Aki tudná, mit hoz a 2005-ös esztendő a világ és Magyarország pénzügyeiben, annak már nem volnának anyagi gondjai. Befektetési alapok kezelését irányító szerzőnk is csak lehetőségeket vázol, illetve olyan esetleges meglepetéseket említ, melyek alapvetően átrajzolhatnak minden langyos előrejelzést.

Az idei esztendő egyik legcsúnyább világgazdasági meglepetése egy dollárkrach lehet. Miután a zöldhasú az utóbbi három évben 60 százalékot esett az euróval szemben, sok elemző, épp időben, elkezdett azon spekulálni, mi történik, ha a dollár gyengülni fog. A csordaszellem mellett a tőkepiac egyik jellemzője, hogy jobbára csak követi az eseményeket, és ez a dollárgyengülés ügyében sem volt másképp.

A folyamat lényege, hogy az Egyesült Államok - a folyó fizetési mérleg deficitjében testet öltött - túlfogyasztása irdatlan méretekre, a gigászi amerikai gazdaság 6 százalékára rúg, aminek finanszírozására a világ összes megtakarításának 80 százalékára szükség van. Ha ez a forrás elapad, a többletimport által kiváltott dollárkínálat további, alkalmasint elképzelhetetlen "mélyszintekre" gyengítheti az amerikai fizetőeszközt. Az USA szerencséje, hogy a délkelet-ázsiai országok éppen ezt nem akarják, és hajlandóak saját, szintén gigászi mértékű megtakarításaikat arra fordítani, hogy valutájuk értékét a dollárhoz kötve, devizapiaci intervenciókon keresztül megfinanszírozzák ezt a fogyasztási ámokfutást. Ennek köszönhető, hogy a dollár még csak annyit esett, amennyit, s hogy a kamatok ott és a világ többi részén olyan alacsonyak, amilyenek.

A dollárkrach-szcenárió viszont sokak számára annyira szimpatikus lett, hogy már 2004-ben erre spekuláltak, márpedig a tőkepiacon majdhogynem abszolút szabály, hogy amiben már nagyon sokan hisznek, az nem következik be, legalábbis addig, míg a tömegek ki nem ábrándulnak az ötletből. Ennek okán valószínűbbnek tartok egy 2006-os összeomlást, mint egy 2005-öst, de vigyázó szemünket végig a dollárra vessük!

Mivel a dollár világpénz, drámai gyengülése komoly hatással járna a világgazdaságra is. Az amerikai hiteligény kielégítetlensége számottevően megemelné a kamatokat, ami komolyan visszafogná a jövedelmük 120 százalékáig eladósodott háztartások fogyasztását. Mivel a világ némi túlzással úgy működik, hogy Amerika fogyasztja az árucikkeket, a többi ország pedig előállítja azokat, ez a fogyasztás-visszafogás világszerte - mindenekelőtt Ázsiában - komoly dekonjunktúrát okozna.

Európában fájó, ám szükséges reformok zajlanak, Németországban és másutt a szakszervezetek olyan rugalmasan viszonyulnak a munkaidő kompenzáció nélküli meghosszabbításához, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Globális dekonjunktúra esetén a reformok még jobban nekilendülhetnek, s nem csupán a munkaerő-piaci szabályozás tekintetében. Sor kerülhet az európai uniós államháztartásihiány-kritérium lazítására, a nem is oly távoli jövőben felvállalhatatlan terheket okozó nyugat-európai nyugdíjrendszer reformjára, sőt a bevándorlási politika liberalizálására is. 2005-ben persze legfeljebb inkább csak kis lépésekre lehet számítani, de olyanokra, melyek megágyaznak a későbbi nagyoknak.

Magyarországon 2004 egyik "csodája" az volt, hogy a forint újbóli erősödése mellett hallatlan dinamikával nőtt az export. A magyarázat egyszerű: Nyugat-Európa rengeteg gépet, technológiát szállított a kirobbanó teljesítményt nyújtó, beruházási javakra éhes Ázsiába, s a hatalmas üzletből - beszállítóként - a kelet-közép-európai országok is részesedtek. Ami persze azt is jelenti, hogy ha az ázsiai lokomotív lelassul, visszaesik a magyar export növekedése, még akkor is, ha közben bekövetkezne a sokak által megváltásként várt forintárfolyam-gyengülés.

