A korábbinál és az előrejelzéseknél meggyőzőbb támogatottságú balliberális koalíciókormány alakulhat a parlamenti választások vasárnapi, második fordulós eredménye nyomán. Gyurcsány Ferenc újrázó miniszterelnöknek az államháztartási reformhoz kell partnereket találnia, exriválisának, a jobboldal vereségét némi hezitálás után magára vállaló Orbán Viktornak viszont eddigi stratégiáját és saját szerepét is újra kell gondolnia.

Most pedig énekeljük el a Himnuszt! - a Fidesz választási vereségén túl alighanem Gyurcsány Ferencnek ez, a győztes MSZP Köztársaság téri székháza előtt vasárnap este összesereglett ünneplő tömeghez intézett mondata érintette a legfájdalmasabban Orbán Viktor híveit. A korábban "a magyar érdek nem lehet kisebbségben a hazájában" szlogennel kampányoló Fidesszel nyíltan rokonszenvező Hír Tv műsorvezetője nem is hagyta szó nélkül, hogy a baloldali szimpatizánsok egy énekkar magnóról bejátszott hangjaihoz kapcsolódva zendítettek rá a "nemzeti imádságra", mintha - sugallta a riporter - másként nem is menne nekik.

© hvg.hu

Ha valaki nem követte figyelemmel az elmúlt hetek politikai fejleményeit, a kampány különböző fordulatait, már a fenti "jelenetből" is világos magyarázatot kaphatott a baloldal győzelmének és a jobboldal vereségének legfőbb okaira. Vasárnap egy olyan jobboldal szenvedett - az előrejelzéseknél is súlyosabb - vereséget, amelyiknek a vezetői az elmúlt években magukkal és híveikkel is elhitették, hogy csak sötét erők, aljas cselszövések, titokzatos összeesküvések üthetik el őket a választási győzelemtől. Mert míg emezt az oldalt - mondták - az értékek, az erkölcs, a hit vezeti, a másikon a nihilizmus, a puszta önérdek áll. Ezzel szemben a választók többsége ezúttal éppen hogy nem a több jólétet ígérő pártra szavazott. Gyurcsány a vasárnap esti - az ünneplésre egybegyűltek felfokozott hangulatának fényében feltűnően visszafogott - beszédében a baloldaltól elvitatott nemzeti identitás hangsúlyozása mellett (az MSZP piros színénél is fontosabb a nemzeti trikolor) azt is egyértelművé tette: a győzelmet nem tekinti az ellenzék nélküli kormányzásra szóló felhatalmazásnak.

A rendszerváltás történetében most először fordult elő, hogy egy regnáló kormánykoalíció parlamenti választáson újabb felhatalmazást kapott a folytatásra. Ám aligha a kormánypártok elmúlt négy évben nyújtott teljesítménye volt a siker fő oka. Ahogy a rendszerváltás utáni négy parlamenti választás, úgy a mostani is egyfajta protesztszavazás volt. Azzal a különbséggel, hogy a polgárok többsége ezúttal az ellenzék vezető erejére, a Fideszre, illetve a kétpártrendszerre mondott nemet. A győzelem azonban a nyertes számára sem lehet természetes. A most lezárult parlamenti ciklus kétharmadában kormányváltó hangulat uralkodott Magyarországon - a Medián felmérései szerint a Fidesz 2003 augusztusától 2006 márciusáig kisebb-nagyobb előnnyel folyamatosan vezetett az MSZP előtt -, és még a kampány kezdetén is ellenzéki győzelmet prognosztizált minden közvélemény-kutató. Az a mód azonban, ahogy ezt a proteszthangulatot az Orbán Viktor nevével jelzett szövetség megpróbálta támogató voksokra átváltani, az idő előrehaladtával egyre inkább kontraproduktívvá vált. A tényleges megméretéskor az az ellenzéki program, amit Orbán szerint még 3,2 millióan írtak, ennél mintegy 1 millióval kevesebb támogató voksot kapott.

Második oldal (Oldaltörés)

Hamis "igazság", hogy a választási eredmény mindent igazol, s hogy aki megnyerte a választást, mindent jól csinált, aki pedig veszített, az mindent rosszul. Az mégis tény, hogy a győztes MSZP - lényegében Gyurcsány által egy személyben megjelenített - frissnek és fiatalosnak ható kampánya mellett a Fideszé meglehetősen monotonnak tűnt. Kis túlzással: aki látott egy Fidesz-gyűlést, mindegyiket látta, s bár tartalmiakban ugyanez jellemezte az MSZP megmozdulásait is, utóbbin legalább a hangulatfelelősök tették a dolgukat. Soha annyi fiatal nem jelent meg a baloldali rendezvényeken, mint most.

