval. Ezen túlmenően az emeletek "kilógó" részeinek levágásával megszüntették a szintek korábbi lépcsőzetes elrendezését is. S bár az így kapott, téglalap alakú főhomlokzat némileg egyszerűbb, "átlagosabb" lett, megszűnt a zöld tömb korábbi konok szembenállása történelmi környezetével.

Hagyománytiszteletben még ennél is tovább mentek Turányiék: a Roosevelt-ház homlokzatának meghatározó anyagát - a szürke és a bézs sajátos árnyalatában játszó trieszti követ - például úgy választották ki, hogy teljesen azonosnak tűnjék a Gresham-palota burkolóanyagával. A "túlilleszkedést" a mályvaszínű festett üveg és az alumínium használata oldja - s végül az épület olyan, mint egy elegánsan öltözött, tisztelettudó fiatalember a bölcs öregurak társaságában. Erre éjszakai megvilágítása még rá is erősít: a járdába süllyesztett lámpák finoman kalibrált súrolófénye szerényen sejteti a látványt, de úgy, hogy az mégse legyen hangsúlyosabb idősebb társaiénál.

További különlegesség a tetőszint. Mivel a budai Várból letekintve a Roosevelt-ház tetejének látványa szinte meghatározza Pest képét, Turányiék lényegében "ötödik homlokzatként" kezelték a legfelső szintet. A tömböket nem egyetlen, hatalmas felülettel borították, hanem több kisebb - a múlt századi pesti háztetőkre hajazó - "kalapot" helyeztek el az épület csúcsán, mintha sok kis házikó rejtőzne alattuk. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy pazar irodaszint alakult ki a tetőszinten: kis "lakokkal", tetőkertekkel.

Egészen más okokból számított tervezési szempontból érzékeny helynek a Vörösmarty tér. Az építészeknek itt arra kellett törekedniük, hogy az épület együtt éljen a rendszeresen különböző rendezvények helyszínéül szolgáló környezettel. Azaz ide attraktív alkotás kellett. Fazakasék nem is próbálták meg kitalálni, milyen lesz a közízlés egy-két évtized múlva, hanem egy nagyon is a mának szóló látványtervet készítettek.

"A Vörösmarty téren nincs olyan vonzó és érdekes, az utcai járókelőket befogadó tér, ami találkozóhelynek is alkalmas lenne. Mi egy olyan, Európában már ismert rendszerű, fedett átriumot szeretnénk építeni, amely függőkertekkel, narancsligetekkel, kis kávézókkal, különböző rendezvények befogadására alkalmas helyszínekkel várná az embereket" - mondta a HVG-nek Fazakas, hozzátéve, amíg az ORI-székház nagy, bronzszínű ablakai csak visszatükrözni tudták a teret, az új épület szinte vonzani fogja befelé a tekintetet és az embereket. Az épület lendületességét finom, áramvonalas formáján túl az adja, hogy az átlátszó-áttetsző homlokzati rétegek vizuálisan is összekapcsolják belső terét a külvilággal. A homlokzat mögött elhelyezett oszloprendszert például egy finoman kiképzett üvegfelület burkolja majd - s mögötte világítás dereng majd alkonyattól egészen reggelig, így a ház éjjelre sem hunyja le majd a szemét.

A tervezők arra törekedtek, hogy a puha, íves formák domináljanak. "Nőiesre akartuk venni az épületet, kis, domború, elegáns formákkal" - mondja Fazakas, hozzátéve, a tervezés közben kollégáival sokat tréfálkoztak is azon, hogy az épületet borító, változó keresztmetszetű acélcsövekből kialakított rácsszerkezet akár felfogható egy csinos hölgy neccharisnyájának is. Az alkalmazott anyagok, szerkezeti megoldások révén mintegy feloldódnak a hagyományos épülethatárok: a ház sziluettje beolvad környezetébe, a tetőszintnél pedig az ég kékjébe. A lekerekített tömb ugyanakkor illeszkedik a város szövetébe is: az íves térfalak a sarkokon lágyan befordulva követik a Belváros és a Vörösmarty tér szűkebb környezetének történelmileg kialakult építészeti rendjét. A tetőszint gömbölyded formái párbeszédet kezdeményeznek a szomszéd tömbök henger formájú sarkaival, mintegy újraértelmezve a belvárosi magastetős építészeti hagyományokat. Nagy kérdés persze még mindkét épületnél, hogy a kivitelezés minősége lépést tart-e majd a tervekével - s a végén azt láthatják-e majd a fővárosiak, amit a mérnökök megálmodtak.

DOBSZAY JÁNOS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Családapák álma lehet ez a 290 lóerős új Skoda Octavia RS kombi

Családapák álma lehet ez a 290 lóerős új Skoda Octavia RS kombi

Átverte a becsületes megtalálót, de ráfázott

Átverte a becsületes megtalálót, de ráfázott

Kiemelték az első fűtőelemet a fukusimai atomerőmű egyik reaktorából

Kiemelték az első fűtőelemet a fukusimai atomerőmű egyik reaktorából

A vb nyitánya előtt maradt kapitány nélkül a hokiválogatott

A vb nyitánya előtt maradt kapitány nélkül a hokiválogatott

Magyar Nemzet: Ez lehet a vád Hasszán F. ellen

Magyar Nemzet: Ez lehet a vád Hasszán F. ellen

Elutasították a fegyverrel szökő elítélt panaszát

Elutasították a fegyverrel szökő elítélt panaszát