Tulajdonképpen a meglepetés a magyar költségvetéssel kapcsolatban inkább az volna, ha teljesülnének a célok. Ha hihetünk a Pénzügyminisztérium számainak, a kétszeri megszorítás nélkül 2004-ben a költségvetési hiány mintegy 60 százalékkal lett volna nagyobb, mint az eredetileg, a törvény benyújtásakor tervezett. Ez vagy azt sugallja, hogy a minisztériumban senkinek sincs fogalma az államháztartás alapvető pénzügyi folyamatairól, vagy azt, hogy van, ám - mivel a papír sok mindent elbír - gátlás nélkül ígérgetnek mindenfélét. Borítékolni lehet, hogy a magyar gazdaságot 2005-ben nagy szerkezeti változás nem fogja "megzavarni", s mivel már készülünk a választásra, a kiadási oldal sem lesz túl szigorú. Szintén borítékolni lehet, hogy az elvileg csak a hiánycél teljesülésekor felhasználható költségvetési tartalék el lesz költve, ha másra nem, hát tiszai gátak építésére. Hasonlóképpen lehet arra számítani, hogy a PPP-nek (private public partnershipnek, azaz az állami és a magánszféra társulásának) nevezett látszatkiszervezősdi keretében, valamint a Magyar Fejlesztési Bank konstrukcióin keresztül az állam ismét mindenféle ajándékban - például autópálya, kedvezményes vállalkozói hitelek - részesíti a nemzetet, aminek a terheit aztán évek múlva az adófizetők pénzéből fogja teljesíteni.

Az állami többletfogyasztás - a nyomában járó közvetlen vagy közvetett importigény révén - bármilyen árfolyam mellett növeli az ország külsőegyensúly-hiányát, s ha ez éppen úgy történik, hogy véletlenül a magyar export amúgy is lassul, akkor nem sok jó vár a már most is tátongó hiányt felmutató folyó fizetési mérlegre. A deficit finanszírozása az idén még gond nélkül megtörtént, részben a konjunktúra miatt megnőtt működőtőke-beáramlás, részben a vállalatok (magas forintkamatok miatti) devizahitel-felvétele által. De ha a tőkeáramlás 2005-ben a kedvezőtlen globális környezet miatt lelassul, s a cégek a csökkenő belföldi kamatok, illetve a forintgyengüléstől való félelmeik miatt nem vonnak be túl sok külföldi forrást, akkor csak a nagy külföldi befektetők magyar államkötvények iránti érdeklődése támogathatja meg a forintot. Ez utóbbi társaság azonban általában olyan, mint a rendőrök, azaz akkor nem jönnek, amikor pedig igazán nagy szükség lenne rájuk.

Kis, nyitott ország devizájára árfolyam-előrejelzést adni lehetetlen, pláne ha egyensúlytalanságokkal küzd: a deviza olyan kis csónak, melyet az óceán hullámzása és hajóforgalma még rendes kormányos esetén is megbillenthet. Másrészt a devizát úgynevezett többes egyensúly jellemzi, azaz a reálgazdasági és a tőkepiaci folyamatok eredőjeként legalább két olyan szint van, ahová az árfolyam viszonylag tartósan beállhat. Az utóbbi három és fél esztendőben többször is 245 forint köré beilleszkedő euróárfolyamnak feltehetően van egy másik egyensúlyi pontja, ám ennek helyét egyelőre nem ismerjük. Ha az árfolyam kilökődne a jelenlegi nyugpontból, lehet, hogy 265-nél állna meg, ami mosolyt varázsolna a most a miniszterelnöknél lobbizók arcára, de némi feszengést váltana ki a Magyar Nemzeti Bankban.

Az sem kizárt azonban, hogy a 2003-as veszélyes billenés után már egyáltalán nem lehet az árfolyammal játszani: a jelenlegi devizatartalékaink 80 százalékának megfelelő magyar államkötvénypakkot tartó külföldi alapok megunják a Magyarországon folyó látszat-gazdaságpolitikát, s további veszteségeik elkerülése céljából egyszer csak visszaöntik a magyarok nyakába a kötvényeket, az értük kapott forintot pedig azonmód euróra és dollárra váltják át. Hogy ez esetben meddig süllyedne a magyar pénz, nem tudni, de valószínűleg nem 265-re. Annyit tudunk, hogy a sáv másik széle 324 forint/eurónál van.

DURONELLY PÉTER

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A Közép-Keleten fogták el a húsvétvasránapi Srí Lanka-i merényletek fő felelősét

A Közép-Keleten fogták el a húsvétvasránapi Srí Lanka-i merényletek fő felelősét

Egy gyilkosság, amely előhozta a hongkongiak minden félelmét

Egy gyilkosság, amely előhozta a hongkongiak minden félelmét

Feljelentést tesz a MÁV monori vonat pórul járt utasainak ügyében

Feljelentést tesz a MÁV monori vonat pórul járt utasainak ügyében

Még sincs akkora dráma? Van egy láthatatlan magántanulóság, és az egyelőre marad is

Még sincs akkora dráma? Van egy láthatatlan magántanulóság, és az egyelőre marad is

Hat ellenzéki párt és két civil szervezet is összefog Nyíregyházán a közös jelöltekért

Hat ellenzéki párt és két civil szervezet is összefog Nyíregyházán a közös jelöltekért

Drámai képek a Notre-Dame első miséjén az áprilisi tűzeset óta

Drámai képek a Notre-Dame első miséjén az áprilisi tűzeset óta