Az őszinteségével, közvetlenségével a választók érzelmeire is hatni akaró ambiciózus kormányfővel ellentétben Orbán már tavaly őszre kihozta magából a maximumot. A tényleges kampányban legfeljebb konszolidálni tudta, de felülírni már nem a saját magára kiosztott, az "ország megmentője" szerepet. A választási eredmények - s különösen a részvételi adatok - pedig azt tükrözik, a Fideszben túlbecsülték a választók közvetlen megszólítására alapozott mozgósítás jelentőségét, az írott és íratlan szabályok megszegésének (Vizsla-ügy, szerverbotrány, MDF-es vezetők és képviselőjelöltek rágalmazása, megzsarolása, a választók "listázása") hatását pedig jelentősen alulértékelték. És bár vitathatatlan, hogy a szocialista kampány irányítói is elkövették a maguk kisebb-nagyobb stiklijeit (szolnoki adatgyűjtés, a költségvetési mérlegadatok közzétételének elhalasztása), a jelek szerint a választók a döntésnél azt is mérlegre tették, hogy ezt az MSZP kevésbé "ordenáré" módon tette, mint a Fidesz, amely magát eleve egy, az ellenfelénél erkölcsileg magasabb szinten álló politikai közösségként láttatta.

A választásokat közvetlenül megelőző előrejelzéseknél is meggyőzőbb szocialista sikerben, illetve a jobboldali vereségben az is közrejátszhatott, hogy miközben az MSZP a kampány során folyamatosan újítani tudott, a Fidesz a külső körülményekben bekövetkező változások ismeretében sem módosított az eltervezett menetrenden. Az Orbán által még párttársai számára is váratlanul előhúzott és a helyi szinteken több éven át tartó, szisztematikus munkával felépített eredményeket már első megnyilatkozásaival aláásó Mikola Istvánt is csak fokozatosan "retusálták" ki a képből, az egyre nyilvánvalóbb kudarccal fenyegető negatív kampány mellett pedig a végsőkig kitartott a pártvezetés. S bár korábban az MSZP is bevetette a lejárató eszközök széles eszköztárát (szélkakasos hirdetések, zsákutcás óriásplakátok, Orbán parlamenti távolmaradásairól és szavazásairól készült tévéspot), a szocialisták - látva, hogy a negatív üzenetek legfeljebb a saját tábor erősítésére alkalmasak - még időben váltottak, s ezzel a kampány végére új szavazókat tudtak megnyerni.

© hvg.hu

Orbán apokalipitikus víziói a két választási forduló közötti "ráadáskampányban" a szocialisták győzelme esetén kilátásba helyezett gazdasági összeomlásról (háromszoros Bokros-csomag, 300 forintos euró, fizetős egészségügy) a korábbi hasonló tartalmú üzenetek után alapvetően nélkülözték azt a feszültségteremtő hatást, amellyel négy évvel korábban az ellenzék vezére számos választókerületben fordítani tudott. A mozgósítás viszonylagos hatástalanságát mutatja, hogy míg négy, illetve nyolc évvel ezelőtt nőtt a választások második fordulójában részt vevők aránya, ezúttal - noha mindkét oldal képviselői szavazói aktivitásra buzdítottak - közel 4 százalékponttal még csökkent is a részvétel.

Súlyos stratégiai hibának bizonyult a Fidesz számára, hogy lényegében kétpárti parlament megalakulásával számolt, szemben a szocialistákkal, akik eleve kalkuláltak a második fordulóra tartalékot jelentő szabaddemokratákkal. S bár az MDF parlamentbe kerülése számszakilag még enyhítette is a jobboldali erők vereségének mértékét, Orbán már a választások második fordulója éjszakáján világossá tette, szerinte az egység hiánya volt a kormányváltó erők sikertelenségének fő oka. A pártelnök csak hétfői nyilatkozataiban merészkedett annak kimondásáig, hogy "mindenért én felelek", egyúttal - az elnökség többi tagjával együtt - felajánlotta lemondását. A tisztújításról a májusi Fidesz-kongresszus dönt, de egyelőre nemigen látszik alternatíva.

Harmadik oldal (Oldaltörés)

Az új parlamenti erőviszonyok a korábbival azonos méretű Fidesz-frakció és az 5 százalékos küszöböt éppen csak átlépő MDF részvételével együtt is kedvezőbbek a kormányoldal számára, mint az előző ciklusban voltak. Bár a mandátumok megoszlásáról egyelőre nincsenek végleges adatok - ahhoz ugyanis még azoknak a szavazóköri urnáknak a tartalmát is meg kell ismerni, amelyeket a külföldről beérkezett voksokkal együtt, szombaton számolnak össze -, az már látszik, hogy az abszolút többség közelébe került MSZP közel sincs olyan koalíciós kényszerhelyzetben, mint négy éve. Az előzményekből és a második Gyurcsány-kormány előtt álló feladatokból ítélve pedig aligha van alternatívája egy újabb szocialista-liberális kormánykoalíciónak. Az MDF már korábban világossá tette, hogy ellenzéki pozícióból kíván politizálni, mindazonáltal alkalmi stratégiai szövetségesként - a költségvetés rendbetételét érintő ügyekben - még így is számításba jöhet az MSZP-nek, amely megszabadult attól a kényszertől, hogy mindent csak és kizárólag az SZDSZ szavazataival tud a parlamentben elfogadtatni.

