Mikor érik meg az idő arra, hogy a nyilvánosság megismerje egy-egy nevezetes személyiség hagyatékát? Miért zárolnak örökségeket, és merre lappanghatnak még többé-kevésbé elfeledett emlékiratok? Néhány hagyaték kacskaringós útja jól érzékelteti, milyen meglepetésekre számíthatunk a jövőben.

"A Válasz munkatársakat az jellemezte, hogy fel akarták emelni a parasztságot és le akarták szarni az urbánusokat. Ebből a célból falukutató műveket írtak, politikailag csoportosultak, csak súgva merték szidni a zsidókat és igyekeztek minél kevesebbet olvasni. Egy-egy (bús) népi zsidó is vegyült közéjük, akit gyógyíthatatlan nosztalgia vonzott a búsmagyar rónához. Ezek segítettek szidni a zsidókat, és rendszerint elpirultak közben." E sorokat az 1934-ben indított Válasz (irodalmi) folyóiratot szerkesztő Sárközi György felesége, a lapot 1946-tól néhány évre felélesztő Sárközi Márta vetette papírra mindeddig publikálatlan családi önéletrajzában. Ennek részleteit immár a nagyközönség is élvezheti az idei könyvhéten kiadott, Menedékház című kötet jóvoltából.

A több mint négyszáz oldalas, irodalomtörténeti jelentőségű (már megjelent, illetve eddig kiadatlan) levelezésből és tanulmányokból, visszaemlékezésekből is válogató emlékkönyv azonban - mint azt a szerkesztő, Széchenyi Ágnes irodalomtörténész is elismerte - a "magyar irodalom egykori önzetlen mecénása", Sárközi Márta szellemi örökségének csak kisebbik részét teszi közkinccsé. Pedig a világhírű színpadi szerző, Molnár Ferenc és az író-festő-komponista Vészi Margit - Ady Endre Margitta-ciklusának főszereplője - rövid ideig tartó házasságából született szerkesztő-kritikus iratanyaga igencsak figyelemreméltó. Családja révén is számos híresség - illetve egy jellegzetes polgári miliő - életét ismerte közelebbről, második férje, Sárközi György mellett pedig előbb (1934 és 1938 között) feleségként, a háború után pedig szerkesztőként forgolódott olyan közegben, ahol mások mellett Illyés Gyulával, Erdei Ferenccel, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Veres Péterrel, Bibó Istvánnal, Pilinszky Jánossal állt szoros, mondhatni napi kapcsolatban (HVG, 2001. március 3.).

Mégsem terjedelmi okok akadályozták meg az irodalomtörténeti és családi vonatkozású hagyaték bővebb válogatású kiadását - egyebek mellett háromládányi levelezés található az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kézirattárában. A szerkesztő kezét ugyanis megkötötték az 1966-ban elhunyt Sárközi Márta örököseinek megfontolásai. Elsősorban idősebbik fiáé, a Horváth Zoltán szociáldemokrata újságíróval kötött, rövid életű házasságából származó Horváth Ádám rendezőé, aki - mint azt a HVG érdeklődésére elmondta - már a Levelek Zugligetből című kötet megjelentetését is "felháborítónak" tartotta. A szóban forgó mű szerzője, az egykori tévéelnök Horváth féltestvére, az 1956 óta Angliában élő Sárközi Mátyás az édesanyjával való levelezéséből válogatva írt regényes önéletrajzot, amit bátyja "a magánéleti vonatkozások túlzott kiteregetéseként" értékelt. Mint Horváth kifejtette, azért nem járult hozzá bizonyos szövegek közzétételéhez a mostani emlékkönyvben sem, mivel azok "sokak emlékét sérthetik".