Az MSZP és a liberálisok már a második fordulós visszalépésekkel és a két forduló közötti - hangsúlyozottan közös - kampánnyal is egyértelművé tették, hogy a következő ciklust is együtt képzelik el. Az egyéni körzetekben aratott második fordulós koalíciós sikerek ugyanakkor azt is jelzik, a szavazótáborok esetében is végbement egyfajta összecementeződés: ahol kellett, a liberális szavazók fegyelmezetten átszavaztak a szocialistákra, és viszont. Így a várhatóan rekordidő alatt létrejövő harmadik balliberális koalíció - amelynek előkészületei a balatonőszödi kormányüdülőben csütörtökön induló tárgyalásokkal hivatalosan is megkezdődnek - már csak e társadalmi háttér miatt sem igen lesz hasonlítható például az 1994-eshez, amit még a kölcsönös bizalmatlanság elve határozott meg. Igaz, a 2002-eshez sem, amit egy kölcsönös érdek alapján - Orbán ne kerüljön vissza a hatalomba - kötöttek a felek.

A régi-új kormányfőnek azonban számolnia kell azzal is, hogy a választók többsége ezúttal sem a liberálisok - a baloldalénál némiképp radikálisabb - programjára voksolt. S bár az államháztartás helyzete által indokolt reformok listája igen-igen hosszú, az átalakítást - amely szükségképpen számos érdeksérelemmel jár - nem lehet pusztán gazdasági problémaként kezelni. Gyurcsány vasárnap esti Köztársaság téri "rezignáltságába" - ami a szabaddemokratáknál tett látogatásra némileg már oldódott - így alighanem annak a tudatosulása is belejátszott, hogy miközben a közvetlen választói felhatalmazás birtokában többé már nem az a "gettólakó", akinek ellenfelei korábban látni, láttatni igyekeztek, meglehet, alig telik bele néhány hónap, és ő lesz - ahogy egy magánbeszélgetés során állítólag maga fogalmazott - az egyik legutáltabb magyar politikus. Amin még túl is tehetné magát, de pártjának is még hátravan egy őszi megméretés, a helyhatósági választás.

Mindazonáltal kegyelmi pillanat a mostani a szocialisták számára: a kérdés csak az, mit tudnak kezdeni a győzelemmel, amely éppúgy lehet kijózanító hatású, mint adott estben egy kiadós vereség. Gyurcsány korántsem lehet biztos még például abban, hogy a pártjában is megkapja a támogatást az unió és a nemzetközi befektetők elvárásaihoz is igazodó megszorító és versenyképesség-javító intézkedésekhez. Az MSZP még most is tele van ugyan ambiciózus technokratákkal, akik boldogok lennének egy újabb, az 1995-öshöz hasonló államháztartási "reorganizációban" való részvételtől, de nagy kérdés az is, féken tudja-e tartani a kormányfő például a győzelemtől esetleg vérszemet kapó, pozíciókra ácsingózó kádereket. Ráadásul az effajta igényeket - amelyek teljesítésére már csak hátországa biztonsága érdekében is köny-nyen rákényszerülhet a miniszterelnök - egy, a mainál lényegesen soványabb kormányzati struktúrából kellene kielégíteni. A Tony Blair-i modell azonban e vonatkozásban is kiutat mutathat a csapdahelyzetből Gyurcsány számára: kevesebb miniszter és államtitkár, kiterjedt, többségében kormánypárti képviselőkből álló miniszterelnöki tanácsadói és megbízotti hálózat, amelynek tagjai ebbéli munkájukért legfeljebb költségtérítésre számíthatnak. A kormányfőnek ugyanakkor - már ha tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy először a feladatokat veszi számba, és ehhez keresi a megfelelő embereket - összességében mégis egyszerűbb dolga lesz, mint volt a 2004-es kormányalakításnál, amikor még döntően "hozott anyagból", a Medgyessy-féle garnitúrából volt kénytelen dolgozni.

DOBSZAY JÁNOS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Választás 2006

Politikai turizmus

Kétszer ugyanabba a folyóba lépnie még Orbán Viktornak sem sikerült. A jobboldal vezére ékes szónoklatokkal négy éve 21 olyan választókerületben tudta megfordítani az erőviszonyokat, ahol az első forduló után még a szocialisták vezettek; más kérdés, hogy a végső győzelemhez ez sem volt elég.

Szuperfrakciója lehet az EP-ben a radikális jobboldali pártoknak

Szuperfrakciója lehet az EP-ben a radikális jobboldali pártoknak

Jön a Vissza a jövőbe! musical

Jön a Vissza a jövőbe! musical

Ez a memóriakártya akkora, mint a körme, mégis 1024 gigányi adat fér rá

Ez a memóriakártya akkora, mint a körme, mégis 1024 gigányi adat fér rá

Figyelmeztetést adtak ki: erős szél, jégeső jöhet

Figyelmeztetést adtak ki: erős szél, jégeső jöhet

MSZP: a választás tétje a szélsőjobb megállítása

MSZP: a választás tétje a szélsőjobb megállítása

A Manchester City az első triplázó angol csapat

A Manchester City az első triplázó angol csapat