Sárközi Mártáról ismert volt, hogy igen szókimondóan - finomabb megfogalmazás szerint "pittoreszken" - fejezte ki magát, ami a nyomdafestéket kapott írásokon is átszüremkedik. Az összességében negyven-ötven gépelt oldalnyi családi önéletrajzából kiragadott részekből például olyan passzusok maradtak ki, "melyekben bőven minősítette családja zsidó vonásait" - hoz példát a szerkesztői szelektálás szempontjaira Széchenyi Ágnes, rögtön hozzátéve: "mégsem hiszem, hogy az anyag majdani, teljes terjedelmű kiadása jelentősen módosítana a kötet által felvázolt képen".

Ugyanakkor Horváth Ádám szerint édesanyjának "ellenállhatatlanul mulatságos és kíméletlen írása" tartalmaz még meglepetéseket az utókor számára, elsősorban a most kimaradt, egyes személyekre vonatkozó sarkos vélemények révén. Ezek közé tartozhat a Válasz folyóirat történetének Sárközi Márta-féle interpretációja, amelynek szintén csak egy részét közölték ("talán csak Bibóról nincs egyetlen rossz szó sem"), de más írásaiban, leveleiben is lapulnak még "igen kemény mondatok", amelyekkel (mások mellett) Boldizsár Iván írót, a Nemzetközi Pen Club későbbi elnökét, vagy Keresztury Dezső irodalmárt, a Nemzeti Paraszt Párt 1945-1947 között delegált vallás- és közoktatásügyi miniszterét illette. Miközben Sárközi saját családját (de önmagát) sem kímélte, hiszen "élő és már elhunyt figurákra tett Molnárnál is előforduló, antiszemitának tűnő megjegyzéseket" - fogalmaz árnyaltan Horváth Ádám. Mindazonáltal úgy látja, az anyag teljesebb publikálására már nem kell sokáig várni, talán csak öt-tíz évet, "amikor az érintettek (velem együtt) már nem lesznek az élők sorában".

Újabb fordulatot vehet a közeljövőben a Selye-hagyaték ügye, amelyről a magyar közvélemény úgy tudta, hogy - hosszú évek magyarországi kálváriája után - 1999 őszén egy papírgyár zúzdájában landolt. A sajtóban is nagy port kavart történet az évtized elején kezdődött, amikor Magyarországra érkezett több mint negyvenkamionnyi (körülbelül ötmillió darabos) folyóirat- és könyvgyűjtemény, amit a köznyelvben nagyon hamar a stresszelméletet kidolgozó Selye János hagyatékaként kezdtek emlegetni. A hatalmas anyagban azonban - legalábbis az ajándékozó, Selye Kaliforniában élő egykori tanítványa, Szabó Sándor orvosprofesszor mai emlékezete szerint - mindössze pár tucat kézirat és néhány száz könyv volt a mesterhez köthető (köztük kézzel javított cikkek, dedikált könyvek és számos fénykép), a többi a 20. század második felének természettudományos szakirodalmából állt. A nagyobb könyvtárak, gyűjtemények által udvariasan elhárított adományt végül Szentesen pakolták ki, és az üresen maradt volt szovjet laktanyában, illetve a megyeházán tárolták. Az ajándékot gondozó magyarországi Selye-Szabó-alapítvány időközben azonban fizetésképtelenné vált, köztartozásai miatt végül az önkormányzat felszámolási eljárást kezdeményezett, s a hagyatékot árverésre bocsátották. A végső aktuson kizárólag hulladékhasznosítással foglalkozó cégek jelentek meg, a nyertes pedig válogatás nélkül szállította zúzdába az újrahasznosítható papírtömeget.

A történet azonban nem ért itt véget, mert mint Szabó Sándortól - egyébként a montreali Selye-alapítvány alelnökétől - a HVG megtudta: a szentesi anyag bezúzása során elveszett eredeti és pótolhatatlan "Selye-dokumentumok" mellett maradt azokból még Amerikában is. Közülük néhány személyes tárgy (például a középiskoláit Komáromban végző tudós kalapja, születési anyakönyvi kivonata, valamint róla készült fotók) a szeptember elején megnyílt révkomáromi Selye János Egyetem emlékszobájába került. Ennél kecsegtetőbbnek tetszik azonban a hagyaték Amerikában - döntően Montrealban, kisebb részben Szabó birtokában - maradt része. Ezek sorsáról a tanítvány tavaly tárgyalásokat kezdett a Magyar Nemzeti Múzeummal (MNM), amely a Kitüntetett alkotók, magyar származású Nobel-díjasok kiállítás kapcsán mutatott érdeklődést a legmagasabb tudományos elismerésre többször is jelölt kutató megmaradt iratanyaga iránt.

A gyűjtemény Szabó szerint több szempontból is érdeklődésre tarthat számot: az utókor egyrészt a háromszor nősült Selye meglehetősen komplikált magánéletéről tudhat(na) meg újabb adalékokat, de tudománytörténeti csemegék is rejlenek benne. Egyebek mellett "különböző levelekből az is kiderül, hogyan állt élete végén Selye ahhoz, hogy végül nem kapta meg a Nobel-díjat" - villant fel egyet az érdekességek közül Szabó professzor. A meglepetésekre egy darabig azonban alighanem még várni kell, mivel az MNM óvatos illetékesei kifejtették: még nem ismerik az anyagot, a hagyatékkal kapcsolatos tárgyalások "kezdeti stádiumban vannak".

Az előbb említetteknél jóval hamarabb kerülhet a nagyközönség elé a múltjával már 1988-ban nyilvánosan számot vető egykori ÁVH-alezredes, Farkas Vladimír elemzése apjáról - az 1948 és 1953 közötti honvédelmi miniszterről, Farkas Mihályról -, illetve a korszakról. A már évek óta készen álló, ám a szerkesztési, rövidítési munkálatok miatt feltehetően csak a jövő év második felében boltokba kerülő kötet kézirata közel fél évtizede fekszik a Korona Kiadónál. De mint azt 2000 januárjában kelt lektori jelentésében Rainer M. János történész írta: a több mint 2500 oldalas "dokumentációs anyag ugyan hihetetlenül sokrétű, gazdag (...), szinte egyedülállóan sokrétű képet ad elsősorban az 1944-1956 közötti évekről", mégis "kiadhatatlan, mert befogadhatatlan".

Farkas Vladimír 2001-ben elhunyt, a mintegy 60 százalékban magyar és moszkvai levéltárakból származó dokumentumot tartalmazó kéziratának gondozását pedig az MTA Történettudományi Intézetének kutatója, Ritter László vállalta el. Ő ez idő tájt - a rövidítések mellett - a forrásgyűjteményt "dolgozza egybe" a szerző 1990-ben megjelent, Nincs mentség című munkájával. A rendszerváltás idején íródott emlékirat és az azóta született kézirat egybevetése azért is kézenfekvő, mivel "nagyjából hasonló tematikát követ mindkét írás, így lehetőség nyílik az újabb kutatások eredményeinek beillesztésére. Az elkerülhetetlen rövidítések ellenére is meg lehet őrizni a szerző saját mondatait, stílusát" - vázolja szerkesztői megfontolásait Ritter, aki szerint az új mű több lesz, mint egy már megjelent könyv javított, második kiadása. Részben azért, mert a szerző számos állítását a kilencvenes években végzett kutatásai nyomán pontosította, illetve levéltári adatokkal, dokumentumokkal támasztotta alá, másrészt pedig a korábbinál több részletet is elárul, például arról, "mit csinált apja, Farkas Mihály 1944 előtt a Szovjetunióban, milyen feladatai voltak a Kommunista Internacionáléban. Sok újat tudhatunk meg apjának Rákosival és Gerővel kialakult, 1953-as kegyvesztettségéhez, majd börtönbe zárásához vezető konfliktusának természetéről, indítékairól, valamint jóval árnyaltabban ismerteti az ÁVH működését (például a testület nyugati hírszerzésével kapcsolatban), de még a meglehetősen feltárt Mindszenty-ügyről is mond érdemlegeset."

A Farkasok - apa és fia - hagyatékát egyébiránt az OSZK kézirattárában "zárolt", illetve "korlátozottan kutatható" minősítéssel őrzik. Mint a kézirattár vezetőjétől, Karsay Orsolyától a HVG megtudta, korántsem ez az egyetlen, a nyilvánosság számára részben vagy egészben hozzáférhetetlen örökség. Ottlik Gézának például 1993 óta gondozzák itt az anyagait, igaz - teszi hozzá Karsay -, "a leghíresebb regényeihez, az Iskola a határonhoz és a Budához kapcsolódó iratok zárolását időközben feloldották". Az ezredforduló táján ugyanis irodalmi berkekben megkérdőjeleződött Ottlik szerzősége (HVG, 1999. március 6.), s a hagyaték gondozója, elejét kívánva venni a további találgatásoknak, felszabadította az ezzel kapcsolatos iratok zárolását.

De az ellenkezőjére is van példa. Az 1996-ban elhunyt Kővágó József - aki 1945 és 1947 között, illetve az 1956-os forradalom idején volt Budapest kisgazdapárti polgármestere - hagyatékát s főleg levelezésének zárolását az özvegy már kétszer is meghosszabbította, legutóbb 2001-ben újabb tíz évvel, látva a rendszerváltás utáni kisgazdák torzsalkodásait.

Ezért feltehetőleg hamarabb kerülnek majd nyilvánosságra az 1980-ban elhunyt Szent-Iványi Domokos emlékiratai. A két világháború között karrierdiplomataként tevékenykedő, magát Teleki Pál-tanítványként említő politikust 1947-ben köztársaság-ellenes szervezkedés vádjával tartóztatták le, kilenc évet töltött börtönben, majd 1956-ban nyugatra távozott. Ott vetette papírra mintegy 4500 oldalas emlékiratfolyamát, melyet több helyen őriznek külföldön. "A memoárt csak a halála után 25 évvel, vagyis 2005-ben lehet először kiadni, angol nyelven, ahogyan íródott" - mondta el a HVG érdeklődésére a férjénél 55 évvel fiatalabb Szent-Iványi Ágnes. "Nagy érdeklődésre tarthatnak számot férjem és Teleki közismerten jó kapcsolatának kulisszatitkai vagy az 1944-es moszkvai fegyverszüneti tárgyalások részletei, illetve a magyar függetlenségi mozgalom tevékenységének leírása" - sorolja a várható meglepetéseket a ma Budapesten élő özvegy, aki a kéziratok tartalmát (akkori hiányos angoltudása miatt) maga is csak férje elmeséléséből ismeri.

ILLÉNYI BALÁZS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Óriási akkumulátorral jön egy olcsó androidos telefon

Óriási akkumulátorral jön egy olcsó androidos telefon

Dzsihadisták hozzátartozóit vitték haza Koszovóba

Dzsihadisták hozzátartozóit vitték haza Koszovóba

Így könnyű: piszkos trükköket vetett be a Google – állítja a Mozilla egyik volt vezetője

Így könnyű: piszkos trükköket vetett be a Google – állítja a Mozilla egyik volt vezetője

Létszámracionalizálás, így nevezik finoman 10 ezer ember kirúgását?

Létszámracionalizálás, így nevezik finoman 10 ezer ember kirúgását?

A fülöp-szigeteki "Jézus Krisztus" belefáradt a keresztre feszítésekbe, várja az utódját

A fülöp-szigeteki "Jézus Krisztus" belefáradt a keresztre feszítésekbe, várja az utódját

Rosszul lett egy utas a Qatar Airways járatán, a gép Budapesten hajtott végre kényszerleszállást

Rosszul lett egy utas a Qatar Airways járatán, a gép Budapesten hajtott végre kényszerleszállást